Változnak az erőviszonyok

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A magyarországi sajtószabadság szerintem példaértékű nyugat-európai összevetésben is. Ha valaki ismeri a német vagy a francia médiaviszonyokat, azt a véleményterrort, ami a sajtóban megjelenik, akkor azt mondhatja, hogy itt üdítően sokszínű a média Nyugat-Európához képest – mondta a Demokratának Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Eddig is törekedett arra, hogy például külföldi fórumokon és nyugati lapoknak küldött olvasói levelekben válaszoljon a hazánkat ért kritikákra, elmagyarázza a magyarországi helyzetet. Mi változik most, hogy nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár lett?

– Úgy fogalmaznék, hogy egy megerősített politikai mandátum került hozzám a kinevezéssel, hiszen volt kormányszóvivőként eddig is én láttam el a Nemzetközi Kommunikációs Iroda vezetését. A politikai hangsúly megerősítése mellett mostantól még több proaktivitás várható a részünkről. Látható, hogy az EP-választások kapcsán Európában már most is zajló kampány kormányzati és pártpolitikai szinten is folyik, ezzel kapcsolatban az összes európai kormány megnyilvánult már, vagy megnyilvánul a közeljövőben. Ennek tudatos és jól kivitelezett formáját várják majd tőlünk, persze nyilvánvalóan jól körvonalazódó és jól megfontolt politikai döntés lesz minden mögött, amit a választópolgárok látnak majd.

– Valószínűleg nem kell nagyon keresni a kiemelt ügyeket...

– Nem titok, hogy nem akarunk elszakadni attól a témától, amely szerintünk az európai parlamenti választások legfontosabb kérdése lesz, ez pedig az illegális migráció, illetve a migrációval kapcsolatos döntések. Ahogy látjuk mondjuk Guy Verhofstadt vagy mások megnyilvánulásait, vagy például európai bizottsági pozíciót betöltő, de közben csúcsjelöltté váló politikusok megnyilatkozásait, látható, hogy itt nagyon komoly politikai küzdelem lesz a következő hónapokban. Egymástól rendkívül távol álló álláspontok vannak, amelyek alapvetően befolyásolhatják Európa jövőjét.

– Az mindenesetre egyre világosabb, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben erre látszik lehetőség, igyekeznek már a választások előtt dönteni az unióban. Második próbálkozásra átnyomták az Európai Parlamenten a migránsvízumról szóló javaslatot is, ami ugyanúgy a migráció elősegítéséről szól, ahogy például az ENSZ migrációs csomagja...

– Az előző nyolc évben más témákban is, de az elmúlt három évben főleg az illegális migráció kapcsán azt tapasztaltuk, hogy amikor felvetettünk bizonyos kérdéseket, akkor először az volt a reakció, hogy amit mi mondunk, annak semmi köze a valósághoz. Így volt ez például 2015-ben a migrációs válság megkérdőjelezésével is, és azóta is egy sor kérdésben, mint a kötelező kvóta, mostanában a migránskártyák vagy az úgynevezett humanitárius vízum ügyében. Aztán előbb-utóbb bebizonyosodott, hogy ezek bizony a valóságot jelentik. Csak a vak nem látja, hogy ezek egy irányba mutatnak, és egy egységes, jól körülhatárolt gondolat mentén szerveződnek. Az európai balliberális oldal nagy része azon ügyködik, hogy mindazt, ami Európában most történik a migráció kapcsán, intézményesítse. Bár mindez egy közép-európai embernek nehezen érthető, sok nyugat-európai párt, politikai csoportosulás számára jó témának, választókat hozó témának tűnik. Gondolok itt francia, német vagy németalföldi területekre, ahol már most is komoly bevándorló-hátterű választói közeg van, akik számára az ilyen típusú politika akár pozitív üzenetet is jelenthet. Úgyhogy nem pusztán konkrét javaslatokat, intézkedéseket kell szóvá tennünk, felhívnunk a figyelmet a veszélyekre, hanem azzal a politikával is meg kell küzdenünk, ami Nyugat-Európában nem csupán egyre masszívabban bevándorláspárti, de abból indul ki, hogy megszerezze a migrációs hátterű potenciális szavazók támogatását. Hogy egy példát említsek: néhány hónapja találkoztunk egy egészen hajmeresztő svéd javaslattal, amely arról szólt, hogy egy bizonyos időtartamnál régebben ott tartózkodó, de állampolgársággal még nem rendelkező bevándorlók is kaphassanak szavazati jogot.

– Említette Guy Verhofstadtot, aki nemrégiben, a momentumos Benedek Márton lelkes közreműködése mellett elindított Brüsszelben egy teherautót, amin egy Orbán Viktort bíráló plakát volt. Erre válaszul önök is készíttettek egy Verhofstadt-plakátot, amit kiküldtek a belga fővárosba, viszont arról hallani, az ottani rendőrség valamiért megakadályozta, hogy az ezt szállító teherautó járhassa a brüsszeli utcákat.

– Nem nagyon értjük a rendőri intézkedés okát, mert minden olyan előkészületet megtettünk, ami szükséges volt ahhoz, hogy ez a politikai plakát körözhessen Brüsszelben. Mindenesetre ez az ügy is mutatja, hogy Verhofstadték meglepődnek és kikérik maguknak, ha válaszolunk arra, amit ők a magyar miniszterelnökkel tesznek. Az Európai Unió nyugati, főleg baloldali-liberális felében nagyjából ilyen a kritikához, a demokráciához fűződő viszony. Ha valaki megkérdőjelezi a magukat morális értelemben felsőbbrendűnek tekintő politikusok kinyilatkoztatásait, abból óriási purparlé támad. Velünk szemben viszont minden megengedhető. Az elmúlt nyolc évben ezt gyakran megtapasztalhattuk. Ami Verhofstadtot illeti, ő ma az európai bevándorláspárti politikusok egyik vezéregyénisége. Az említett plakáton nem is illegális migrációról beszéltünk, hanem azt mondtuk: az egész, migrációval kapcsolatos álláspontját tagadjuk és megkérdőjelezzük. Hiszen azt gondoljuk, nem csupán az illegális, hanem az úgymond intézményesített és szabályozott bevándorlás is nagyon komoly veszélyeket rejt Európa számára, különös tekintettel arra, amit Nyugat-Európában már ma is látunk.

– Ha már kritikához, illetve a magyar állásponthoz való viszony: a nyugati, mainstream médiumok hozzáállásában észrevett bármi javulást az elmúlt években? Hiszen ahogy mondta, mégiscsak azt tapasztaljuk, hogy rendre bebizonyosodik, a magyar kormánynak volt igaza, amikor felhívta a figyelmet egy-egy problémára.

– Azt a fajta naivitásunkat vagy álnaivitásunkat, hogy a mainstream liberális médiában áttörést lehetne elérni, meg lehetne változtatni a hozzáállásukat, abban az értelemben fel kell adni, hogy beláttuk, ezek mögött politikai és üzleti számítások, manipulációk, érdekek állnak. Ilyenek mindig is voltak Közép-Európával, azon belül Magyarországgal szemben, az úgymond kényes kérdéseket érintő döntéseinkkel pedig beletaláltunk a leginkább ingerlékeny közegbe. Onnan tehát túl sok jóra nem számíthatunk. De a nyilvánosság terei az elmúlt években egyre gyorsabban változtak, változnak meg. Azt látjuk, hogy a Magyarország által képviselt álláspont nemcsak önmagában áll, bár önmagában is megállna, hanem a V4-ekkel megerősödve, egyenértékű, sőt pragmatizmusát, kézzelfoghatóságát tekintve szerintünk még erősebb álláspont is, mint amit Nyugat-Európában képviselnek. Meggyőződésem az is, hogy a migráció kapcsán képviselt politikánkat nagyon komolyan megtámogatják azok az eredmények, amiket elértünk: ahogyan a magyar gazdaságot rendbe tettük, vagy ahogyan az intézményi rendszert próbáljuk hozzáigazítani a magyar sajátosságokhoz, és a legnagyobb hatékonyságra helyezzük a hangsúlyt. Ezzel olyan példát mutattunk az elmúlt nyolc évben, amivel nem nagyon lehet vitatkozni. Az 5,2 százalékos gazdasági növekedés nem pusztán az uniós források felhasználásának köszönhető, hanem egy olyan strukturális változásnak a magyar gazdaságban, amely minden szegmenst érint, és versenyképesebbé tette az országot. A magyar politika célkitűzései, lépései és ezek megvalósítása egy következetesen egy irányba mutató folyamatot jelentenek. Ennek a lecsapódása nem hagyja érintetlenül a nyugat-európai mainstream liberális nyilvánosságot sem, és ami ennél talán fontosabb, a nyilvánosság egyéb szféráiban, gondolok itt a közösségi médiára és más létrejövő, új felületekre, egészen más, nagyon pozitív fogadtatással találkozik.

– Vannak olyan alaptémák, amikben rendszeresen támadják Magyarországot, ilyen a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság és így tovább. Szinte borítékolható, már csak Soros György befolyása miatt is, hogy ez az EP-kampányban sem lesz másként. Mit lehet erre válaszolni?

– Egyrészt folytatni kell azt a karakteres és időnként picit pimasz politikai magatartást, ami az elmúlt nyolc évben is jellemző volt ránk, és amivel rámutatunk a képmutatásra és a kettős mércére. Nem látom például őrjöngeni a liberális sajtót a szabadságjogok miatt az elmúlt hetek, lassan hónapok franciaországi megmozdulásai kapcsán, holott komoly kérdések merülnek fel az állam képességeit vagy általában a közrendet, köznyugalmat illetően. Mindezeken túlmenően nekünk nincs más dolgunk, mint bemutatni az eredményeket és a tényeket, ezek a tények pedig önmagukban is szét tudják oszlatni ezt a Nyugatról kapott kétértelműséget és kettős mércét. A szólás- és sajtószabadsággal kapcsolatban nyolc éve vívjuk a csatákat. A magyarországi sajtószabadság szerintem példaértékű nyugat-európai összevetésben is. Ha valaki ismeri a német vagy a francia médiaviszonyokat, azt a véleményterrort, ami a sajtóban megjelenik, akkor azt mondhatja, hogy itt üdítően sokszínű a média Nyugat-Európához képest.

– Mostanában gyakori téma a Soros-egyetem, a CEU ügye is.

– Be fog bizonyosodni, hogy abban az országban, ahol több mint 120 ezer diák van, nem merülhet fel az akadémiai szabadság kérdése egy olyan intézmény kapcsán, aminek összesen 1500-1700 hallgatója van, amiből néhány száz vesz részt amerikai akkreditációjú képzésben. Nem csupán Cornstein nagykövet úr mondja azt, hogy ennek semmi köze az akadémiai szabadsághoz: itt egy politika által átitatott ügyről van szó – a politizálást egyébként leginkább Ignatieff rektor kezdte –, és mellébeszélés zajlik. A szó eredeti értelmében vett akadémiai szabadság adott Magyarországon: ez azt jelenti, hogy az állam által szabott és garantált keretek között azt kutatnak, amit akarnak, és úgy, ahogyan akarják. Egyetlen fontos szempont van, és ehhez az államnak ragaszkodnia kell, hogy ennek legyen társadalmi és üzleti-gazdasági haszna, hiszen nem vagyunk annyira gazdagok, hogy megengedjünk magunknak olyan kurzusokat, amelyeknek semmilyen kézzelfogható hasznuk nincs.

– A migráció, az ennek kapcsán növekedő terrorveszély elvben gyökeres változásokat is eredményezhetne az Európai Parlamentben és a Bizottságban. Ugyanakkor ott van az ön által is említett nyugat-európai véleményterror, és sokan attól tartanak, ez adott esetben lassíthatja ezt a folyamatot. Mit vár a májusi választásoktól?

– Nem vállalunk nagy kockázatot, ha azt mondjuk, alapvetően megváltoznak az erőviszonyok. Az elmúlt három év felgyorsult történései nyomán új szempontok fognak érvényesülni, és itt nemcsak a migrációról van szó, hanem arról is, hogyan történik a döntéshozatal az EU-ban, milyen témákat tartanak fontosnak, egyenrangúnak tekintik-e Európa keleti és nyugati felét és így tovább. Ha csak azt tükrözi az Európai Parlament összetétele, ami az elmúlt három évben az európai politikai színtéren, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában történt, az már önmagában garanciája annak, hogy más lesz az EP összetétele és szellemisége, és új típusú Bizottság is alakul, a tagokat és a felfogást illetően is. Az európai parlamenti választásokon való részvételen és sikerességen múlik, hogy miképpen tudjuk ezt befolyásolni, mekkora súllyal tudunk ott lenni a döntések születésénél. A magyar gazdaság, a magyar társadalom teljesítménye, a politikai teljesítményünk jó kiindulópontot jelent ahhoz, hogy optimistán és kellően határozott tartással menjünk ebbe a küzdelembe. 

Lapszám: