Soros György büszke rá, hogy több mint egymilliárd dollárt fektet az orosz tudományos életbe. Másfél évtizedig nagyvonalú filantrópként ünnepelteti magát Moszkvában. A valóság azonban keserű: a Soros által támogatott egyetemek professzorainak 80 százaléka Nyugaton köt ki. Az általa kiadott több mint 200 tankönyvvel totális agymosásra tett kísérletet.

Karikatúra a ’90-es évek közeépből: „Ösztöndíj mártás alatt” Fotó: polirussia.com

Soros György 1994 egyik késő tavaszi napján érkezett a moszkvai Tudósok Házába. A posztszovjet térségben működő alapítványa, a Nemzetközi Tudományos Alap tartott itt sajátos diplomaosztót. Az okleveleket azok az orosz tudósok, egyetemi oktatók kapták, akik méltónak találtattak a „Soros megbecsült professzora” címre.

Az igazság kedvéért jegyezzük meg, a milliárdos eleinte ellenkezett, hogy róla nevezzék el a kitüntetést, azonban az alap vezetője, Valerij Szojfer biofizikus, egykori szovjet „belső ellenzéki” meg­győzte. „Nekünk sokat jelent Dzsordzs, hogy a saját neveddel tüntetsz ki minket, ezzel is különbözni fogunk a többiektől, a hétköznapi, szürke tudósféléktől.”

A Nemzetközi Tudományos Alap vezetője a díjátadót követő grandiózus díszebéden tovább bókolt főnökének. Különös pillanat volt ez, hiszen tucatnyi évvel ezelőtt Szojfer éppen ebben az épületben intézett heves kirohanást a csinovnyikok rongyrázása, a vezetők elvtelen dicsőítése ellen.

Nos, mostani tósztját még maga Leo­nyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár is megirigyelte volna: „Dzsordzs, tudom, hogy az orosz tudományos élet és oktatás pénzügyi támogatása szinte kódolva volt az ön életútjában. Én nem hiszek a horoszkópokban, de nem lehet nem észrevenni a csillagok szerepét az ön sorsában. Hiszen az ön vezetékneve Soros. Soros, azaz Save Our Russian Outstanding Scientists!” Magyarul: „Mentsd meg a kiemelkedő orosz tudósokat!”

A szemtanúk szerint Soros elégedetten kacagott, jólesett neki a „spontán” gesztus. Kérdezte is Szojfert, hány éjszakán át agyalt a pompás tréfán?

Boldogok voltak a kitüntetésre érdemes tudósok is. Hiszen a „Soros megbecsült professzora” címmel az egyszeri díj mellett havi 200 dollár is járt életük végéig. Az orosz átlagbér a kilencvenes évek elején 17 dollár körül volt, normális esetben egy egyetemi oktató, tudós is legfeljebb ennek háromszorosát kereste.

Soros és csapata: Jaszin gazdasági miniszter és Szojfer alapítványi vezető Fotó: trv-science.ru

Soros alapja vezeti be az újorosz nyelvbe a „grant” kifejezést is, az általa sajátosan értelmezett „ösztöndíjat”, amelyre a tudományos élet, oktatás szereplői pályázhattak. A Nemzetközi Tudományos Alap tizenegy éves működése alatt 4495 professzort támogat, ők egy évig havi 500 dollárt kapnak. Soros megbecsült professzoraiból vagy kétezer ezen a listán is szerepel. A grantnévsorra immár feljutnak a docensek, doktoranduszok és az „érdemes” egyetemi és főiskolai hallgatók is. Sorrendben 350, 175, illetve 70 dollárt kapnak havonta.

Mit kell ezért tenniük? Tulajdonképpen alig valamit. Írni egy pályázatot, beszámolni arról, hogy hány és milyen diákkal foglalkoztak eddig, kiknek a disszertációit felügyelték. Meg kellett még osztani eddigi tudományos eredményeiket, vállalni, hogy a majdaniakat is hozzáférhetővé teszik az Alap számára – természetesen pusztán adminisztrációs célból. Mint ahogy papírformának számítanak a „grant” odaítélése után kért rendszeres beszámolók is: kutatásokról, kollégákról, tehetséges diákokról készített „jelentések”. A támogatásra jogosultnak ítélt hallgatóknak oktatóikról kellett adatlapot kitölteniük. Ez nem „spicliskedés”, Sorosék csak azt akarták felmérni, hogy kik a népszerű tanárok, őket is támogatták volna… Tiszta formalitás, tényleg! Főleg, hogy a pénz mellé lehetőséget kaptak a „világ tudományos vérkeringésébe” való bekerülésre, nyugati utakra, konferenciákon és nyaralásra hajazó „vajaskenyér-túrákon” való részvételre is.

Kivételezésről szó sem lehetett, írta később Szojfer, mivel egy számítógépes program választ, persze a Sorosék által megszabott kritériumok alapján.

Lehet valami ennél demokratikusabb, tudományosabb, szakmaibb? Olyan, ami már a huszonegyedik századot idézi? Hiszen Soros György ingyenes internet­elérést is biztosít az oroszországi Nyitott Társadalom Intézettel szerződésre lépő felsőoktatási intézmények diákjainak, oktatóinak. Mindössze regisztrálniuk kell. Az egyetemek, főiskolák kapnak ingyen számítógépeket is, sőt Soros emberei „segítségül” a szó legszorosabb értelmében beköltöznek az intézményekbe. Rajtuk keresztül érhető el a világháló a szabadság jelképének szánt internettermekben…

A Kedves Olvasó talán emlékszik Soros György oroszországi kalandjainak mostanit megelőző részére, amikor a milliárdos megkísérli megszerezni az exszovjet „Matávot”. A Szvjazinvesztért minden követ megmozgat, dollármilliárdokat áldoz a projektre. Ha sikerül, ellenőrzése alá vonta volna az egész „modern Oroszországot”. Így „csak” a tudományos élet, az oktatás területén épít ki hihetetlen adatbázist. Hány professzor, hány docens, hány doktorandusz? Erről nincs adat. Szojfer csak a felsőoktatási hallgatók esetében szólja el magát egyszer: összesen egymillió 898 ezer 964 diák lesz részese Soros „oktatási programjának”. A KGB-jogutód FSZB – Szövetségi Biztonsági Szolgálat – a kilencvenes évek közepén egy 24 oldalas jelentést készít Soros György oroszországi tevékenységéről. Ott a Nemzetközi Tudományos Alap, illetve a Nyitott Társadalom Intézet adatbázisát nagyságrendekkel nagyobbra becsülik. Például már vannak benne középiskolai tanárok is. 

(Folytatjuk)

Máté T. Gyula