Mihail Hodorkovszkij olajmágnás 2003-as letartóztatása után Soros György hivatalosan is felfüggeszti a Nyílt Társadalom Alapítvány oroszországi működését. Az amerikai spekuláns azonban nem mond le a „Putyin-rezsim” megdöntéséről, a 2012-es elnökválasztásokba is beleavatkozik, sikertelenül. Érdekeltségeit kitiltják Oroszországból.

Fotó: wordpress.com

Soros és Borisz Berezovszkij (jobb szélen) orosz milliárdos. Együtt akarták felforgatni Csecsenföldet (Fotó: wordpress.com)

Hodorkovszkij bukása nem éri meglepetésként Sorost, mint alighanem az sem, hogy a Jukosz-vezér letartóztatása után az ő oroszországi érdekeltségeinél is megjelennek a nyomozók. 2003 végén így hivatalosan is bejelenti, hogy felfüggeszti a Nyílt Társadalom Alapítvány oroszországi működését. A lépésének inkább csak szimbolikus hatása van, hiszen a társaság „kulturális, oktatási és jótékonysági” hálózatát már korábban kiszervezi. A projektek jó része Hodorkovszkij Nyílt Oroszország Alapítványához kerül, azonban az egész struktúra olyannyira összetett, hogy bizonyos „szálakra” még 2016-ban is rábukkan az ügyészség.

Mihail Hodorkovszkijt pénzmosás és sikkasztás vádjával ítélik el, de aligha kérdéses, hogy az olajmágnás politikai ambíciói álltak a háttérben. Putyin úgy látta: az üzleti világ a Nyugattal, illetve annak végrehajtóival – elsősorban Sorossal – szövetkezve akarja „demokratizálni” hazáját. Ezért lépett.

Soros György befolyását a liberális média igyekszik marginalizálni, ehhez most egy adalék 2003 decemberéből. Az amerikai spekuláns orosz újságíróknak nyilatkozva felszólítja a világ nagyjait, hogy zárják ki Oroszországot a világ vezető gazdaságait tömörítő G8-as klubból. Ez akkor nem történik meg, de jó egy évtizeddel később, az ukrán események kapcsán éppen a Soros-tervnek megfelelően cselekszenek a „nagyok”.


Nyugodt békeévek

A Kremlben úgy érzik, hogy Hodorkovszkijjal példát statuáltak. Figyelmeztették a többi oligarchát. Többek között az olajcégét, a Szibnyeftyet az amerikai Exxonnak kijátszani tervező Borisz Abramovicsot. Az akkor 37 éves oligarcha ért is a szóból, gyorsan Londonba költözik, és megveszi a Chelsea futballklubot. Közben azonban „enged Putyin kérésének”, és eladja vállalatát az állami Gazpromnak, viszont „lelkesen elfogadja” az ország legtávolabbi tartománya, Csukcs­föld kormányzóságát. Moszkvában ugyanis úgy érzik, hogy legalább 10-12 milliárd dollárra becsült vagyonával nagyban hozzájárulhat a régió fejlesztéséhez – 2008-ban hagyják csak lemondani a kormányzóságról, onnantól csak kedvteléseinek él.

A Jukoszt a Kreml lényegében államosítja. Hodorkovszkij Sorostól átvett „humanitárius” hálózatát azonban alapvetően békén hagyják. A 2004-es elnökválasztás biztos megnyeréséhez a Hodorkovszkij-ügy, az oligarchákkal való „leszámolás” elég. Az elkövetkező években belföldön Putyinnak nincs mitől tartania, olajár a fellegekben, az ország lakosságának is több jut az államkasszából, nincs mitől tartania. Soros érdeklődése is inkább a posztszovjet térség más országai felé fordul, megelégszik, hogy hálózata féllegálisan tovább él Oroszországban. Ráadásul jön a 2008-as elnökválasztás.

Putyin az alkotmány szerint harmadszorra nem indulhat, persze könnyedén módosíthatná az alaptörvényt. Azonban elég erősnek érzi magát, hogy megmutassa „demokratikus arcát”, így nem is indul a választásokon. Az elnök a kormányfő, Dmitrij Medvegyev lesz. Putyin pedig átveszi a kormány vezetését, szinte eltűnik a külföld szeme elől. Befolyása persze egyértelmű, hiszen az év végén ő vezényli le a grúz–orosz konfliktust. Logikailag ennek mélyítenie kellene az orosz–amerikai ellentéteket, de közben Washingtonban is váltás van, Barack Obama pedig elnöksége elején a Nobel-békedíjra hajt.

Medvegyev és Obama. A „hamburgerdiplomácia” csak látszólag működött, az orosz kitartott Putyin mellett (Fotó: time.com)

Ráadásul Medvegyev és Obama koruknál és habitusuknál fogva is jól megértik egymást, a közös hamburgerezésükről készült képek 2010-ben bejárják a világot. A Nyugat boldog Medvegyevtől, és ő erre rá is játszik. Twitterezik, dácsájában látja vendégül a legendás brit Deep Purple-t. Ian Paice egy pár dobverőjével ajándékozza meg az elnököt. Közös örömzene következik, amihez idővel Medvegyev 15 éves Ilja fia is csatlakozik egy gitárral. Az amerikai és európai média szinte új Gorbacsovként imádja.

A 2012-es választások előtt mindenki azt latolgatja, marad-e Medvegyev, visszatér-e Putyin, esetleg összecsap-e a két „cár”? A várt királydráma azonban elmarad. A legenda szerint Putyin Moszkva melletti dácsájában találkoznak, ahol Vlagyimir Vlagyimirovics korábbi egyezségükre utalva csöndesen megjegyzi: itt az idő. Dmitrij Anatoljevics ért a szóból, Putyin elnökjelöltségét támogatja.

Barack Obama, Hillary Clinton és a család barátja, Soros György azonban úgy látja, itt a lehetőség Putyin megbuktatására, vagy legalábbis meggyengítésére.


Színes forradalom Moszkvában?

A Putyin-ellenes kampány már két évvel a választás előtt megkezdődik. 2010 márciusában pár tucat orosz értelmiségi felhívást tesz közzé „Putyinnak mennie kell” címmel. Oroszországban a dolognak nincs különösebb visszhangja, a nemzetközi média viszont nagy teret enged a kiáltványnak. Az év végén azonban „civil platformról” tömegtüntetések indulnak a Putyin klán gazdagodása, a korrupció ellen, a szólásszabadságért, demokráciáért. Tucatnyi új párt jön létre, fiatal, friss arcok jelennek meg. A színes forradalmak mintájára megjelennek a „vicces aktivisták” is. Nevezetes a „kék vödör” akció: az állami funkcionáriusok között elszaporodott Kojak-lámpákat karikírozva a civilek különböző, rendőrségi villogókra emlékeztető kék tárgyakat erősítenek autóikra. Ekkor tűnik fel a Nyugat által ma első számú orosz demokratának kinevezett Alekszej Navalnij is.


Mi a szerepe ebben Sorosnak?

Tovább pénzeli a Hodorkovszikjtól visszamaradt Nyilvános Politika Iskolákat, ezekből negyven van ekkor országszerte. Igazgatójuk, Marija Krecsetova a következőket mondja: „Első számú fel­adatunk az volt, hogy felkutassuk az ifjú, a nyílt társadalom iránt fogékony fiatalokat, és megtanítsuk őket a demokráciáért való küzdelem módszereire.” Előkerülnek a Soros által támogatott civil szervezetek aktivistái is. Ne magyarországi nagyságrendben gondolkodjunk: 2012-ben 654 külföldről finanszírozott „nem kormányzati szervezet” működik Oroszországban, zömében Moszkvában és Szentpétervárott. Ezek legalább negyede köthető Soros Györgyhöz, illetve az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatalához (USAID). Putyin idén, Oliver Stone-nak adott interjújában azt mondta, hogy az amerikaiak a 2012-es választások idején példátlan módon avatkoztak bele az orosz belpolitikába.

Soros a ’90-es évekhez hasonlóan elkezdi destabilizálni Csecsenföldet is. Varsóban, 2010-ben – a terrorizmus vádjával Oroszország mellett számos más államban is körözött – Ahmed Zakajev vezetésével tartja kongresszusát a „csecsen nép”. A spekuláns csak erre tízmillió dollárt áldoz. Nagyságrendileg több pénz megy a csecsen „fegyveres ellenállás” támogatására. Segítője ebben ugyanaz, mint a „hőskorban”: Borisz Berezovszkij milliárdos. Életpályája hasonló Hodorkovszkijéhoz, azzal a különbséggel, hogy már Jelcin elnöksége idején kénytelen gazdasági bűncselekmények – többek között az Aeroflot szétlopása – miatt elhagyni Moszkvát. 2013-ban az angliai Ascotban hal meg, ismeretlen körülmények között. Az akkor már tökéletesen jelentéktelen egykori oligarcha halálát Soros sajtója természetesen Putyin számlájára írja.


Sorosnak nincs kegyelem

Az orosz elnökválasztást végül 2012. március 4-én már az első fordulóban megnyeri Putyin a szavazatok 63,6 százalékával a kommunista Gennagyij Zjuganov és a nyugatiak által leginkább támogatott Mihail Prohorov milliárdos előtt. Az ellenzék természetesen csalásról beszél, de a tüntetések pár hét alatt kifulladnak.

A Kreml ura tanul a leckéből, innentől nincs kegyelem. Főleg, amikor értesül Soros Nyílt Társadalom Alapítványa 2013 novemberében elfogadott új oroszországi destabilizációs stratégiájáról.

A dokumentumot idén augusztusban szivárogtatta ki a DC Leaks portál, akkor derült ki az is például, hogy a 444.hu 2014-ben 50 ezer dollárt kapott a magyarországi „választási csalások leleplezésére”.

Az alapítvány szerint elsősorban az emberi jogok kérdésében kell „megmozgatni az orosz civil társadalmat”. Kiemelten koncentrálva az LMBTQ közösség és a migránsok problémáira. Fontos téma a 2016-os téli olimpia és a 2018-as labdarúgó-világbajnokság körüli gazdasági visszaélések megvilágítása –, amikről Sorosék már 2012-ben tudnak, ugye. A helyi aktivistáknak nyílt konfrontációba kell bocsátkozniuk a hatalommal, amit a nemzetközi média hangsúlyozottan közvetít. Az esetleges büntetéseket a Nyílt Társadalom Alapítvány állja.

Putyin válaszul először elfogadtatja az NGO-kra vonatkozó törvényjavaslatot, amely szerint a külföldről támogatott szervezeteknek ezen minőségüket kötelező feltüntetniük. Majd egy kiegészítés lehetővé teszi, hogy az Oroszország biztonságát fenyegető szervezetek tevékenységét „nem kívánatosnak” nyilvánítsák. A Nyílt Társadalomra 2015-ben kerül sor, a hatóságok megjelennek a sorosi hálózat többi szervezeténél is.

Soros György 2016 nyarán részt vesz a három éve szabadult Mihail Hodorkovszkij Nyílt Oroszország mozgalmának londoni konferenciáján. A milliárdos keserűen beszél moszkvai tevékenységéről, sajnálattal állapítja meg, hogy Oroszország újra nagyhatalom. Ez szerinte veszélyt jelent az Európai Unióra is, amelyet most így Ukrajnában kell megmenteni. Soros nem sokkal korábban jár Kijevben, ahol Petro Porosenko elnök a Szabadság Érdemrenddel tünteti ki tevékenységért.

(Folytatjuk)

Máté T. Gyula