A legfontosabb: magyarul beszélni

Egyértelmű siker: a felvidéki Magyar Közösség Pártja 115 polgármesteri széket szerzett a november 10-én lezajlott szlovák helyhatósági választáson. Az MKP annak ellenére erősödött, hogy nincs ott a Nemzeti Tanácsban, így tehát kevesebb szó esik róla az országos politika napi hírfolyamában is.

A felvidéki magyar párt 2014-es eredményét sem szabad alábecsülni, akkor 107 polgármesteri posztra tett szert. A mostani, kézzelfogható fejlődés szép reményekre ad okot, még akkor is, ha nem biztos, hogy egy helyhatósági választásból érdemes messzemenő nagypolitikai következtetéseket levonni. Mindenesetre a szlovákiai közvélemény-kutatások arról árulkodnak, hogy az MKP jó tempóban közelít az ötszázalékos parlamenti küszöb felé, sőt, egyes mérések szerint már át is lépte azt. A párt egyébként csak magyarlakta falvakban és városokban indult. A felvidéki politikai terminológia szerint az a település számít „magyarnak”, ahol a magyar lakosok aránya eléri a tíz százalékot, vagy legalább száz magyar él ott. Fényesebbé teszi a sikert, hogy az MKP 1248 képviselői helyet is szerzett.

A helyhatósági választásokon természetesen mindenütt a helyi sajátosságok, a településen felvetődő lokális kérdések a fontosak, és a helyben élő politikusok hitelessége és rátermettsége számít. De azért vannak bizonyos, az országos politika szintjén megfogalmazott irányvonalak is, amelyeknek szerepük lehet a voksolás eredményeiben.

Menyhárt József, az MKP elnöke a Demokratának elmondta, hogy a választáson az anyanyelvi oktatás volt az egyik központi programpontja a pártnak, különös tekintettel arra, hogy az óvodák önkormányzati kezelésben vannak, a másik irányt pedig a vállalkozók, vállalkozások támogatása adja a magyar polgármestereknek és képviselőknek. Más és más persze a tömbök és a szórványok élete, egészen speciális feladatot jelent például a Gömörben élő magyar nyelvű roma közösség mindennapjainak irányítása, tette hozzá Menyhárt József.

Minden apróság számít. Nagy Gábor, Perese új polgármestere a Felvidék Ma című portálnak úgy nyilatkozott, hogy sokat jelentett a község életében az a 2016-os pillanat, amikor újjáalakították a Csemadok helyi szervezetét, és családi napokat, bográcsos találkozókat és más közösségerősítő programokat szerveztek. Ennek érezhetően hatása volt most a választás eredményére. A portál szerint a közösség­építés az egyik fő programpontja a fiatal Papp Rékának is, aki Kalonda polgármestere lett. Marcinkó Zoltán pedig, aki öt jelölt közül kapta meg a szavazatok hatvan százalékát Bénán, kampányában szándékosan kerülte a Facebookot és a hasonló digitális felületeket, ehelyett a választókkal való személyes találkozásokra épített, és egy régi, Felvidéken jellemző problémára világított rá. Arra, hogy községe tizenkét éve nem jutott semmilyen uniós támogatású beruházáshoz, pedig fejleszteni szeretné például a sportpályáját vagy a játszóterét is mint tipikus közösségi tereket.

Menyhárt József szerint a célkitűzésekben és az azokhoz kötődő tudatosságban ott bújik a „merjünk magyarok lenni” gondolat, ami a legutóbbi MÁÉRT szellemét is áthatotta.

A hazai balliberális média persze hozta a megszokott formáját. „Márki-Zay-szerű függetlenek győztek szinte az összes szlovák nagyvárosban” – írta például a 444, mintha lenne bármilyen hasonlóság a szlovákiai és a magyarországi belpolitikai folyamatok között. Az ugyanakkor tény, hogy Szlovákia-szerte jól szerepeltek a függetlenek. A Felvidéken annyiban volt árnyaltabb a helyzet, hogy döntő többségük határozottan kötődött valamelyik magyar párthoz a kettő közül, vagyis a függetlenek nagy része a magyar pártok valamelyikének támogatásával indult a választáson.

Menyhárt József elmondta, főként a szórványvidéken az volt az MKP stratégiája, hogy eleve független jelölteket indít, mert így nem zavarja semmiféle direkt pártpolitikai elem a szlovák szavazókat. Másrészt több helyi, MKP-s politikus is függetlenként indult, sok esetben épp az MKP hivatalos jelöltje ellen. Így tett a már említett Papp Réka is Kalondán, a párttal és a hivatalos pártjelölttel való egyeztetés után. Nyilvánvaló, hogy ez egyfelől a szavazatok megoszlásának kockázatával járt, másfelől viszont a két jelölt növelte az MKP-s győzelem esélyét.

Ezekben a kérdésekben mindig a helyi viszonyok számítottak. Voltak politikusok, akik úgy érezték: ahhoz, hogy az MKP hivatalos jelöltjével szemben indulhassanak, ki kell lépniük a pártból. Megtették. Győztek, és most közülük már többen is jelezték, szeretnének visszatérni. Ezt is figyelembe véve végül a 120-at is elérheti az MKP polgármestereinek száma.

Az úgynevezett „másik magyar párt”, a Most-Híd sem szerepelt rosszul. Több mint ötszáz polgármesterjelöltet indított, de nemcsak a Felvidéken, hanem egész Szlovákiában. Összesen 127 helyen győzött, ebből 102 diadal esik a magyarlakta területekre. Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója úgy vélte, a Most-Híd csupán az ország nyugati részében rendelkezik megfelelő szervezettséggel, másutt hiába nyert polgármesteri széket, nem lesz erős, együttműködő testület a településvezető mögött.

Mindettől függetlenül is igaz, hogy Bugár Béla pártja lassan ugyan, de kezd az ötszázalékos parlamenti határ alá süllyedni. Sokat veszített erejéből az a különös, ambivalens szerep, amit Robert Fico kormányfő megbuktatásában vállalt, de az is, hogy Fico helyére a Most-Híd nemrég távozott alelnökét, Lucia Žitňanská akkori igazságügyi minisztert javasolta, aki feltétlen migránsbarátságával szerzett hírnevet magának.

Kovács István szerint most az a legfontosabb, hogy a felvidéki magyarság stabilizálja a helyzetét. Nemcsak a jól sikerült választás kapcsán alkalmas az idő erre, de azért is, mert a visegrádi együttműködés következtében a felek mellőzték az államközi vitáikat.

Szó volt már róla, hogy Szlovákiában az óvodák önkormányzati fenntartásban vannak, és fontos tudni azt is, hogy Magyarország eddig 38 milliárd forinttal támogatta a határainkon túli magyar óvodák és iskolák építését, felújítását. Remélhetőleg ilyen választási eredmények mellett még olajozottabban folytatódhat ez a munka. Az Orbán-kormány álláspontja világos: az óvodák és iskolák megtartása, az ezekben folyó anyanyelvi program jelenti a felvidéki magyarság identitásának megerősítését. A támogatások terén pedig főként azokat a magyar településeket kell a lista élére venni, amelyek hiába pályáznak Szlovákiában, a szlovák állam négy-öt éve nem ad nekik semmit.

Még idő sem volt arra, hogy elcsendesedjenek a helyhatósági választás hullámai, újabb izgalmak keletkeztek a szlovák politikában. A hírek szerint Miroslav Lajčák külügyminiszter fontolóra veszi lemondását, ha a Szlovák Nemzeti Tanács blokkolja az ENSZ globális migrációs csomagját. Na igen, amikor Lajčák a világszervezet közgyűlésének elnöke volt, maga is részt vett a paktum kidolgozásában. Újabb viták, bizonytalanságok következnek tehát a szlovák belpolitikában. Ennek tükrében fontos különösen, hogy a sikeres választás stabilabbá teheti a felvidéki magyarok helyzetét.

Lapszám: