Magyarország 2010-ben nagyjából úgy nézett ki, mint egy súlyosan sérült futó. Azóta viszont ez a futó meggyógyult, elkezdett edzeni, odaállt a rajtvonalhoz és egyre jobban teljesít a versenyben. Vannak viszont olyanok, akik elvont ideológiák, mint a liberalizmus, vagy éppen a konkrét ügyek, mint a kvóta elutasítása okán, vagy egyszerűen azért, mert nem tetszik nekik az az értékalapú politika, amit a Fidesz és a KDNP folytat, ezt a futót el akarják gáncsolni, akadályokat akarnak állítani elé – mondta a Demokratának Hollik István kereszténydemokrata országgyűlési képviselő.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Orbán Viktor a múlt héten levelet írt Jean-Claude Junckernek, azt kérve az Európai Bizottság elnökétől, hogy a brüsszeli testület ötven százalékban járuljon hozzá a magyar határvédelmi költségekhez, amelyek mostanára elérték a 270 milliárd forintot. A bizottság szóvivője erre úgy reagált: készek megvizsgálni a kérésünket, de „az európai szolidaritás nem egy á la carte menü, amelyből az ember kiválaszthatja a számára hasznos részeket”. Várhatunk szolidaritást Brüsszeltől?

– Várunk és remélünk. Amit a miniszterelnök letett az asztalra, az egy fair ajánlat. Hiszen nem kérünk sem többet, sem kevesebbet, mint más országok, amelyeket a migrációs válság érint. Olaszország közel 600 millió eurót, vagyis több mint 180 milliárd forintot kapott az uniótól. Görögország egymilliárd eurót. Bulgáriának a kerítésépítésért és a határvédelmi költségek finanszírozására megítéltek 160 millió eurót, amiből 106 milliót már átutalt az unió. Tehát azt látjuk, hogy ahol jelentős nyomás van és költeni kell a határvédelemre, ott az EU beszállt a költségekbe.


– Tegyük hozzá: nem is előre, becsült kiadásokhoz igényelnénk hozzájárulást.

– Valóban, először cselekedtünk és csak azután kértünk. Ráadásul megoldottuk a migrációs válságot, hiszen amikor megépült a fizikai határzár és megerősítettük a jogi határvédelmet, nagyon erős üzenetet is küldtünk az illegális bevándorlóknak: Magyarország felé nem tudtok jönni. Az imént említett országok ugyanakkor, amelyek mind a mai napig tapasztalják ezt a nyomást, nem tudták ilyen hatékonyan megoldani a problémát, csupán kezelni próbálják, kisebb-nagyobb hatékonysággal. Mi meghoztuk a szükséges döntéseket, ezeket a lépéseket a magyar adófizetők pénzéből finanszíroztuk, most csak annyit kérünk, hogy ennek az összegnek legalább a felét térítse meg az Európai Unió.


– Nagyjából két éve, hogy a magyar–szerb szakaszon elkészült a műszaki határzár. Azért csak most fordultunk az unióhoz, hogy lehessen látni a magyar intézkedések eredményét?

– Részben igen, másrészt pedig mert most derült ki, hogy a többi ország milyen mértékű támogatásban részesült. Úgy gondoljuk, hogy mint mondtam, ez igazságtalan helyzetet eredményezett. Nyomás nehezedett rájuk, és segítséget kaptak. Ránk is nehezedik nyomás, de mi eddig nem kaptunk. Sőt nem elég, hogy támogatásban nem részesültünk: emlékezzünk vissza, annak idején micsoda támadások érték Magyarországot a kerítés megépítése miatt, holott nekünk kötelességünk megvédeni a schengeni határokat. Ma pedig már a legtöbb európai vezető belátja, hogy amit akkor a magyar kormány és Orbán Viktor mondott, miszerint meg kell védeni az unió külső határait, azokon kívül kell létesíteni hot spotokat és ott kell szervezett formában elbírálni a kérelmeket, működőképes rendszer lett volna. Az a megoldás viszont, amit ők választottak, nem jó, ezt bizonyítja mindaz, ami például az olasz partoknál történik, nem beszélve az Európa szívében, nagyvárosaiban végrehajtott terrortámadásokról.


– Éppen most, szeptember hatodikán hirdet ítéletet az Európai Bíróság a menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus, vagyis a kvótarendszer ellen benyújtott magyar és szlovák kereset ügyében. Az előzetes jelek, mint például bíróság illetékes főtanácsnokának állásfoglalása, azt mutatják, hogy nem számíthatunk sok jóra…

– Abban bízunk, hogy nem politikai, hanem jogi döntés születik. Mert ha elfogadják a magyar kormány jogi érvrendszerét, akkor inkább arra kellene billenni a mérleg nyelvének, hogy nekünk kedvező ítéletet hoznak. Ha azonban politikai döntés születik, és egy ilyen bírósági döntésben is érvényesíteni akarják az EU nagyobb országai, hogy „kvótának márpedig lenni kell”, akkor elutasítják a keresetünket…


– Bár talán kevesebb a hazánkat érő kritika, de továbbra is vannak elfogadhatatlan nyilatkozatok. Nemrég például a távozó holland nagykövet fogalmazott úgy, hogy a muszlim terroristák „ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány”. A hazai ellenzék pedig, a DK-tól a Jobbikig, még ilyen esetben is inkább egy külföldi diplomata oldalára állt.

– Ha egy kicsit eltávolodunk a konkrét ügytől, én azt látom, hogy Magyarország 2010-ben nagyjából úgy nézett ki, mint egy súlyosan sérült futó. Azóta viszont ez a futó meggyógyult, elkezdett edzeni, odaállt a rajtvonalhoz és egyre jobban teljesít a versenyben. Vannak viszont olyanok, akik elvont ideológiák, mint a liberalizmus vagy éppen a konkrét ügyek, mint a kvóta elutasítása okán, vagy egyszerűen azért, mert nem tetszik nekik az az értékalapú politika, amit a Fidesz és a KDNP folytat, ezt a futót el akarják gáncsolni, akadályokat akarnak állítani elé. A mi feladatunk, hogy átugorjuk az akadályokat, kikerüljük a gáncsoskodó lábakat. Mert hiszünk abban, hogy amennyiben továbbra is a saját utunkat járjuk, akkor célba fogunk érni. El tudunk jutni egy gyarapodó, sikeres, büszke Magyarországhoz. Ha az előttünk álló kampányra gondolunk, akkor kimondhatjuk: az a választás tétje, ki tudjuk-e védeni ezeket a gáncsolási kísérleteket, amikkel akár az unió, akár Soros György, akár az ellenzék próbálkozik.


– A múlt héten jelentek meg a KSH legfrissebb adatai, amelyek szerint július végén 62 ezerrel több volt a foglalkoztatottak száma, mint egy évvel korábban. Emlékszünk azokra a gúnyos ellenzéki kritikákra, amelyekkel a 2010-ben kitűzött célt, a tíz év alatti egymillió új munkahely megteremtését illették. Ehhez képest a jelek azt mutatják, egyáltalán nem volt irreális ez a terv.

– Ha az emlékezetem nem csal, a ma már Simicska-tulajdonban lévő, de akkoriban is a mostanihoz hasonló irányultságú index.hu még állandó rovatot is szentelt annak, hogy időarányosan számon kérje a Fidesz–KDNP-kormányon ezt az ígéretet. Ez a rovat megszűnt. Mert azt látják, hogy ezt teljesítjük. Emlékezzünk vissza: amikor az első Orbán-kormány azt ígérte, hogy duplájára fogja emelni a minimálbért, a neoliberális közgazdászok, a felkent szakértők, Surányi Györgytől Vértes Andrásig minden fórumon elmondták: ilyet piacgazdaságban nem lehet csinálni. Bele fog rokkanni az ország, vállalkozások százezrei fognak tönkremenni. Aztán tényleg a kétszeresére emelkedett négy év alatt a minimálbér, és a gazdaság nemhogy nem ment tönkre, a növekedés még meg is lódult. Valami hasonlót láthattunk 2010-ben is. Azt mondtuk, hogy három százalék alá szorítjuk a hiányt, csökkentjük az államadósságot, ösztönző lépésekkel felpörgetjük a növekedést és egymillió új munkahelyet teremtünk. Ők ismét azzal jöttek, hogy ez lehetetlen, a jó megoldás a megszorítás. Mi nem ezt az utat választottuk, különadókat vetettünk ki bizonyos szektorokra, méltányossá tettük a közteherviselést, kibővítettük a családtámogatási rendszert, és láss csodát, a magyar modell működik. Az EU gazdasági növekedésének dupláját hozzuk évek óta. Sereghajtók voltunk munkanélküliség tekintetében, ma pedig már a negyedik legjobb mutatóval rendelkezünk. 2010-ben az unió átlagos foglalkoztatottsága 64 százalék körül volt, a miénk 56 százalék. Ma az EU-ban minimális növekedéssel 65 százalékos a foglalkoztatottsági átlag, a miénk 68,3 százalék. 2010-ben hátul kullogtunk, ma már ott vagyunk az éllovasok között.


– Szintén kiemelt cél a családok támogatása, a kedvezőtlen demográfiai trendek megfordítása. Ugyancsak a múlt héten derült ki, hogy a kormányon belül létrejön a Családügyi Kabinet, amelynek a KDNP elnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is tagja lesz. Mik lehetnek azok a területek, amelyeken az eddigiek mellett újabb lépések várhatók?

– Valóban, a tevékenységünk középpontjában a munkahelyteremtés és a családok állnak, és mind a kormányon, mind a Fidesz–KDNP-frakciószövetségen belül folyamatos gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy újabb eszközökkel tudjuk támogatni a gyermekvállalást tervező családokat. A nagyobb intézkedések mellett, mint a csok vagy az adókedvezmény, olyan lépésekre gondolok, mint például a közelmúltból az, hogy aki harmadik gyermeket vállal és van jelzálog­alapú hitele, attól a kormány egymillió forintot átvállal, plusz az utána következő gyermekenként is egy-egymillió forintot. Tehát ha van egy négygyermekes család, akinek van ötmillió forint jelzáloghitele, abból 2018. január elsejétől kétmilliót a kormány átvállal. Ezek azok az intézkedések, amelyek a családok számára újabb és újabb segítséget jelentenek. Számos nemzetközi tanulmány bizonyítja, hogy kizárólag adópolitikán keresztül támogató családpolitikával nem lehet jelentős fordulatot elérni a kedvezőtlen demog­ráfiai trendekben. Kiszámíthatóságra és szemléletformálásra van szükség, hogy minden család azt érezhesse, egy családbarát országban él. Ez az oka a Családügyi Kabinet létrehozásának.


– Ha már gyermekszületés: a balliberális pártok és médiumok igyekeznek berántani a politikai térbe Veres András püspök lombikprogrammal kapcsolatos szavait. Mi a véleménye erről?

– Azt gondolom, jó, ha ebben a kérdésben van párbeszéd, érveket ütköztető vita. Másrészről akik Magyarországra esküt tesznek, és mi, képviselők ilyenek vagyunk, a kormány tagjai ilyenek, azoknak figyelemmel kell lenniük a magyar valóságra. Arra, hogy a magyar népesség fogy. Tudtunk valamennyit módosítani a demográfiai trenden a harmincéves mélypont után, de még most is másfél körül van a termékenységi arányszám, ami száz családonként százötven gyermeket jelent. Ez még mindig nagyon kevés, nagyon messze vagyunk a bűvös kettes számtól. Éppen ezért megértem és támogatom, hogy a kormány minden erővel azon van: ha valaki gyermeket szeretne vállalni, és ennek meddőségi akadályai vannak, ezt az akadályt elhárítsa ezen családok elől. Jómagam gyakorló katolikusként sem tudok erre vállalhatatlan intézkedésként tekinteni.


– Orbán Viktor kötcsei beszédére, amire idén szeptember másodikán került sor, általában politikai évadnyitóként szoktak tekinteni. Bár jogilag nem, de a gyakorlatban megkezdődött a kampányidőszak. Mik lehetnek a következő időszak hangsúlyos feladatai?

– 2010 óta jelentős eredményeket értünk el. Egyre több olyan siker van, amire minden magyar büszke lehet. És most nem csupán arra gondolok, hogy 44 év után kijutottunk a foci-Eb-re, és egy ország szurkolhatott Dzsudzsákéknak, vagy hogy a szokásos hat helyett két év felkészüléssel is sikeres vizes vébét tudtunk szervezni, hanem arra, hogy ma jobb Magyarországon élni. Van perspektíva. Egyre több ember gondolja azt, hogy amennyiben becsületesen dolgozik, van esélye egyről a kettőre jutni. Ez minden magyar ember közös sikere! A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a kampányt már megkezdő ellenzék és az álcivilek támadásaival, valamint a bevándorlással és Európa iszlamizációjával szemben meg tudjuk-e védeni az eddig elért eredményeinket. Ha tudjuk folytatni azt a munkát, amit 2010-ben megkezdtünk, akkor van esély arra, hogy százötven-kétszáz év után mi, magyarok végre úgy éljünk, ahogyan szeretnénk. Ez elsőre talán közhelyes megállapításnak tűnik, pedig ha belegondolunk, az elmúlt kétszáz évben ehhez mindig hiányzott valami. Volt, hogy a szabadságot vették el tőlünk, aztán elcsatolták az ország területének nagy részét. A II. világháború után pedig idegen megszállás alatt éltünk, és a kommunisták mindent elvettek szüleinktől, nagyszüleinktől. Nem volt tehát saját kezünkben a sorsunk, a jólét pedig messze elkerült bennünket. A rendszerváltozás után aztán a szocialista–liberális kormányok adtak el mindent, ami még értékes, átjátszották külföldi tulajdonba. Ráadásul behódoló politikát folytattak, amely feladta a magyar érdekeket. Úgy táncoltak, ahogy Brüsszelből vagy éppen Moszkvából fütyültek. Kiszolgáltatottá tették az országot. 2010-ben azonban száznyolcvan fokos fordulatot hajtottunk végre. Ha folytatni tudjuk azt a nemzetépítő politikát, amit elkezdtünk, akkor Magyarország a növekedés és a biztonság szigete lesz egy identitását vesztett Európa közepén.

Bándy Péter