Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az „elszovjetesedéstől” – mondta Orbán Viktor vasárnap Budapesten, a Kossuth Lajos téren, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján rendezett állami díszünnepségen. A kormányfő beszédében „évezredes igazságként” azt is mondta: „fő dolgokban egység, egyebekben szabadság, és mindenekben szeretet”.

A miniszterelnök október 23-át a büszkeség napjának nevezte. „1956 októberének fényes emléke mindannyiunké”, közös örökség, amely 60 év után is felemel, megtisztít – mondta, hangsúlyozva: 1956 hőseinek köszönhetően még a magyar történelem legsötétebb éveiben, a szovjet megszállás alatt is volt mire büszkének lenni.

Orbán Viktor beszédében külön köszöntötte az ünnepség díszvendégét, Andrzej Duda lengyel államfőt, a magyar és a lengyel nép barátságát pedig két szabadságszerető, bátor nemzet ezeréves barátságaként jellemezte. „Isten óvja Lengyelországot!” – mondta.

Hangsúlyozta: a magyarok sohasem mondanak le a szabadságról. Kiemelte: 1956 októberében Budapesten „a történelem menete fordulatot vett”, a „megjövendölt kommunista világforradalom helyett kitört a kommunista világ elleni forradalom”, és „megüzentük a Nyugatnak”, hogy a Szovjetunió sebezhető, valamint, hogy ezen a világon csak a templomok tornyán lévő csillagok maradandók.

Kifejtette: a magyarok a kommunizmust és a szovjet megszállást is túlélték, „ma felemelt fővel, erőnk teljében, egy erős Magyarország magabiztos fiaiként” állhatunk itt. A kommunista pártállamot megdöntöttük, a szovjeteket hazaküldtük, és kigyógyítottuk hazánkat „a diktatúra szövődményeiből” – fogalmazott.

A kormányfő szerint 1956-ban a rendíthetetlennek hitt szovjet kommunizmus olyan sebet kapott, amelyből már nem tudott felépülni, 1956 után vezetőivel együtt „elvitte az ördög”, „csak néha visszajár füttyögetni”.

Úgy látja, senki sem tudhatja, honnan van erő és készség a magyarokban, akik a semmiből támadva „parittyás Dávidként minden száz évben egyszer a legnagyobb csodákra képesek”. Talán ugyanaz az ősi tudás van bennünk, mint két és fél ezer éve a görögökben, akik hitték, hogy a boldog élet titka a szabadság, a szabadság titka pedig a bátorság – vélekedett.

Orbán Viktor hangsúlyozta: nekünk, magyaroknak van tehetségünk a szabadsághoz; ám a szabadság nem egy állapot, ahova eljuthatunk, hanem egy létforma, „olyan, mint az úszás: aki abbahagyja, elsüllyed”.

Úgy vélte, 1956 őszén mindenki láthatta a szabadságot a maga szépségében. „A szabadság, ha magyar, még halálában is csodálatos”, „bár jeltelen sírba, arccal a föld felé, kátránypapírba csavarva, lábát szögesdróttal összekötözve temették el”, mégis feltámadt, itt van közöttünk ma is – mondta.

Beszédét azzal folytatta, ha egy nemzet feladja függetlenségét, bármikor visszasüllyedhet egyszerű nemzetiséggé; „a birodalmak bekebelező és megemésztő étvágyával szemben csak a saját nemzeti függetlenségünk védhet meg bennünket”. Mint fogalmazott, „a szovjet birodalomnak is azért akadtunk meg a torkán„, mert ”ragaszkodtunk nemzeti eszménkhez”.

Szerinte ma ezért sem fogadható el, hogy az EU-t modern kori birodalommá alakítsák, hogy a szabad európai nemzetek szövetségének helyére egy európai egyesült államok lépjen.

Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az „elszovjetesedéstől”, attól, hogy „el akarják dönteni helyettünk, kivel és hogyan éljünk együtt a saját hazánkban” – jelentette ki.

„Mi, magyarok európai nemzet akarunk maradni, és nem egy nemzetiség akarunk lenni Európában” – húzta alá.

Azzal folytatta: 1956 örököseiként „nem fogadhatjuk el, hogy Európa elvágja azokat a gyökereit, amelyek valaha naggyá tették, és nekünk is segítettek a kommunista elnyomás túlélésében”. Nincs szabad, erős, tekintélyes és tiszteletre méltó Európa a nemzetek éltető ereje és a kereszténység két évezredes bölcsessége nélkül – tette hozzá.

Arról is beszélt: a történelem 30 évente a kontinens jövőjéről szóló viták fősodrába löki Magyarországot: így volt ez 1956-ban, amikor „keleti határainkon túlra akartuk tolni a vasfüggönyt”; 1989-ben, amikor „nekünk kellett megnyitnunk a határt, hogy német a némethez utat találhasson”; 2015-2016-ban pedig „nekünk kell lezárnunk a határt, hogy megállítsuk a délről özönlő népvándorlást”.

A miniszterelnök kijelentette: akkor is helytállunk, ha azok támadnak ránk hátulról, akiket valójában védelmezünk. Van bátorságunk szembenézni az igazságtalansággal, hiszen az nem ad felmentést a kötelesség teljesítése alól, ezért „ránk Európa mindig számíthat” – hangoztatta.

„Drámai helyzetek, erős ellenfelek, súlyos tétek mindig lesznek, de ez nem ok arra, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem” – fogalmazott. Közölte: nem engedhetünk teret a terroristáknak, akik hadat üzentek a nyugati világnak, a haszonlesőknek, akik a jobb sorsra vágyakozók százezreit indítják Európa felé, és a naiv lelkeknek, akiknek fogalmuk sincs, milyen végveszélybe sodorják Európát és önmagukat.

Orbán Viktor szerint Magyarország a nehezebb úton indult el, amikor „bevándorlók helyett saját gyerekeket, spekuláció és segély helyett munkát, adósrabszolgaság helyett saját lábon állást, feltett kéz helyett a határvédelmet választottuk”.

A miniszterelnök arról is beszélt: „nincs győzelem a szívek felemelése nélkül”, 1956-ban sem lett volna nélküle. Hiába a politikai erőfölény, a parlamenti többség, az új alkotmány, most sem lehetséges a győzelem a szívek felemelése, Magyarország és a magyarok lelki ébredése nélkül – mutatott rá. Hozzátette: évezredes igazság, hogy „fő dolgokban egység, egyebekben szabadság, és mindenekben szeretet”.

A kormányfő beszédét a „dicsőség a bátraknak, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok” szavakkal zárta.

A Kossuth teret betöltő ünneplő tömegben sokan magyar zászlót lengettek, de feltűntek lengyel zászlók is.

MTI, Demokrata

Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt