„Az a politikám alapja, hogy legyünk közel Európa magjához, Németországhoz és Franciaországhoz”, és bár „együtt akarok működni a visegrádi négyekkel, de Szlovákiának az EU az alapvető érdeke”. Mindezt a szlovák kormányfő mondta a múlt héten. Szakad legerősebb támaszunk, a V4? Kovács Istvánnal, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójával beszélgettünk.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Mit jelenthetnek ezek a kijelentések Robert Fico részéről? Bontani kezdi a V4-et, vagy lavírozni kényszerül a szlovák belpolitikai viszonyok miatt?

– Először is szögezzük le, hogy bizonyos nehézségek és Fico kijelentései ellenére is változatlanul erős a V4, Szlovákia pedig első osztályú tagja a szövetségnek. Hogy mást ne mondjak, Pozsony és Budapest közös beadvánnyal élt az Európai Unió Bíróságán a kötelező kvóta ügyében. Persze érzékelni lehet, hogy Brüsszel, illetve az EU magországai folyamatosan törekednek a visegrádiak megbontására, és most Szlovákiát tekintik a legalkalmasabb alanynak erre.


– Nemrég tanácskoztak a „slavkovi háromszög” tagjai: Ausztria, Csehország és Szlovákia. A lengyel és a magyar vezetőket nem hívták meg. Ez is leválasztási kísérlet volt?

– Abszolút. Brüsszelben mindenki számára világos, hogy a magyar és a lengyel kormány megingathatatlan, mert annyira erős választói felhatalmazással rendelkezik. Szlovákiában viszont más a helyzet. A szlovák politika nagyon sokszereplős. Fico nélkül számos veszekedő kis pártból állna a pozsonyi kormánykoalíció, igen bizonytalan jövőképpel.


– Robert Ficóról beszélünk, de a lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda nemrég megvétózta a varsói kormány igazságszolgáltatási reformját egy Angela Merkellel való telefonbeszélgetés után. Jóllehet Duda is a kormányzó pártból érkezett. Őt is leválasztják?

– Én ezt nem dramatizálnám ennyire, Duda vétója nem okozott belpolitikai válságot. Egyébként is, miért kellene a lengyel elnöknek mindenben egyetértenie a kormánypárttal? Áder János is több törvényt vétózott már meg annak ellenére, hogy elnöksége előtt a Fidesz színeiben politizált.


– Fico kijelentette, Szlovákia feltétlenül szeretne az EU magországaihoz tartozni…

– Bizonyos értelemben most is oda tartozik, hiszen egyedüli V4-országként az eurózóna tagja. A zóna pedig nem is szeretné elengedni, hiszen Szlovákia gazdaságilag sikeres állam, afféle „bezzeg gyerek” például Görögországgal vagy Spanyolországgal szemben.


– Nem vállalta túl magát az euró bevezetésével?

– Sokan kételkedtek annak idején, de a szlovák gazdaság folyamatosan jól teljesít. Hangsúlyozom, hogy nem azért, mert az eurózóna tagja, inkább annak ellenére. A monetáris unió jelenlegi formájában fenntarthatatlan, ez a 2008-as pénzügyi válság óta mindenképpen nyilvánvaló. Nem véletlen, hogy akik központosítottabb uniót szeretnének, azok az eurózóna reformját tekintenék kiindulópontnak. Az új francia elnök, Macron már közös pénzügyminiszterről beszél, annak viszont csak szorosabb fiskális együttműködés mellett van értelme. Ez egy nagyon komoly integrációs lépés lenne, ami remek apropót adna a központosítás elindítására más területeken is. Persze nem minden országot hívnának meg az „EU 2.0-ba”.


– Ha Fico Szlovákiáját meghívják, akkor végképp választania kell a zóna és a visegrádiak között… És nyilván a zónára, azaz a jólétre voksolna.

– Jólét? Ma is él egyfajta tévhit az euró mindenhatóságával kapcsolatosan. Pedig a közép-kelet-európai régió országai úgy is képesek folyamatos gazdasági növekedést produkálni, hogy nem tagjai a zónának. Ennek ellenére soha senki sem lépett még ki a monetáris unióból és nem is fogadnék rá, hogy Szlovákia lesz az első.


– Mintha vonzaná Ficót a francia–német tengely…

– Tandem az inkább, nem tengely. A tandemben egyformán tekeri a pedált a két biciklis, de csak egyikük ülhet elöl a kormánynál. Persze Merkel lenne az. Macron igyekszik egyenlő partnernek látszani, de erről szó sem lehet, amíg olyan gyengén teljesít a francia gazdaság, mint ma. A legszebb az egészben pedig, hogy a francia felzárkózás legfőbb gátja épp a hatalmas német export, ami az egész fejlett világot fojtogatja. Nem hiába nevezte Donald Trump devizacsalónak Merkelt. A német export dominál mindenütt, mert az euró alulértékelt a német gazdasághoz képest. Németország szárnyal, de ezzel fékezi a többi állam gazdasági növekedését. No de térjünk vissza Ficóra, aki mintha lebegtetné álláspontját. De hát miért is ne tenné: nem kapott egyértelmű ajánlatot Merkeléktől, hiszen senki sem tudja, hogy milyen lesz az EU 2.0. Amíg pedig Németország és Franciaország között nincs egyetértés, addig marad a bizonytalanság. Macron azt szeretné, ha az eurózóna adóssága közös lenne és végső soron a német államkassza állna mögötte. A németek viszont ezt aligha fogadnák el. A közös hitelfedezet helyett ők inkább megszorító intézkedéseket kényszerítenek rá az eurózóna többi országára. A franciák erős katonai együttműködést is szeretnének, amelyben vezető szerepet játszanának. A Brexittel a francia lett az EU legütőképesebb hadserege. Az a francia hadsereg, amelyik Napóleon idején nyert utoljára igazi háborút. Ez mindent elmond az unió védelmi képességeiről.


– És az első világháború?

– Aki szerint azt a francia hadsereg nyerte meg, annak ajánlom figyelmébe az 1917-es Nivelle-offenzíva történetét. Az első világháborút sokkal inkább a francia diplomaták nyerték meg, mint a katonák. Hogy a második világháborúról ne is beszéljünk. De mekkorát változott azóta a világ! Németország az elmúlt évtizedekben folyamatosan leépítette a katonai erejét. És mivel nagyon sokba kerülne a fegyverkezés, nem is igazán érdekli az uniós katonai együttműködés.


– Mi azt várjuk itt Magyarországon, hogy a V4 komoly erőcentrum legyen végre Brüsszellel szemben…

– Ez részben már ma is igaz, de az átütő sikerhez további szövetségeseket kell szerezni. Nem egyértelmű, hogy Ausztria hova áll majd, ahogy Románia, Bulgária és Horvátország is ingatag, pedig érdekeik sokban egyeznek a visegrádi prioritásokkal. A V4-nek ugyanakkor nyitnia kell Kelet felé is. Itt nemcsak Európán kívüli országokra gondolok, hanem a Nyugat-Balkán térségére is, amely meghatározó szerephez juthat az elkövetkezendő időszakban. Ezt egyébként időben felismerte a magyar diplomácia is. Nem fordítunk hátat a Nyugatnak sem, inkább híd akarunk lenni Kelet és Nyugat között.


– Visszatérve Ficóra: Szlovákia bejelentette, befogad száz migránst. Teszi ezt annak ellenére, hogy a magyarokkal együtt pereskedik a kötelező kvótával szemben. Robert Fico van megzavarodva, vagy a világ ilyen zavarodott?

– Fico gesztust gyakorolt. Korábban is tett már ilyet, a kvóta keretei között befogadott két családot, kvótán kívül pedig számos iraki keresztényt, nagy részük azonban már rég elhagyta Szlovákiát.


– Ami mégiscsak aggasztó, hogy Pozsony valahová Bős környékére, egy magyar falu mellé akarta telepíteni a migránsokat…

– Bárhová is kerülnek, nem maradnak sokáig Szlovákiában.


– Túléli Fico a szlovák belpolitikai válságot? Már az előre hozott választások is szóba kerültek…

– Nehéz helyzetben van. A SMER a szlovák politikai élet meghatározó ereje, de mégsem képes egyedül kormányozni, ahogy azt a Fidesz–KDNP, vagy a lengyel PiS teszi. Fico akárcsak az uniós politikában, a belpolitikában is folyamatosan lavíroz és manőverez. De a helyén marad, mert nincs olyan szereplő, akire le lehetne cserélni.


– Mi lenne a visegrádiakkal, ha Szlovákia és talán még Csehország is leválna a szövetségről? A csehekkel is kísérletezik Brüsszel…

– Volt már néhány hullámvölgy a V4 történelmében, de kilépni sohasem lépett ki senki. Miért is tenné? Jelenleg szoros az együttműködés, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lesznek majd hullámvölgyek. Nem szükségszerű, hogy legyenek, de Prága és Pozsony is visszavehet a V4-es karakánságból. Ennek ellenére én azt mondom, hogy emelkedő pályán halad a visegrádi szövetség, mert a V4 tagjai egyre újabb és újabb területekre tudják kiterjeszteni az együttműködést. Már rég nem csak a migráció jelent közös pontot számukra. Történelmi tapasztalat, hogy hosszú távon a gazdasági kapcsolatok hatékonyabban tartanak egyben szövetségeket bármilyen politikai ideológiánál.

Sinkovics Ferenc