Közeledni Ausztriához
Tíz év alatt Ausztria fejlettségének 80 százalékára zárkózhat fel a magyar gazdaság.
Tíz év alatt Ausztria fejlettségének 80 százalékára zárkózhat fel a magyar gazdaság, ami egyúttal a reálbérek megduplázódását jelenti, derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss tanulmányából. A 180 lépés a magyar gazdaság fenntartható fejlődéséért című dokumentum ehhez a GDP tartós 4-4,5 százalékos növekedésével számol. Hangsúlyozza ugyanakkor a reformpolitika fontosságát, ami nemcsak az eddigi kezdeményezések folytatását jelenti, hanem további területekre kiterjedő újításokat is.
Fotó: MTI
Az MNB tanulmánya szerint most (vásárlóerő-paritáson) az osztrák szint 55 százalékán áll a magyar gazdaság. Az elmúlt nyolc évben végrehajtott reformok eredményeként Magyarország a közepes fejlettségű országok közé került, aminek eredményeként 2010 óta 7 százalékponttal javítottunk az Ausztriához képest mért arányokon. Csakhogy az MNB úgy véli: az elmúlt néhány év dinamikus növekedése a reformpolitika folytatása nélkül néhány év alatt kifulladhat. Ebben az esetben Magyarország beállna egy Ausztriáéhoz hasonló, 1,4 százalékos éves GDP-növekedésre, felzárkózásunk pedig az osztrák szint 59 százaléka körül megrekedne. Befagyna az elmúlt években dinamikusan növekvő bérszint is az osztrák szint 60 százalékán (természetesen szintén vásárlóerő-paritáson). E közepes növekedési csapda elkerülésére vázolja fel az MNB a továbbiakban szükséges reformpolitika 180 lépését, aminek eredményeként a GDP tartósan 4-4,5 százalék között nőhetne, a bérek pedig tíz év alatt az osztrák szint 80-83 százalékára emelkedhetnének.
Legyél termelékeny
A tanulmány csak röviden értékeli az eddigi reformokat: a 2010-től kezdeményezett, a hazai vállalkozásoknak és családoknak kedvező adópolitikai változtatásokat, a 2013-tól életbe léptetett, olcsóbb hiteleket eredményező tőkepiaci reformokat, majd hogy 2017-re Magyarország elérte a teljes foglalkoztatást. Hangsúlyozza azonban, az eddigi sikerek árnyékában továbbra is komoly gondok vannak a magyar munkahelyek termelékenységével. Különösen a kis- és középvállalati szektorban, ami jórészt felöleli a magyar tulajdonú vállalati kört. Míg a nagyvállalatoknál az egy főre eső termelési érték 13,5 millió forint, a kkv-szektorban csupán 4,8 millió, vagyis az előbbi termelékenysége háromszorosan meghaladja az utóbbiét. Ennek oka lehet, hogy a hazai cégvilágot alapvetően a mikrovállalkozások határozzák meg, a kkv-k 91 százaléka ide sorolható. Mindebből következik az is, hogy a kis- és középvállalati szektor részesedése az exportból rendkívül alacsony.
A dokumentumból azonban kiderül, a termelékenység még a multiknál is lehetne jóval nagyobb. Magyarországra ugyanis a rendszerváltozás óta alapvetően olyan termelő beruházások érkeztek, ahol az itt elérhető hozzáadott érték jóval kisebb, mint a nyugati országokban. A magyar járműiparban például 25 százalék a hazai hozzáadott érték, az elektronikában 30 százalék, a vegyiparban pedig 50, miközben Ausztriában ugyanezek az arányok 55, 70, illetve 70 százalékosak. De meglepő módon még a környező közép-európai országokban is magasabb a hozzáadott érték a magyarnál, a járműiparban például átlagosan 50, az elektronikában 45 százalék. A tanulmány szerint mindez a teljes termelőágazatra igaz, csupán a szolgáltatásoknál (kereskedelem, pénzügy, szállítás) kiegyenlített a helyzet a nyugat-európai és a magyar hozzáadott érték között.
Bár Magyarországon közgazdasági értelemben teljes foglalkoztatásról beszélhetünk (vagyis aki akar, könnyen talál munkát), az MNB leszögezi, a foglalkoztatásban aktívak aránya kisebb, mint az uniós átlag, 63 helyett csupán 59 százalék. Ez összefügghet a munkát terhelő magasabb adókkal. Bár ezek az elmúlt években sokat csökkentek (52 százalékról 45 százalékra), ez még mindig csak arra volt elég, hogy az OECD második legnagyobb terheléséről a hatodik legmagasabb terhelési szintig csússzon Magyarország – miközben a régiós átlag 40 százalék.
A diagnózisból következnek a terápiás javaslatok is. Tovább kell csökkenteni a munkát terhelő járulékokat és szélesíteni a munka iránt érdeklődők számát – utóbbi magában foglalja a nyugdíjhoz közel állók alkalmazásának ösztönzését, az élethosszig tanulás terjesztését is. A mikrovállalkozások felől a nagyobb méret felé kell elmozdítani a kkv-szektort. Az MNB szerint ötezer új kisvállalat és ezer új középvállalat létesítésére lenne szükség. A kkv-kat célzott fejlesztési és beruházási támogatásokban, adókedvezményekben kell részesíteni. A termelékenység, a hazai hozzáadott érték javítása érdekében pedig hangsúlyt kell helyezni a tudásintenzív fejlesztésekre, a hazai termelés importarányának 60 százalék alá szorításával együtt.
Társadalom és gazdaság
A programterv a szociális, a demográfiai és az oktatási területen is számos tennivalót fogalmaz meg, ezek ugyanis feltételei a gazdasági reformok sikerének. Itt jó néhány olyan pont olvasható, amelyek évek óta visszaköszönnek, vagyis komoly társadalmi átszervezést igényelnének – némelyik területen ugyanakkor az elmúlt években érdemi változások kezdődtek. Ilyen például a bürokrácia csökkentése, a hivatalos ügyek intézésének internetre terelése, beleértve az adóbevallásokat is. Vagy a rejtett gazdaság méretének csökkentése, amelyben a NAV számára szintén az új kommunikációs lehetőségek jelentettek muníciót (online pénztárgép, EKÁER). Az MNB azért még további tartalékokat sejt, szerinte a rejtett gazdaság méretét a jelenlegi 22-ről az EU-átlag 18 százalékra kell csökkenteni.
A dokumentum elismerően ír a családi adókedvezményekről, aminek eredményeként a családosok adóterhelése már kedvezőnek számít a régióban. Számos tennivalót lát azonban a gyermeknevelés intézményi hátterének szélesítésében. Jelenleg például csak a gyermeklétszám szűk felére elegendő, 40 ezer bölcsődei férőhely van, és elvétve figyelhetők meg a családbarát munkahelyek elemei. Utóbbi fontos része az is, hogy a gyermeknevelési intézmények nyitvatartása alkalmazkodjon a dolgozó anyák számára optimális időbeosztáshoz.
Időigényes feladatnak tűnik az egészségügy, a lakosság egészségi állapotának javításáról szóló rész is. Pedig a dokumentum leszögezi: a nem megfelelő egészségi állapot csökkenti a munkaerő termelékenységét. Ahogy visszatérő problémát fogalmaz meg a tömegközlekedésről szóló rész is, amelyből kiderül, hogy az agglomerációból átlagosan egy órába telik bejutni a fővárosban levő munkahelyekre. Továbbá az autópályák szélesítésének, a vasút gyorsításának feladatát is megfogalmazzák.
A nyelvvizsgával rendelkezők és a diplomások helyzetét tárgyaló fejezetből kiderül, hogy a térségben nálunk a legalacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya a fiatalok körében. Míg itt a 25–34 éves fiatalok 30 százalékának van diplomája, a szlovákoknál 35, a lengyeleknél 44 százaléknak – az uniós átlag pedig 39 százalék. A dokumentum hangsúlyozza: a képzést a reál területek felé kell szélesíteni.
Magyarország közepes gazdasági helyzetét is láttatja az energiahatékonyságról szóló rész. Az egységnyi GDP-re jutó energiafelhasználás ugyanis hazánkban 240 kg olaj/ezer euró, ami jelentős javulást mutat a 2005-ös 280 kg-hoz képest, ugyanakkor jelentősen rosszabb az uniós átlagot jelentő 120 kg-nál. A megoldási javaslatok itt sem jelentenek újdonságot: hőszigetelés, nyílászárócserék, környezetkímélő energiaforrások terjesztése…
Kiút az alulfizetettségből
Magyarország tehát akár tíz év alatt elérheti Ausztria fejlettségének 80 százalékát, ehhez azonban a gazdaságtól távol álló területekre is ki kell terjeszteni a reformok politikáját. Korábbi MNB-tanulmányokból azonban kiderül: a bérek meredek növekedése az alapesetet feltételezve is folytatódik a következő években. Egy 2017 végi jelentés például arról árulkodott, hogy a multinacionális vállalatok a termelékenységhez viszonyítva is alulfizetik magyarországi dolgozóikat. Míg ugyanis a külföldi vállalatok termelékenysége 2,5-3-szorosan múlja felül a hazai szektorét, addig az általuk adott fizetések csak 2,1-2,3-szor magasabbak. Vagyis a bérek negyedével emelhetők lennének csak azzal, ha azokat a termelékenységi szinthez igazítanák – ahogy korábban még nagyobb volt ez a különbség.
Egy hónappal ezelőtt pedig egy másik tanulmányban az MNB kiszámította: ha 10 százalékkal kevesebb szabad munkaerő jut egységnyi álláshelyre (vagyis nő a munkaerőpiac feszessége), az önmagában 3,6 százalékkal hajtja felfelé a bérszínvonalat. Ennek megfelelően az elmúlt időszak bérnövekedésében jelentős szerepet játszik, hogy a cégek versenyeznek az egyre szűkösebb munkaerőforrásokért. E téren a következő évtizedek a cégvilág számára további kényszerpályát hozhatnak, hiszen 2030-ig 570 ezerrel csökken a magyar munkaképes korú lakosság száma, 2060-ra pedig – demográfiai fordulat nélkül – a veszteség elérheti az 1,4 millió főt.