A zsugorodó, de még mindig harsány balliberális szubkultúra igyekszik puszta kampányfogásnak beállítani és ezzel cáfolni a hazai belpolitikába beavatkozó idegen akaratot, ám a tények azt igazolják, hogy külső erők – különösen az elmúlt hat évben – folyamatos nyomást gyakoroltak Magyarországra a kormány megbuktatása érdekében. A Demokrata sorra vette a jellemző eseteket.

„Erről én tudnék mesélni hosszasan (…), a legprimitívebb befolyásolási módszerekkel bezárólag volt itt minden az elmúlt időszakban” – jegyezte meg Orbán Viktor a Kossuth Rádióban január 13-án a külső befolyásolási kísérleteket illetően. A miniszterelnök nem a levegőbe beszélt, tényszerűen rögzíthető, hogy külföldi politikai és gazdasági körök a 2010-es kormányváltás óta folyamatosan a 20 év késéssel elkezdődött valódi rendszerváltás megállításán ügyködnek.

Ennek roppant egyszerű oka van: Magyarország saját útra lépett és fokozatosan bővítve mozgásterét, sikerrel szabadul meg a külföldi tényezők felé fennálló adósrabszolgaságból. Ennek egyik talán kevésbé látványos, de rendkívül fontos mutatója a devizaadósság arányának leszorítása a 2010-es 50 százalék körüli hányadról nem egészen 25 százalékra. Ugyancsak páratlan teljesítmény, hogy a magyar gazdaság megszorítások nélkül, az államadósság szerény apadása, sőt a lakossági terhek valamelyes csökkenése mellett tudott növekedni.

Ennek elő lépéseként a magyar kormány ajtót mutatott a Nemzetközi Valutaalapnak (International Monetary Found, IMF), amennyiben határozott nemet mondott az IMF megszokott megszorító javaslataira, a 2008-ban a Gyurcsány-kormány által megkötött 12,5 milliárd eurós hitelszerződés lejárta után nem kötött új szerződést egy újabb kölcsönről. Sőt szektorális különadókat vetett ki, megosztva így a terheket a polgárok, valamint a multinacionális vállalatok és a bankrendszer között. Mindezek nyomán több száz milliárd forintnyi olyan jövedelem maradt itthon, amit korábban a fent említett cégek külföldre szivattyúztak.

Ezt a nemzetközi pénzügyi háttérhatalom nyílt hadüzenetként értelmezte, az IMF képviselői pedig feldúltan távoztak Budapestről, a multik és a bankok pedig a nemzetközi színteret is felhasználva igyekeztek megrogyasztani Magyarországot. A támadás része volt a forint elleni spekuláció, mesterséges pánikkeltés indult a magyar bankok ellen, a három legnagyobb hitelminősítő, a Standard and Poors, a Moody’s és a Fitch Ratings pedig szakmai jassznyelven szólva bóvliba vágta, azaz befektetésre nem ajánlottnak minősítette a magyar állampapírokat. A cél egyértelmű volt: rákényszeríteni a magyar kormányt a kapitulációra és az idegen erőknek való engedelmeskedésre. Ehhez az akkoriban megszületett új médiaszabályozás elleni nemzetközi hangorkán szolgálta a politikai aláfestést. Emlékezetes marad a jelenet, amint az Európai Parlament baloldali képviselői szájukat ragasztószalaggal betapasztva tiltakoztak a sajtószabadság vélelmezett eltiprása ellen. Ugyancsak maradandó élmény volt az EP-ben hazánkról folytatott „demokráciavita”, melynek során többek között a szélsőbaloldali Daniel Cohn-Bendit kidagadó nyaki erekkel ordítozott a magyar miniszterelnök felé.

2011 politikai aláfestő epizódjai között említést érdemel a gyöngyöspatai romák húsvéti „evakuálása” is, melyben a politikával ezúttal magát megégető Magyar Vöröskereszt együttműködő partnereként az Amerikai Ház Alapítvány is közreműködött. A társadalmi kirekesztés és hasonló jelenségek ellen küzdő „humanitárius” társaság vezetője, Richard Field „ingatlanfejlesztő” az akkoriban még a később Párbeszéd Magyarországért néven pártot alapító szakadárokat is integráló Lehet Más a Politika egyik támogatójaként is szerepelt, a lázas médiaérdeklődéstől kísért húsvéti akció célja pedig a magyarországi cigányság üldöztetésének demonstrálása volt.


Krízis és Békemenet

A támadások nyomán veszélyes helyzet állt elő. Hogy mennyire, azt maga Orbán Viktor mondta el egy zártkörű összejövetelen 2015 tavaszán. Az elhangzottak azonban kiszivárogtak, így ma már tudjuk, hogy a kormányfő arról beszélt, számos gazdasági szereplő összezárt, segítséget kaptak az Európai Uniótól, és a spekulációs pénzügyi alapok pedig elkezdték támadni a forintot. Mindez együtt egyre növekvő kamatokat eredményezett, és egy pillanatban csak néhány órára voltunk attól, hogy Magyarország finanszírozhatatlanná váljon.

Ebben a helyzetben Orbán Viktor ügyes hadicsellel élt. Idézzük: „…olyan nyomás volt, úgy összeszövetkeztek, hogy valakit ki kellett mozdítanom az ellenséges pozícióból. A Matolcsyval ketten tartottunk gyorsan egy megbeszélést, és bejelentettük, hogy a pénzügyi helyzetet értékelve az IMF-hez fordulunk segítségért. Akkor hirtelen a pénzügyi támadások nagy része elmaradt. Aztán persze, amikor a bakancs már nem volt a nyakamon, nem állapodtunk meg… Bejelentettük, hogy a lengyeleknek akkor már megadott Flexible Credit Line nevű rugalmas hitelkeretre gondoltunk. Azt mondták, hogy na, azt nem adják. Milyen kár, mondtam.”

Ez volt tehát 2011 őszén, 2012 januárjában pedig következett az első Békemenet, amelynek több százezer résztvevője egyértelmű üzenetet küldött az ellenséges külföldi szereplőknek. Ezzel a magyar kormány helyzete stabilizálódott.


Külföldi kiképzők

A harc azonban korántsem ért véget. A közoktatás és a felsőoktatás újratervezése, valamint a munka törvénykönyvének átszabása ismét alkalmat adott a támadásokra. A rendvédelmi szakszervezetek randalírozástól sem mentes akciója ugyan hamar kifulladt, ám a diákok és felsőoktatási hallgatók körében szervezkedő felforgató csoportok hónapokig hangoskodtak Budapest utcáin. Utóbbiak esetében pedig kitapintható volt a külföldi háttér és a szélsőséges ideológiai megközelítés.

Az úgynevezett Hallgatói Hálózat (HaHa) ugyanis – ellentétben a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával – egyáltalán nem óhajtott tárgyalóasztalhoz ülni a kormány képviselőivel, ehelyett úgymond elfoglaltak egyetemeket, sőt, egy kormányhivatalt is, és az oktatás ügyén bőven túllépve például a ferde hajlamú emberek úgynevezett jogainak témájában szerveztek elő­adásokat. S hogy kik álltak mögöttük? Nos, az akkor még jobboldali Hír TV Rájátszás című műsorának 2013. január 31-i adásában a HaHa egyik aktivistája, bizonyos Kálmán Attila elismerte, hogy egy amerikai kormányhivatal által is támogatott amerikai „közösségépítő szervezet” szakemberei különböző „érdekérvényesítő eszközök” alkalmazására okították őket.

Egyszerűbben fogalmazva, tényszerűen bebizonyosodott, hogy a harcias ifjak külföldi háttérerők játékszerei voltak. És az is kiderült, hogy a szélsőbaloldali bajkeverő, Saul Alinsky agresszív, nem szűnő támadássorozatra alapuló tanait oktató amerikai „közösségfejlesztők” mögött ott állt a George Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok.

Ugyanebben az időszakban futotta be rövid távú pályáját az Egymillióan a Sajtószabadságért nevezetű Face­book-csoportból kinőtt Milla Mozgalom, amelynek 2012. október 23-i rendezvényén jelentette be Bajnai Gordon bukott miniszterelnök az Együtt nevezetű párt megalakulását a Milla, a rendvédelmi dolgozók tüntetéseiből kisarjadt Magyar Szolidaritás Mozgalom, valamint a Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítvány erőinek összegzésével. Láss csodát, Bajnai alapítványának egyik jelentős támogatója volt a Clinton-családhoz közelálló Központ az Amerikai Progresszióért (Center for American Progress) nevű szellemi műhely, amelynek szponzorai között ugyancsak fellelhető Soros neve.


A Jóbarát éve

2014 az országgyűlési, az európai parlamenti és önkormányzati választások szuperéve volt, ennek megfelelően magasabb fokozatba kapcsolt az aknamunka. Ennek egyik főszereplője a 2013-ban Magyarországra érkezett André Good­friend volt, aki hivatalban lévő nagykövet hiányában ideiglenes ügyvivőként irányította az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét.

Az év hangulatát az 1944-es német megszállás áldozatai előtt tisztelgő fővárosi Szabadság téri emlékmű elleni irracionális őrjöngés nyitotta meg. A kompozíció esztétikája, szükségessége persze lehetne szakmai viták tárgya, de a maroknyi dühödt tüntető eleve a nácizmus dicsőítését akarta belelátni az emlékműbe – ami viszont hazugság. Látomásaik alapján hetekig ordítozott a téren a jobbára egykori SZDSZ-esekből álló csoport, amelynek tagjai szemétteleppé változtatták a Szabadság teret. Mindez érdektelen lett volna, ha nem jelenik meg demonstratívan az eleven emlékműnek elnevezett szemétkupac mellett Good­friend ügyvivő, mintegy politikai támogatást adva a tüntető balliberálisoknak. Ekkortól Goodfriend lett az év főszereplője, és mivel 2014-ben nemhogy nem sikerült választást nyerni az ellenzéknek, de a Fidesz–KDNP ismét kétharmados parlamenti többségre tett szert, fokozódott a nyomásgyakorlás.

Fotó: MTI, archív

Erre kiváló ürügy volt 2014 őszén az elvileg a szolgáltatókra kiróni szándékozott, de általuk deklaráltan a fogyasztókra tovább terhelni kívánt internetadó ötletének fölvetése. Ebből órák alatt dühös politikai demonstráció lett, amelyet a Facebookon Gulyás Balázs, Gurmai Zita volt szocialista európai parlamenti képviselő fia, a józsefvárosi MSZP-szervezet egykori vezetője kezdeményezett. Az érthető felzúdulást tehát azonnal meglovagolta a politika, és megjelent az erőszak is. 2014. október 26-án néhány tüntető megtámadta és megrongálta a Fidesz budapesti, Lendvay utcai székházát. Az agresszív demonstrálók arról a megmozdulásról mentek az épülethez, amelyen megjelent André Goodfriend ügyvivő is, aki ezzel ismét nyíltan állást foglalt egy belpolitikai ügyben. Sőt, a kedélyeket szítandó, az Egyesült Államok kormánya két nappal korábban bejelentette, hogy hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől megtagadják a beutazási engedélyt az USA-ba a korrupcióból hasznot húzó vagy abban részt vevő személyekkel kapcsolatos 7750-es számú elnöki proklamáció alapján.

A kialakított látszat tehát ez volt: a nácizmusnak emlékművet állító korrupt magyar állam ráadásként internetadóval akarja sarcolni a polgárokat. Csakhogy Goodfriend ügyvivő nem volt hajlandó konkrétumokat mondani, és mindmáig senki semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott az időközben hírbe hozott magyar állampolgárok ellen.

Az újabb amerikai hátterű támadás nem érte el a célját, mert bár a mindhárom 2014-es választáson diadalmaskodó Fidesz–KDNP népszerűsége az év őszén zuhanni kezdett, és Vida Ildikónak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökének (ő volt az egyik kitiltással hírbe hozott személy) távoznia kellett, a 2014-től határozottá vált, Martonyi János helyett már Szijjártó Péter által irányított magyar diplomáciának sikerült elérnie, hogy az Egyesült Államok képviseletét ismét rendes nagykövet lássa el. A 2014. december 2-án kinevezett Colleen Bell tevékenysége jelentősen csökkentette a feszültségeket, Goodfriend pedig – állítólag családi okokból – hazautazott Amerikába.


Kockás ing

2015-ben elviselhetetlenné vált az évek óta fokozódó erővel Európára zúduló illegális migráció. Tavalyelőtt összesen 411 864 határsértő idegen trappolt át Magyarországon, ezért a magyar kormány kerítés építését rendelte el a szerb és a horvát állammal közös határszakaszokon. Ma már alig akad olyan közéleti szereplő idehaza, de külföldön is, aki vitatná ennek indokolt voltát, ám 2015 nyarán ismét felharsant az embertelen, náci, rasszista Magyarországról hazudozó propaganda, és nem kellett sokat várni a határkerítés és az auschwitzi szöges­drót közti párhuzamra sem. Az illegális migránsokat Európa-szerte bizonyíthatóan aktívan segítették a Soros-univerzum különféle leágazásai, és marginális külföldi anarchista és más szélsőbalos csoportocskák is felbukkantak többek között hazánk területén is. Az illegális migránsok melletti propaganda azonban hamar kifulladt, mivel az emberek saját bőrükön tapasztalták meg a helyzet tarthatatlanságát. A migráció elleni küzdelem rég látott politikai egységet hozott létre Magyarországon, így 2015-öt belpolitikailag egyértelműen a Fidesz–KDNP uralta; hazánk nem mellesleg az európai színtéren is innovatív és kezdeményező szerepet vállalt a visegrádi négyek kötelékében. Így aztán az ellenzéknek tavaly­előtt nem sok babér termett.

Annál nagyobb lelkesedéssel zendítettek rá 2016 elején újfent. Az ürügy ezúttal Klinghammer István néhány szelíd mondata volt. „Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál. Tudniillik egy tanár a megjelenésével is példát mutat a gyerekeknek. Legalábbis én így gondolom. De ebben benne van a 75 éves öregúr dohogása” – mondta a volt felsőoktatási államtitkár a Magyar Nemzetnek 2016 februárjában.

Több se kellett az épp aktuális „civil” formációnak, a Tanítanék Mozgalomnak, amelynek élén a budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, az 1998-as országgyűlési választáson az MSZP Tolna megyei listáján induló Pukli István ragadta meg a zászlót. A volt államtitkár „lekezelő” szavaira válaszul meghirdették a kockás inges mozgalmat, amelyhez az ellenzéki pártok is boldogan csatlakoztak.

A Tanítanék Mozgalom 2016 februárjában demonstrációt szervezett az Országház előtti térre, amit – minő meglepetés – ismét belengett George Soros párás lehelete. Nem csupán a 2012-es, 2013-as tüntetésekről már ismert különféle, nevükben következetesen Hálózat szót szerepeltető csoportocskák bukkantak fel újra, hanem a szónokok egyike volt a Nyílt Társadalom Intézet által támogatott Igazgyöngy Alapítványt képviselő, életrajza szerint Soros-ösztöndíjban is részesült L. Ritók Nóra.

A legutóbbi jelentősebb – de érezhetően egyre szárnyaszegettebb – felhorgadásra a Városliget rehabilitálása adott ürügyet tavaly nyáron, amikor néhány tucat agresszív provokátor egy zavaros zenész, a magát ismeretlen okból Gre­gory G. Rasnak nevező Komáromy Gergely vezetésével igyekezett megakadályozni a munkálatokat. Az illetőről a Budapesti Rendőr-főkapitányság közleményében ezt olvashattuk: „A magát a Közlekedési Múzeum kéményének belső falához láncoló 32 éves K. Gergely budapesti lakos saját elmondása szerint kábítószer hatása alatt »tiltakozott«. A rendőrség a nagy melegre és a férfi bódult, zavart állapotára tekintettel több alkalommal hideg vizet biztosított számára. K. Gergelyt nem a rendőrség, hanem a mentők szállították megfigyelésre kórházba – egészségi állapota nyilvánvalóan ezt indokolta.”

A városligeti idegesség már nem érte el a korábbi próbálkozások hőfokát, az érdeklődés is csekélynek bizonyult, így erre a vonatra érezhetően a külföldi erők sem próbáltak felülni, csupán a hazai balliberális kör néhány szomorú öregje és koravénje szimatolt újabb forradalmat a levegőben.

Ágoston Balázs