Ha 2010 előtt parlamenti vitanapot akartunk a családtámogatásokról, a családok helyzetéről, azt az MSZP és az SZDSZ lehurrogta. Hasonló volt a hozzáállásuk az Európai Unió vadliberálisainak. Érthetetlen volt ez az ellenállás, hiszen mégiscsak a család a társadalom alapja. Ehhez az időszakhoz képest áttörést jelent, hogy hat és fél év következetes kormányzati politikájának köszönhetően jelentősen kiszélesedett a családtámogatási rendszer, családpolitikánk pozitív példa lett – mondta a Demokratának Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– A nyáron lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott: úgy tűnik, a bukott baloldal már csak a migránsok szavazataira számít. Az osztrák elnökválasztás decemberi, megismételt második fordulójának eredményét részletesebben vizsgálva felfigyelhetünk arra, hogy a zöldpárti Van der Bellen a nagyvárosokban volt erősebb, ahol jellemzőbb a multikulturalizmus, míg a szabadságpárti Norbert Hofer a vidéki körzetekben volt igazán népszerű. Kettészakadnak a társadalmak?

– Kicsit kiegészíteném a múltkori gondolatot: a bukott bal- és liberális oldal átmenetileg valóban a migránsokra számíthat, de ez egy csapdahelyzet, ha ugyanis a muszlimok megerősödnek, éppen ők lesznek azok, akik ezt a vadliberális világot el fogják törölni. Lehet, hogy például Ausztriában néhány százaléknyi pluszt jelentettek a bevándorlók szavazatai, de ha nincs következetes politika, az visszaüt, és egy idő után nem lesz mibe kapaszkodni, nem tudnak majd rálicitálni a korábbi elképzelésekre. Ki gondolta volna húsz évvel ezelőtt, hogy eljutunk a genderelmélet terjesztéséig? Annak ellenére, hogy ők is tudják, annyira természetellenes ideológia, amit képtelenség, hogy elfogadjon a világ.


– Úgy tűnik, az amerikaiaknak is egyre inkább elegük van a liberális maszlagból. Bár az elnökválasztás után néhány héttel az Obama-féle külügyminisztérium még aggodalmaskodott egy kicsit a terrorcselekménnyel vádolt Ahmed H. magyarországi elítélése miatt, de várhatóan a jövőben kevesebb részünk lesz hasonló bírálatokban.

– Többek között az ilyen beszólások miatt bukott meg az eddigi adminisztráció Obamástól, Clintonnéstől, mindenestül. Amit egyébként az elnökválasztás kapcsán érdekes volt megfigyelni, hogy máshol farkast kiáltanak, ám azt nem veszik észre, náluk mekkora baj van. Jellemző, hogy ha olyasvalaki nyeri meg a választásokat, aki mást mond, mint ez a vadliberális társaság, akkor autókat lehet felgyújtani, tömegtüntetéseket lehet szervezni, világvégét vizionálni. Tipikus az is, hogy minket elítélnek Ahmed H. vád alá helyezése miatt, de nézzük meg, milyen szigorral találkozik, aki akár csak turistaként akar az Egyesült Államokba látogatni. Arról nem is beszélek, mi történik azzal, aki mondjuk az USA-ban a rendőrökre támad… Reméljük, Trump győzelmével véget ér a kettős mérce, a kioktatás, a demokráciaexport időszaka. Több jel utal arra, hogy a magyar–amerikai kapcsolatok is gyökeres fordulatot vehetnek az Obama-Clintonné-időszakhoz képest.


– A kormány egyik kiemelt törekvése, hogy segítse a külhoni magyarokat. Mit tart az óév legnagyobb sikerének ezen a területen?

– Nagy eredménynek tartom, hogy az erdélyi magyarság vezetői felismerték: csak akkor tudják eljuttatni az ott élő magyarok üzeneteit a bukaresti törvényhozásba, ha összefognak. Tanultak a felvidéki negatív példából, illetve azokból a pozitív példákból, amiket akár a kárpátaljai, akár a délvidéki magyarságnál láthatunk. Örülök, hogy ennek köszönhetően az RMDSZ, az MPP-vel összefogva, szép eredményt elérve, bejutott a parlamentbe. Biztató az is, hogy jól alakulnak az ukrán–magyar kapcsolatok, s abban bízunk, ez a kárpátaljai magyarság életére is pozitív hatással lesz. Ugyanez igaz a szerbekkel és a szlovákokkal kapcsolatban is, akikkel szintén jó a viszony. Hozzáteszem: nem csupán a külhoni magyarság támogatását tartjuk fontosnak, hanem a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek kulturális életének támogatását is. 2010 óta 2,4-szeresére nőtt a költségvetésből erre fordított összeg. Úgy vélem, ez üzenet azon országoknak is, amelyek ugyanezt nem érzik természetesnek a náluk élő magyarsággal kapcsolatban. Ez a növekedés pedig, ami az anyagiakban megjelent, látható eredményekkel is járt. 2010-ben a nemzetiségek tizenkét-tizenhárom köznevelési intézményt tartottak fenn. Ma már ez a szám meghaladja a nyolcvanat. A nemzetiségi iskolákba járó gyerekek száma is megduplázódott. Mindez azt mutatja, hogy minden balliberális kritika ellenére a hazai nemzetiségek helyzete pozitív, és egyértelműen jobb lett a polgári kormány alatt.


– Miközben a szocialista-liberális kormányok idején hátrányban voltak az egyházi iskolák az államiakkal szemben, Lázár János nemrég úgy fogalmazott, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények. A gyakorlatban hogyan mutatkozik meg ez a szemléletbeli különbség?

– Maximálisan egyetértek a miniszter úrral, és szomorúnak tartom, hogy még most, 2016-ban is vannak olyanok, akik belekötöttek ebbe a gondolatba. Az ő szellemi elődeik voltak azok, akik néhány kivételével bezáratták, államosították az egyházi intézményeket a kommunizmus idején… Ma a köznevelésben tizenhárom százalékos az egyházak jelenléte, ideértve az óvodákat, általános iskolákat és középiskolákat is, és mivel a társadalom ötvenöt százaléka tartja magát valamilyen szinten vallásosnak, ezt az arányt egyáltalán nem érzem túlzónak, sőt a túljelentkezések azt mutatják, hogy sokkal több egyházi iskolára lenne szükség. És azt is természetesnek tartom, hogy a szentszéki megállapodás tükrében minden egyes olyan intézmény, amelyet valamilyen felekezet tart fenn, megkapja azt a támogatást, ami az állami intézményeket is megilleti. Szemben az MSZP-kabinet időszakával.


– A közelmúltban arról beszélt egy könyvbemutatón, hogy sikerült áttörni a falakat a családot, a gyermekvállalást illetően. Ez miben nyilvánul meg?

– Ha 2010 előtt parlamenti vitanapot akartunk a családtámogatásokról, a családok helyzetéről, azt az MSZP és az SZDSZ lehurrogta. Hasonló volt a hozzáállásuk az Európai Unió vadliberálisainak is. Érthetetlen volt ez az ellenállás, hiszen mégiscsak a család a társadalom alapja. Ehhez az időszakhoz képest jelent áttörést, hogy hat és fél év következetes kormányzati politikájának köszönhetően jelentősen kiszélesedett a családtámogatási rendszer, jó néhány olyan döntés született, amely elősegítheti a kedvezőtlen demográfiai folyamatok lassulását, hosszú távon remélhető megfordulását. Említhetnénk az adókedvezményeket, a csokot vagy a gyed extrát. Családpolitikánk pozitív példa lett, a lengyelek és mások is igyekeznek átvenni a bevált elemeket. Legalább ilyen fontos, hogy a családalapítást, a gyermekvállalást ne csak anyagi, hanem lelki oldalról közelítsük meg. Arra is törekedtünk tehát, hogy megváltozzon a közgondolkodás, és a sok gyerek vállalása ne szégyen, hanem pozitív példa legyen. Ne a karrier, a jólét legyen az elsődleges. Anyagi javakra természetesen szükség van, ám ha egy országot, egy társadalmat, egy közösséget csak ezek mozgatnak, akkor ott nagy baj van.


– Személy szerint mit tart az új év kiemelt feladatának?

– Tovább kell erősíteni azt a gondolatot, amely visszavezet a keresztény Európa gyökereihez. Mert ha ezt nem tudjuk megtenni az európai nemzetek között, akkor lesznek szigetek, amelyek ezeket az értékeket megőrzik, de olyanok is, amelyek ebben a tekintetben elvesznek, és iszlamizáció indul meg, amire szerintem nincs szükség. Éppen ezért félre kell tenni a környező országokkal a vélt vagy valós történelmi sérelmeket és tovább kell menni azon az úton, amely közelebb visz a közös lelki, nemzeti, gazdasági célok megtalálásához. Ha ez sikerül, az egész Európára nézve pozitív hatással lehet.

Bándy Péter