A balliberális ellenzék és sajtója jobbikos ihletésre új mantrát hirdet: a fideszes diktatúra elől fiatalok százezrei vándorolnak ki az országból. A hazai és uniós statisztikai adatok szerint azonban valójában minimális a kivándorlás Magyarországról. A kivándorlók közé ugyanis azokat sorolják, akik teljes egészében felszámolva itteni egzisztenciájukat véglegesen más államba települnek át. A külföldön tanuló diákok és az időlegesen munkát vállalók nem tartoznak e körbe.

A demográfusok becslései szerint összességében nagyjából 300-350 ezer magyar munkavállaló dolgozik külföldön. Az adat csak hozzávetőleges, mivel azon alapszik, hogy a szakemberek összevetik a hazai adatokat más államok munkaerőpiaci és egészségbiztosítási statisztikáival. Ezek azért is nehezen pontosíthatók, mert a külföldi munkavállalók érkezéskor ugyan regisztrálnak az adott hatóságoknál, de hazatérésük előtt általában már nem jelentkeznek ki a fogadó országból. Torzítja az adatokat az is, hogy térségünkből a kettős állampolgársággal rendelkező fiatalok inkább magyarnak vallják magukat, mert a tapasztalatok szerint így könnyebben és magasabb színvonalú munkát találhatnak maguknak.

Az Eurostat összesítései szerint Szerbiából legnagyobb a külföldön munkát vállalók aránya. A második helyen Románia áll, ahonnan a lakosság 16 százaléka távozott hosszabb-rövidebb időre. Bulgáriában 15 százalékos a migrációs veszteség, hasonlóan a portugál adathoz. A Baltikum, valamint Dél-Európa országai szintén a nagy kibocsátók közé tartoznak. De még Németországnak és Nagy-Britanniának is számolnia kell azzal, hogy fiatal szakemberei a határaikon túl keresik a boldogulást. Magyarország a sor végén áll, mi 1,5 százalékos migrációs veszteséggel kell számoljunk. Annak ellenére, hogy még mindig jelentős a gazdag uniós tagországok elszívó hatása. Ezt mutatja az is, hogy számos toborzóiroda működik határainkon belül, akik főként a tizen- és huszonéves korosztályból próbálnak külföldi idénymunkára csábítani arra vállalkozókat. E fiataloknak rendszerint azzal is számolniuk kell, hogy rossz körülmények közé kerülnek, napi 10-12 órás fekete munkára.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének három-négy évente lefolytatott követéses vizsgálatainak eredményeiből arról is képet kaphatunk, miként változik a migrációs hajlandóság hazánkban. Az adatok azt mutatják, hogy legkönnyebben a 40 év alatti egyedülállók vágnak bele a külföldi munkavállalásba, elsősorban anyagi okokból vállalkozva az útra. A vizsgálatok rávilágítanak arra is, hogy a férfiaknak több mint fele, a nőknek nem egészen ötven százaléka néhány éven belül hazatér. Mint ahogyan túlnyomórészt azok a diákok is visszajönnek, akik külföldi egyetemeken szereznek diplomát, vagy egy-két sze­mesz­ter­re vállalják idegenben az ösztöndíjas létet. A rendszeres vizsgálatok adatai alapján az is kimondható, hogy a ma külföldön dolgozók nem azonosak a 10-15 évvel ezelőttiekkel. Vagyis az utóbbi tizenöt évben kicserélődött a migráló népesség. Szó sincs tehát arról, hogy a fiatalok menekülnének az országból.

Ez annál is inkább igaz, mert az itthon családot alapító fiatalok számára elérhető adókedvezmények, otthonteremtési és gyermeknevelési támogatások messze kiegyenlítik azt a hátrányt, amit a nyugatinál alacsonyabb bérek jelentenek. A külföldre vágyók döntéseit ma már az is befolyásolja, hogy a migrációs válság miatt a korábban vonzó, gazdag, nyugati országok sorra elzárják a külföldiek elől a korábban adott szociális juttatásokat.

Az itthon évek óta tartó gazdasági növekedés, a lassan minden területen megmutatkozó munkaerőhiány, a bérek emelkedése pedig minden józan embert megfontolásra késztet, mielőtt kezébe venné a vándorbotot. A megfontolási szempontok között pedig egyre nagyobb súllyal szerepel az, hogy érdemes-e hátrahagyni a hazai, jól ismert életmódot, a családot, a barátokat egy új élet reményében, amely tele van bizonytalansággal, magánnyal és előre nem látható kockázatokkal is.

Nagy Ida