Megjöttek a vendégek

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

A bogyók birodalma volt egykor Nagybörzsöny és környéke. Szépen termett errefelé a málna, az egres, a ribiszke, rendes munkájuk mellett ebből éltek a helyiek, tisztes jólétben. Aztán átalakultak vagy éppenséggel bezártak a váci és szobi üzemek, megszűntek a munkahelyek, kipusztultak az ültetvények. Ahogy sok más hazai község esetében, úgy Nagybörzsöny életében is megkezdődött a mélyrepülés. És akkor a saját hajuknál fogva kihúzták magukat a gödörből.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

A rendszerváltozás utáni évtizedben komoly túlélőtúrának számított egy nagybörzsönyi kirándulás. Rossz híre volt a falunak.
– Évente 140-150 betörés történt itt – mondja a helyi gazda, Orsik János, aki határőr volt eredetileg, majd rendőr lett, de aztán leszerelt. Ma hat fejős tehenet tart, hatvan hektáron pedig gabonát termeszt. Van egy kis sajtüzeme is a falu közepén, többféle ízben készíti a portékát, és helyben adja el a börzsönyieknek meg a turistáknak.

Orsik János volt az egyik azok közül, akik 1997-ben megalakították a polgárőrséget. Ő innen számolja a fellendülést. Sokat dolgozott a jól szervezett csoport, amit az is mutat, hogy manapság csupán egy-két betörés történik évente. Több bűnözőt börtönbe is juttattak, van, aki még most is bent ül. Mások meg elköltöztek, mert kezdett nem tetszeni nekik a nagybörzsönyi rend. Ahogy elmentek a hangadók meg a renitensebb családok, megcsendesedett a helyi cigányság, amely a 2001-es népszámlálás szerint a falu népességének kilenc százalékát adja.

Erdei kisvasút. Fotó: T. Szántó György/Demokrata

A kisvasút csodája

Minden börzsönyi egy kicsit másféleképpen látja a fellendülést és annak kezdetét.

– Mágneses ereje van a helynek – magyarázza Klapka Ferenc, a Komáromot védő Klapka György késői leszármazottja. Kalandos sorsú ember, volt kamionos, postás, pénzszállító, és ki tudja, még mi.

– Én azért jöttem ide a családommal még 1983-ban, mert a kislányom súlyos tüdőbeteg volt, nem sok időt adtak neki az orvosok. Itt, ezen a csodás tájon és a tiszta levegőn azonban teljesen meggyógyult. Elsősorban a táj szépsége, a börzsönyi vidék különös atmoszférája csalja ide az embereket, szerintem azóta ugrott meg a turisták száma, amióta újra üzemel a kisvasút.

Börzsöny polgármester asszonya, Antal Gyuláné is a kisvasutat említi először, amikor a sikerek okáról kérdezik.

– Igazán 2005 és 2010 között kezdődött el a falu fejlődése. Mi nem vitatkoztunk azon, hogy érdemes-e újraindítani a vonatot, vagy sem. Főként, amikor láttuk, hogy mennyit segíthet a falusi turizmus megerősödésében.

Öreg vonatról van szó. A mozdony és a kocsik 60-70 évesek. A Nagybörzsönyi Erdei Vasút a helyi önkormányzat tulajdonában van, és a Börzsöny 2020 Kft. működteti. A régi járműveket példásan karban is tartja a cég. A szezonokhoz és a látogatottsághoz igazodva, de rentábilisan működik a Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta között kanyargó, keskeny nyomtávú erdei vonat. A faluba látogató turisták hatvan százaléka ezzel érkezik ide.

– Eddig közel húszezer fizető utasunk volt ebben az évben – mondja Nagy Zoltán, a kisvasút vezetője. – Megszállott rajongói is vannak az erdei vonatnak, a javításokhoz, karbantartásokhoz használt szerkocsinkat például nagyrészt ők, a kisvasút baráti kör tagjai készítették. Egyébként kitűnő Csepel motorok hajtják a mozdonyainkat, nagy előnyük, hogy jól bírják a hegyi pályát.

A vonalon Márianosztra érintésével egészen Szobig, a nagy vonatig lehet eljutni. Onnan már csak egy ugrás Vác és Budapest.

Vízimalom. Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Éledő hagyományok

Úton-útfélen azt hallani, hogy fejlődik a hazai turizmus, amit többek között a Szép kártyának és az Erzsébet utalványnak is köszönhetünk. Az egyik börzsönyi bolt tulajdonosa, Paulikné Szarka Krisztina szerint az általános turisztikai fellendülés következtében nagy lett a tömeg a Pilisben, főként Visegrádon és környékén…

– Akik pedig nem szerették a zsúfoltságot, azok átjöttek a Duna szemközti partjára, és felfedezték maguknak Nagybörzsönyt. Van négy templomunk, közülük kettőnek a története az Árpád-korba nyúlik vissza, van vízimalmunk, kisvasutunk, horgásztavunk, és itt a nagyszerű, hegyes, túrákra csábító táj. Kell-e több ennél?

A helyi látnivalók egyik legérdekesebbike a csipkefaragás-kiállítás. Az egykori vegyesbolt vezetője, a most nyolcvankét éves Kókai Géza készíti ezeket az egyébként zsűrizett műtárgyakat. Maga jött rá a dolog mikéntjére. Először a helyi vadászok megrendelésére faragott bútorokat és agancsalátéteket, majd különféle képekben kezdett gondolkodni. Vékony diólemezt farag meg, meghökkentő mívességgel, az ilyen munkához nyilván speciális szerszámok is kellenek.

– Dehogy! Elég két éles kés – legyint az idős férfi.

Általában négy hónapot dolgozik egy-egy képen, az ország minden sarkából jönnek az érdeklődők, de érkeznek külföldről is, például Svédországból, csak hogy láthassák Kókai Géza műveit. A régi, kicsinosított garázs lassan túl kicsi lesz, megteltek a faragásokkal a falak, nagyobb kiállítóterem kellene.

Bóna Dániel. Fotó: T. Szántó György/Demokrata

A falut keresztülszeli a Börzsöny-patak. Erre épült rá 1847 és 1852 között a vízimalom, amely most múzeum. Bóna Dániel működteti, saját vállalkozásában. Ódon vályogépület, benne korabeli szerkezetek, például azok a hengerszékek, amelyek magyar találmánynak számítanak, és a maguk korában szinte forradalmasították az őrlést. Bóna Dániel 2012-ben vette bérbe a falu közepén található malmot, ő az idegenvezető is egyben, mindent tud a szerkezetről, az őrlésről, sőt a gabonáról és a lisztről is. A malom adhatta a nevet a szemben található új hotelnek, a Malomkertnek. Mindenki hotelnek nevezi a faluban, a hivatalos neve azonban Malomkert Panzió és Étterem.

Vendégváró házak

Sok az egyszerű kiránduló is Nagybörzsönyben, de sokan több napot is eltöltenek itt. Például valamilyen hosszú hétvégét vagy hosszabb ünnepet. Teljes iparág alakult ki erre a faluban.

– Összesen 26 vendégház van Nagybörzsönyben – mondja Nagy Zoltán, a kisvasúti kft. vezetője, aki képviselője, sőt alpolgármestere is volt a helyi önkormányzatnak. – És van 150 hétvégi házunk is, tulajdonosaik egyébként az ország legkülönbözőbb településein élnek.

Nagy Zoltánnak, de például Pauliknénak is van vendégháza. Régi épületekről, kicsinosított parasztházakról van szó. Ilyen Kempf Gyuláné és lánya, Békiné Nemszilaj Judit vendégháza is.

– Igazából az adott lökést a falunak, hogy hat évvel ezelőtt megnyitott a hotel – magyarázza Kempfné. – Onnan kezdett szétáradni Nagybörzsöny híre, azóta csak jönnek és jönnek az emberek.

A 26 vendégház akár soknak is tűnhetne egy hétszáz lelkes településen.

– Éppen ellenkezőleg, nincs verseny közöttünk, sőt, segítik is egymást a vendégházak. Ha például nálam minden szoba foglalt, máshová irányítom a látogatókat – mondja Békiné. – Nem az a célunk, hogy tönkretegyük a konkurenciát, hanem hogy itt tartsuk a vendégeket.

A fiatal Békiné óvónő, hamar a saját szakmájáról, azaz a pedagógiáról kezd beszélni. Azt mondja, a faluban két éve zárt be az iskola, elfogytak a gyerekek. Most azon gondolkodik az önkormányzat, hogy milyen módon hasznosíthatná az épületet. Esetleg valamilyen közösségi teret lehetne csinálni belőle.

Békiné Nemszilaj Judit. Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Az én ötletem egy bentlakásos idős­otthon lenne, szerintem most erre van a legnagyobb szükség, de ezt majd a jövő dönti el – tervezget Antal Gyuláné.

Az iskola megszűnt, az óvoda viszont működik, most tíz gyerek jár oda: romák és magyarok, nagyjából fele-fele arányban. Panaszkodnak is az idősebb börzsönyiek, hogy kevés a gyerek, szerintük azért, mert elmennek a fiatalok, főként a képzettek. Antal Gyuláné viszont azt mondja, kezd megváltozni a helyzet, keresik a cégek a munkásokat. Aki nem talál kenyeret magának Nagybörzsönyben, az talál akár a közeli Szobon, vagy éppen Vácon, az üzemek rá vannak szorulva a munkaerőre, ha kell, busszal hozzák-viszik az embereket. A faluban azt mondják, hogy egykor a vasút, az ércbánya, a termelőszövetkezet és a közeli, márianosztrai börtön adott munkát a helyieknek. Meg a bogyósok. Többek között épp azért is rendült meg a falu közbiztonsága jó húsz éve, mert a rendszerváltást errefelé is leépítések, bezárások követték.

Cigányok jó úton

Nagyon csendesek a Bányásztemplom fölötti utcák, egy lelket sem látni sehol. Erre laknak a helyi cigányok. Törzshelyük a Filléres kocsma, amely egy szép és modern lakóház átalakított garázsában kapott helyet, de most zárva van. Illetve bezárt. Nem ment olyan jól, hallani a faluban. Tulajdonosa inkább más településen nyitott büfét. Alig jár errefelé valaki, de ahogy beérkezik a délutáni Volán-járat meg egy üzemi busz, hirtelen több romával is találkozni.

– Az erdőn dolgozunk, mások meg az Ipoly Fabricban, ez egy belga üzem a közeli Ipolytölgyesen, ahol autóalkatrészek készülnek – mondja egy fiatalember.

Nagy Zoltán szerint sokat jelentett a helyi roma családoknak a közmunka­program, ott kerestek annyi pénzt, ami egyik hónaptól a másikig, ha szűkösen is, de elég volt. Aztán kezdték őket felszippantani az új vállalkozások.

– Nemcsak pénzt adott nekik a közmunka, de hozzászoktatta őket a rendszerességhez, ahhoz, hogy időben fel kell kelni, oda kell érni valahová, a feladatokat el kell végezni és így tovább – magyarázza Antal Gyuláné. – Fel is szippantotta őket a versenyszféra, mára csupán négy közmunkása maradt a hétszáz lakosú falunak.

A romáknak itt nincs hivatalos szószólójuk, korábban a német kisebbségi önkormányzat mellett ők is alakítani akartak egyet, de nem sikerült.

– Elvagyunk nélküle – magyarázza egy fiatalember, aki szerint a cigányok úgy öt éve érzik a falu fellendülését. Többen is a helyi hotelben, illetve annak éttermében vagy a szomszédos szálláshelyen, az Édes Otthon Vendégház és Vendéglőben kaptak munkát. Ahogy errefelé mondják, a romák ott vannak a vendéglátásban, abban a Malomkert hotelben is, ahol egyébként 35-40 esküvőt tartanak egy évben a számos csapatépítő tréning, munkahelyi kirándulás és más rendezvény mellett. Itt dolgozik a tizennyolc éves roma lány, Németh Annabella, sőt az édesanyja is. Édesapja pedig az erdőn. Annabella érettségizett, üzletvezetői képesítéssel is rendelkezik. Felszolgál a hotelhez tartozó étteremben, és ő az egyik pultos is.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– A kisvasút és a szép táj pörgetik a börzsönyi idegenforgalmat – mondja a fiatal lány. – Szeretem ezt a munkát, a találkozást sok emberrel, de nem tudom, meddig maradok. Az idén már jelentkeztem a felsőoktatásba, óvodapedagógus akarok lenni.

Jut hely a romáknak másutt is. Az önkormányzat vendégházat alakított ki a horgásztónál az egykori gátőrházból. Ott is elkél majd a munkáskéz, jóllehet a szálláshelyet egyelőre nem rendezték be. Az utak viszont nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel Nagybörzsönyben. Gödrösek, kátyúsak. Antal Gyuláné szerint ez a következő, mondhatni kiemelt program a községben. Mindenkinek fontos az utak állapota, és azt sem szabad elfelejteni, hogy már nem kevés márkás és elegáns városi autó is megfordul a községben.

Az útnak szimbolikus jelentése lett Nagybörzsönyben. A vendéglátás útjára lépni, ez lett a falu jövője.

Lapszám: