A vártnál szorosabb volt a verseny a Jobbik elnöki posztjáért, a Sneider Tamás mögött kis különbséggel lemaradó Toroczkai László pedig rosszul viseli a vereséget. A jelek arra mutatnak: ha azonnal nem is, hónapokon belül kettészakadhat a cukormázzal leöntött radikális párt.

Fotók: MTI, archív, szerk.

„Én készen állok arra, hogy legyőzzem Orbán Viktort. Ezt szeretném ma átadni, és nem is csak szavakkal, de… mondjuk úgy, hogy a kiállásommal is. (…) 2018-ban tehát győzni fogunk! Azért, mert erre egyedül mi vagyunk képesek” – mondta Vona Gábor a Havas Henrik által róla írt, tavaly év végén megjelent könyvben, egy másik fejezetben pedig így beszélt saját alkalmasságáról: „Először a környezetemet kellett meggyőznöm arról, hogy képes vagyok legyőzni Orbán Viktort. Ehhez egy személyben kell megtestesíteni Bismarckot és Assisi Szent Ferencet, vagyis a harcos államszervezőt és a szeretet emberét.”

A pártelnöki posztot több mint egy évtizedig betöltő politikus rendkívüli magabiztossága már a kötet születésekor is erősen túlzónak tűnt, a választási eredmények ismeretében pedig még inkább megmosolyogtató. Ráadásul, bár a Jobbik alapvetően nem szerepelt rosszul a választáson – hiszen hetvenezerrel növelni tudta listás szavazatainak számát 2014-hez képest, és egyéni körzetet is nyert –, a győzelem lehetőségéről szóló kampányszövegek hatására a párt hívei mégis csalódottak voltak az eredmény miatt.

Ez sem indokolt volna azonban földrengésszerű változásokat, a pártelnök – látszólag – mégis háttérbe vonult. Nemcsak a Jobbik éléről távozott a választások után, de még parlamenti mandátumáról is lemondott. Minderről azonban sokan azt gondolják, hogy egy hosszú távú stratégia része: a kirakatban más szereplőkkel ugyan, de folytatódik a néppártosodásnak nevezett balra tolódás, a következő választások előtt pedig Vona Gábor újult erővel bukkanhat fel újra miniszterelnök-jelöltként. De most úgy tűnik, homokszem került a gépezetbe: Toroczkai László ugyanis elégedetlen a helyzetével…


„Nem az én nevemben”

Nem először fordul elő, hogy Vona Gábornak egy olyan politikustársa okozhat fejfájást, akit ő maga emelt fel az alelnöki posztig. Novák Előd majd egy évtizedig maximálisan élvezte a támogatását, a néppártosodás útján azonban önjárósága miatt egyre inkább akadályt jelentett. Viszonyuk annyira elmérgesedett, hogy a 2016-os tisztújításon Vona megvétózta újbóli alelnökjelöltségét, majd a parlamenti frakcióból is kizárták, ami után Novák lemondott a mandátumáról, és lényegében kivonult a közéletből. A tagság radikálisabb szárnyát azonban a pártelnök és a háttérben tevékenykedő pártigazgató, Szabó Gábor nem akarta elveszíteni, így a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőjeként, illetve még inkább a 2006-os tévéostrom révén ismertté váló ásotthalmi polgármestert, Toroczkai Lászlót választották alelnökké.

Ugyan egyesek úgy vélték, Toroczkait sem lesz könnyebb kezelni, ő, erre rácáfolva, sokáig jóval fegyelmezettebbnek tűnt. Bár voltak jelek, amik arra utaltak, hogy nem mindennel ért egyet, legnagyobb elhajlása talán az volt, hogy Mirkóczki Ádám szóvivő idén márciusi vallomása után („De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz”) kiírta a Facebookra, hogy Mirkóczki nem az ő nevében mondta mindezt.

A választások másnapján azonban már nem volt ilyen visszafogott, és közösségi oldalán heves kirohanást intézett Vona ellen.

„Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él. Ha azonban Vona Gábor úgy gondolja, hogy nem végleg bukott meg, s a lemondás is csak látszólagos lesz, azzal kivégzi a Jobbikot. Egy olyan, egyébként kiváló emberek ezreiből álló parlamenti párt ugyanis, amely három egymást követő választáson sem tud a kormányzás közelébe kerülni, végleg elveszíti az esélyét arra, hogy valaha győzzön, hacsak nem iktatja ki azt az akadályt, amely a növekedését meggátolja…”

Mindezek után cseppet sem jelentett meglepetést, hogy a Vona és Szabó által kitalált néppártosodási stratégiát továbbvinni tervező, a távozó pártelnök által is nyíltan támogatott Sneider Tamás–Gyöngyösi Márton-párossal szemben – Novák Előd feleségével, Dúró Dórával az oldalán – Toroczkai is elindult a tisztújításon a párt vezetéséért.


Egy legenda vége

Széles körben elterjedt vélemény volt az elmúlt években, hogy a pártelnök és a pártigazgató – ha kellett, akár helyi szervezetek lefejezése vagy feloszlatása árán is – fegyelmezett gépezetté formálta a Jobbikot. Ezért sokan készpénznek vették, hogy bár radikális körökben népszerű, Vona Gábor és Szabó Gábor akaratával szemben nincs esély Toroczkai elnökké, illetve Dúró Dóra elnökhelyettessé választásának. A május 12-i kongresszuson azonban kiderült, hogy ez a gépezet korántsem tökéletes, hiszen a vártnál sokkal szorosabb lett a verseny: Sneider Tamást mindössze 42-vel több szavazattal, 54 százalékos többséggel választották elnöknek a küldöttek.

„Átírt alapszabály, lejáratás, egy egész telefonálgatós hadosztály után Vona Gábor is kampányolt még időkeret nélkül ellenem a kongresszuson, aztán a korábban megbeszélt 15 perc helyett végül kaptam 12 percet, hogy a tagsághoz szólhassak. Hiába jártam az országot, nem tették lehetővé, hogy minden taghoz eljuthassak” – írta ki a Facebookra még aznap délután Toroczkai. „Gratulálok és sok sikert kívánok Sneider Tamásnak, lassan 20 éve minden nagyobb történelmi fordulópontnál találkoztunk, most is így lett, és ő végig tisztességes volt. Azokkal van a baj, akik a háttérből irányítanak, és elvették ennek a mozgalomnak a lelkét. Nem az fáj, hogy nem nyertem, hanem az a keserűség, amit most érzek az egyenlőtlen feltételek miatt. (…) A Jobbikban egyelőre semmilyen tisztséget nem vállalok. A párttagságomról később döntök” – tette hozzá.

Dühe aztán a következő napokban sem csillapodott. Még múlt hét közepén, a Blogstaron megjelent interjújában is arról beszélt, hogy Vona Gáborék olyan elnökjelöltet akartak, „aki alázatos ugyan, csak éppen feléjük, nem pedig a haza és a nemzet irányában”, az elnökválasztás előtt nem voltak egyenlőek a feltételek, a távozó pártelnök kongresszusi beszéde sem volt „fair”.

– Azt sem rejtem véka alá, hogy súlyos döntések vannak készülőben. Minimum valamilyen platformban gondolkodunk a Jobbikon belül, de könnyen megeshet, hogy egy új és önálló mozgalmat alakítunk, hiszen a tagság többségének határozott igénye van erre – mondta a jövővel kapcsolatban, majd később így folytatta: – A történészek fogják majd egyszer feltárni, hogy ki irányította a Jobbikot az elmúlt két évben, illetve pontosan mi és miért történt. Valami történt, valami megfordult, az tagadhatatlan, ráadásul az orrom előtt, hiszen épp ebben az időben voltam a párt egyik alelnöke. Jelenleg úgy érzem magam, mint egy szép zsebkendő, amit 2016-ban meglobogtattak, hogy itt van a kezünkben, majd belefújták az orrukat, és most el akarják dobni. De ezt azért velem nem lehet megtenni, nem fog menni! A keserűségen túl az az igazi problémám, hogy nagyon komoly morális deficitet érzek a Jobbikban: a tagság végérvényesen elszakadt a Bécsi úti pártszékházban ülőktől, és ez eszkalálódni fog a következő hetekben, hónapokban.

Szavait múlt csütörtökön reggel a Hír TV-ben is megerősítette. Azt mondta, pünkösd utáni kedden – vagyis lapzártánk után – tart egy sajtótájékoztatót, addig dönt a tagságáról, illetve várja, hogy Sneider Tamás válaszol-e a levelére.

Hogy ez a válasz végül megérkezik-e, az e sorok írásakor kérdéses, az újdonsült elnök mindenesetre szintén a Hír TV-n odaszúrt neki.

– Az az érzésem, hogy itt személyi ambíciókról szólhat a történet. Tudom, hogy Laci egy kicsit erősebb vérmérsékletű politikus, nagyon bízom benne, hogy ezeket a gondolatait visszafogja és egy normális mederbe tudja terelni – üzente Sneider Toroczkainak az elnökválasztást bíráló nyilatkozatai kapcsán.


Hangsúlybeli különbségek

Az elmúlt időszak megszólalásait figyelve jól látható, Sneiderék (illetve Vonáék) és Toroczkaiék között nem a Fideszhez való viszonyulásban van különbség, hanem csak a hangnemben, hiszen például az ásotthalmi polgármester is részt vett a választások utáni összellenzéki tüntetésen. A legfőbb eltérés abban van, hogy Vonáék a darabokban lévő balliberális oldal híveit akarják elcsábítani, így a „cukisodó” stílusban hisznek, Toroczkai pedig a radikális hangvételben.

Bár mire e sorok megjelennek, már ismert lesz Toroczkai László döntése, a bejelentés ismerete nélkül egyelőre arra tippelnénk, hogy az azonnali kilépés és pártszakadás nem valószínű. Igaz ugyan, hogy az ásotthalmi polgármestert a kongresszuson a vártnál többen támogatták, azonban nem biztos, hogy aki rá szavazott, az vele együtt távozna is a Jobbikból. Ezért logikusabbnak tűnik, hogy egyelőre platformot vagy mozgalmat indítanak, így fel lehet mérni a Jobbikon belüli támogatottságukat, és meg lehet teremteni egy új párt alapjait, majd amikor ezzel megvannak, valamilyen indokkal szervezetten kiléphetnek. Mindez tulajdonképpen a Gyurcsány Ferenc-i vagy Karácsony Gergely-i minta: ez volt a menetrend az MSZP-ből kiváló DK, illetve az LMP-ből kiváló Párbeszéd esetében is. (Azóta már tudjuk, hogy platformot alapított jobbikos polgármesterekkel, amiért akár ki is zárhatják a pártból – a szerk.)

Míg Toroczkaiék a jövőt tervezik, a néppártosodás tettekben is folytatódik: miután kiderült, hogy a baloldali ellenzék egyetlen „független” jelölt mögé sorakozik fel a józsefvárosi időközi polgármester-választáson, a Jobbik közölte, nem csupán az V. kerületi önkormányzati képviselő-választáson, de a VIII. kerületben sem indul, mert „pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé”. Ezzel pedig az a helyzet állhat elő, hogy a Kocsis Máté megüresedett helyére kiírt voksoláson a fideszes Sára Botondnak egyetlen ellenzéki kihívója lehet. Pénzügyi okokból…