Moszkvában Vlagyimir Putyin erősödésével párhuzamosan kezd elfogyni a levegő Soros György körül. A 2000-es évek elején ez még nem „rendszerszintű” támadás, azonban a milliárdos spekuláns elővigyázatos. A korábbinál sokkal agresszívabban és átfogóbban kezdi megszállni a volt szovjet köztársaságokat. A Baltikum kiemelt célpont, hiszen Észtország, Lettország és Litvánia az új évezred elején az Európai Unió és a NATO tagja lesz.

Az első 15 év szép volt, de mi következik? Soros „szovjet” alapítványa születésnapján (Fotó: pravda.ru)
 

„Hibáztunk, a Szovjetuniót és szövetségeseit háborúval kellett volna legyőzni!” – Soros György ezt 2001-ben mondja egy müncheni konferencián. Felszólalásának nincs különösebb visszhangja, inkább csak amolyan retorikai fordulatnak tűnik. A nagy hírű biztonságpolitikai elemzők, szakértők nem sokat foglalkoznak az amerikai spekuláns indoklásával sem. Pedig megérte volna odafigyelni: Soros nemcsak új posztszovjet stratégiáját vázolja, hanem a mai migránsinváziót is előrevetíti.


Háború és vér

Soros logikája egyszerű: Németországot azért sikerült tökéletesen átalakítani a második világháború után, mert fegyverrel győzték le, és megszállták. Értelemszerűen esetünkben a nyugati, az amerikaiak, britek és franciák által „patronált” részről van szó. A Német Szövetségi Köztársaságot az alapoktól kellett átépíteni. Itt elsősorban nem gyárakról, lakóházakról beszélünk, hanem a németek konkrét átneveléséről van szó. A nácizmus rettenetei, a kollektív társadalmi bűntudat jó alapot adnak arra, hogy az ország lakói szakítsanak múltjukkal. Nemcsak Hitlerrel, hanem minden „nagy némettel”, Nagy Frigyestől Otto von Bismarck kancellárig.

A társadalom totális átformálása zajlik le: új tankönyvek, új erkölcsi normák, új történelem, totális amerikanizáció. A Marshall-terv segítségével beindított „gazdasági csoda”, a jóléti társadalom a többség számára az új gondolkodás eredményének tűnik. Mindezzel párhuzamosan végbemegy Németország állami struktúráinak átalakítása, megfelelő emberekből áll fel az államigazgatás – a bírósági rendszertől az erőszakszervezetig minden. Természetesen fizikailag nem lehetnek mindenhol új káderek, de évtizedek alatt ez a probléma is megoldódik.

Nos, ezt a változást hiányolja Soros György a Szovjetunióban, illetve a volt szocialista országokban. Önkritikusan bevallja, eleinte ő is azt hitte, hogy mindez levezényelhető háború és vér nélkül. Most azonban látja, hogy a „régi gondolkozást” nem lehet enélkül kiirtani. Félreértés ne essék, Soros nem a szocialista-kommunista múltra gondol, hanem en bloc eme országok történelmére, kultúrájára. Mindenre, ami ellentétes a Nyílt Társadalmak nemzetállamokat letörő, megszüntető doktrínájával.

Akkor új háború kell? Még a gondolat is komikusnak tűnik. Részben ezért sem figyelnek oda a beszédre, közeleg a második világháború befejezésének évfordulója, a volt szocialista országokkal bővül az EU és a NATO… Milyen háború?

Az amerikai milliárdos természetesen nem hirdet új világégést, miképpen is tehetne ilyet egy világhírű filantróp? Ő csak a begyöpösödött struktúrák elleni társadalmi felkelésről, egy változásokat eredményező világméretű népmozgásról beszél. Akkor, a múlt század végén ez nem sokat jelentett. És most? Színes forradalmak, migránsinvázió…

Ott volt persze Jugoszlávia bombázása, a „belgrádi fiúk” forradalma, de azt akkor alig valaki hozza összefüggésbe Sorossal. Pedig hát akkor már a Clintonok kormányoznak Amerikában.


Kerítés, Oroszország

Soros György 2001-ben tökéletesen látja, hogy a volt szocialista országokban vége a rendszerváltás kori mámornak. Kifulladóban vannak az általa támogatott erők is, a szociáldemokrata színbe öltözött volt állampártok befolyása szinte mindenhol visszaesik. Oroszországban pedig megjelent Vlagyimir Putyin, aki ugyan még nem „rendszerszinten” támad, de informálisan nap mint nap jelzi: nem kér Sorosból és a projektjeiből.

Moszkvában napirenden voltak a Soros-ellenes akciók, itt a bábját tépik szét (Fotó: regnum.ru)

A milliárdos egyelőre még nem adja fel Moszkvát, de felkészül a legrosszabb forgatókönyvre is. Eldönti: egyfajta egészségügyi kordont kell kialakítani Oroszország körül. Nem új gondolat ez sem: a katonai intervenció kudarca után a nyugati hatalmak ugyanezt kísérelték megtenni a múlt század húszas éveiben a Szovjetunió ellen.

Nem tudjuk, hogy Soros a térképet tanulmányozva dönt-e, vagy csak alapítványai jelentéseit olvasgatva választja ki a „fő csapásirányt”. Hiszen a Nyílt Társadalom Alapítvány ilyen-olyan nevű lerakatai ott vannak mindenhol a volt szovjet blokkban. Soros választása a Baltikumra esik, itt kell megdönthetetlen pozíciókat szereznie. Az ideális persze Ukrajna lenne, de ez ekkor még túl nagy falat, a kijevi projekt is elkezdődik, de annak beérése még másfél évtizedet vesz majd igénybe.

A három balti ország egyfajta bázisnak viszont tökéletes. Itt már kitűnő pozíciói vannak, hiszen kulcsszerepe volt az 1991-es vilniusi eseményekben, a baltiak Szovjetunióból való kiszakadásában. (Demokrata 2017. 05. 11.) A Nyílt Társadalom akkor kezd beépülni a lett, litván és észt állam és társadalom minden szintjébe.

A baltiaknak van még két jelentős előnyük: meghatározó orosz kisebbséggel rendelkeznek, így kitűnően felhasználhatóak a moszkvai „ötödik hadoszlop” segítésére. Kettő: a három ország rövidesen integrálódik a nyugati táborba. Felveszik őket az Európai Unióba, a NATO-ba. Ez egyfelől biztosíték arra, hogy a Szovjetunió valamilyen szintű „feltámadása” esetén is ellenőrzés alatt maradnak. De ami talán még fontosabb, ha a lettek, litvánok és észtek neki dolgoznak, a korábbinál is nagyobb befolyásra tehet szert az Európai Unió központjában.

Soros előre gondolkodik, kádereit is előre válogatja, láncolja magához. Hiszen 2001-ben ki ismeri például Jean-Claude Junckert Luxemburgon kívül? Vagy a lett Valdis Dombrovskist és az észt Andrus Ansipot? Ma mindketten a Juncker vezette Európai Bizottság alelnökei. Egyébként a négy alelnök közül kettőt miért is pont a Baltikumból választották? És miért szerepelnek lett, litván és észt EP-képviselők a Soros Györgyhöz kötődő European Policy Institute azon listáján, mely a „megbízható barátokat” veszi számba? A kiadvány címe a sokatmondó Megbízható szövetségesek az Európai Parlamentben 2014–2019.


A hasznos Waffen SS

Az ezredfordulón Soros mindent „rendben talál” a három balti államban. Emberei mindenhol ott vannak, kormányban, ellenzékben, erőszakszervezetekben. Még saját nevet is kapnak a közbeszédben: ők a „sorosok”.

Soros alapítványai miniszterek könyveit adják ki, ömlik a pénz a médiába is. „Mindenki, aki szakmailag és függetlenül tudná ma a tévében vagy a rádióban értékelni a lettországi politikai folyamatokat, valamilyen formában Sorostól függ” – írja a Neatkariga című lap. A frissen indult kereskedelmi televíziók esti műsoraiban is olyan „sztárok” szerepelnek, akiket a milliárdos „kulturális” szervezetei támogatnak. „A lényeg, hogy a Nyílt Társadalom ideológiája, a globalizmus, a homoszexualitás elfogadása, a keresztény értékek elvetése, a piac mindenekfelettisége jelenjen meg a képernyőkön. Bármilyen összefüggésben, legyen az politika, műveltségi vetélkedő vagy csak egy, a celebek magánéletét bemutató műsor” – írja a tekintélyes rigai lap.

Amikor Lettországban és Litvániában vizsgálatot kezdeményeznek Soros tevékenységéről, egyetemi és főiskolai oktatók tucatjai lépnek a nyilvánosság elé. Nyílt levelekben, televíziós vitákban méltatják az amerikai spekuláns szerepét a tudományos élet támogatásában. Ismerős?

Mindhárom balti országban felerősödik a Moszkva elleni propaganda is. Pedig ekkor hol van még a Krím visszacsatolása, az ukrajnai konfliktus! Módszereket próbálnak ki? Mindenesetre szembetűnő, hogy mind a Baltikumban, mind később Ukrajnában Soros emberei támogatják a helyi „hagyományőrzőket”. A milliárdos médiájában ez a politikailag korrekt jelzője az egykor a nácikkal kollaboráló szervezeteknek.

Abszurd: a zsidó Soros György segíti és ad nyilvánosságot a második világháborúban zsidókat gyilkoló lett Waffen SS Légió felvonulásának. Abszurd? Miért lenne az? Soros több életrajzi interjújában megjegyzi: sohasem befolyásolta a származása. Büszkén mesél arról is, hogy a budapesti gettóban miképpen tudott együttműködni a nyilasokkal.

De ez csak egy apró, kis színes hír Soros György baltikumi tevékenységéről, amiért megkapja a legmagasabb lett és észt állami kitüntetést is. A rigai indoklás gyönyörű: „a demokrácia megerősítése, a polgári társadalom és jogállam felépítéséért végzett tevékenységéért” jár a rendjel. (Csak az érdekesség kedvéért: 2004-ben a Gyurcsány-kormány idején Soros „a magyarországi demokratikus átmenetet segítő, két évtizedes támogató tevékenysége elismeréseként” kap Nagykeresztet.)

A lett kitüntetés visszavonását mára már többen kezdeményezték Rigában, de ez még a jövő zenéje. Egyelőre a baltikumi „sorosok” mindent a kezükben tartanak. „Azt és úgy tehettünk, ahogy akartunk, a liberálisok, szabadelvűek törvény felett álltak a 2000-es évek elején. Lophattunk, bíróság helyett állami kitüntetésre terjesztettek fel. De Soros embereivel jóban kellett lenni, őt magát alig láttuk, ő felettünk állt” – emlékezik vissza egyikük egy tavaly megjelent oknyomozó könyvben. Aligha meglepő módon, név nélkül.

(Folytatjuk)

Máté T. Gyula