Egy betanított munkás mindig feleannyit fog keresni, mint egy szakmunkás. Egy szakmunkás pedig feleannyit, mint egy mérnök. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy mindenkinek tanulni kell, mindenkinek magasabb szintre kell lépnie, főleg, hogy a szakmunkában is vannak magasabb szintek, bonyolultabb, magasabb felelősséggel járó munkakörök, és akkor nőni fog a jövedelem is – mondta a Demokratának Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztésért felelős államtitkára. A szaktárca a közeljövőben mintagyárakat létesít, hogy a vállalkozók személyesen tapasztalhassák meg az innovációvezérelt gazdaságban rejlő lehetőségeket.

– A kormány mostanában gyakran hangoztatott célkitűzése, hogy a bedolgozó jellegű gazdaságból átváltsunk a magasabb hozzáadott értéket képviselő, innovációvezérelt gazdaságra. Hol tartunk ebben a folyamatban, mondjuk a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest?

– Az elmúlt húsz évben a magyar gazdaság egyértelmű fejlődési pályát írt le. A kilencvenes években már jelen volt néhány multinacionális nagyvállalat, és mellettük működött nagyon sok kis és közepes magyar vállalat, és a két csoport között hatalmas szakadék volt. Tipikusan duális gazdaság volt, a magas színvonalú technológiával jellemezhető külföldi nagyvállalatokkal, és alacsony technológiai színvonalú, eszközhiányos magyar vállalkozásokkal. Azóta a magyar cégek komoly fejlődési útvonalat jártak be. Először elkezdtek a multiknak gyártani, egyszerű bérmunkásként, ahol még a logisztikát sem ők csinálták, a külföldi cég szerezte számukra az alkatrészeket, ők csak egyszerűen összerakták. De ebből tanulták meg a fegyelmet, a minőséget, hogy miként lehet korszerű termékeket előállítani. Ezt követően kezdték átvenni a logisztikát, majd egyre szélesebb tevékenységi kört, de még mindig csak a multiktól kapott alkatrészrajz alapján csinálták a terméket. Ez is fontos fejlődési lépcső volt, mert ha egy magyar cég egy nagy nyugati cég beszállítójává válik, akkor már tud más cégek számára is szállítani, vagyis képes világszínvonalú terméket gyártani. A következő lépés pedig, aminek most a közepén vagyunk, hogy be kell szállni a kutatásfejlesztésbe. Tehát nem rajz alapján megcsinálni egy terméket, hanem a funkció alapján kidolgozni a termék részleteit. Az a célunk, hogy a magyar vállalatok minél teljesebben foglalkozzanak a kutatásfejlesztéssel, akár saját erőből, akár az egyetemekkel együttműködve. Mert ezáltal magasabb hozzáadott értéket fognak kapni, magasabb kihívással találkoznak, versenyképességük javul, és így a paletta, ahová tudnak szállítani, egyre inkább bővül. A magyar vállalatok jelentős hányada még nem érte el ezt a szintet, de ugyanakkor közepes, kis és nagyvállalatok széles sora már saját termékeket állít elő. A magyar gazdaságpolitika ezt a folyamatot tudatosan segíti, és most már majdnem minden állami támogatásnál előírjuk, hogy korszerű technológiát kell alkalmazni. Emellett ösztönözzük az egyetemeket is, hogy ne „elefántcsont alapon” végezzék a kutatásokat, hanem a vállalatokkal együtt dolgozzanak új fejlesztéseken – és már valóban több vállalati-egyetemi kutatóközpont alakult.


– Ezt azt is jelenti, hogy a bedolgozó jellegű tevékenység, amit sokszor a magyar gazdaság gyengeségeként említünk, nem tévút volt, hanem kellett ahhoz, hogy a további lépcsőfokokra léphessünk.

– Az lehetetlen, hogy egy vállalat egyik pillanatról a másikra, fejlődés nélkül eljusson a világszínvonalra. Ennek meghatározott útja van, ami a bedolgozói, majd a beszállítói státuszon át vezet az önálló termék előállításáig.


– A magyar vállalatoknak, amelyek jellemzően középvállalatok, ugyanazt kell csinálniuk, mint a multiknak, vagy mivel beszállítók, és így specializált termékkörben mozognak, másféle innovációval kell kísérletezniük?

– Az alapcélokat tekintve nincs más út, mint korszerűség, hatékonyság, kutatásfejlesztés, tudományos fejlődés, digitális átalakulás. Egy középvállalatnak ugyanakkor, amelyik beszállítói státuszra törekszik, a saját szintjére jellemző feladatokkal kell foglalkoznia, tehát nem fog végezni például alapkutatást, inkább alkalmazott kutatást. A kutatás azonban alapvető, különben nem fog magasabb hozzáadott értékű terméket előállítani.


– Arra is gondoltam, hogy egy magyar vállalat csak itt tevékenykedik, vagyis kutatásai teljes spektrumát itt végzi, míg egy multi kutatóintézményei lehetnek bármelyik másik országban is. Ez alapján a magyar kutatásfejlesztés akár jobban is lendíthetné a magyar műszaki színvonalat, mint mondjuk a multik magyarországi telephelyei.

– Manapság a világban annyira szoros kapcsolatban állnak az intézmények, hogy nemzeti kutatást folytatni szinte lehetetlen. Mert ha bevonom az egyetemeket, azzal már bevonom az egyetem teljes nemzetközi hálózatát. Márpedig a magyarországi egyetemi kutatásokban benne vannak a német kutatóintézetek, a dél-európai, az amerikai intézmények. De ez nem baj, hiszen Magyarország exportorientált ország, vagyis a hazai vállalatoknak amúgy is a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére kell törekedniük.


– Ebben a folyamatban mik jelentik a fő lassító tényezőket? S hol tartunk a nemzetközi versenyben?

– A legnagyobb kihívás nálunk most a kis- és középvállalatok hatékonyságnövelése, a termelékenység növelése, a gondolkodás megváltoztatása. Ebben óriási segítséget jelent a duális képzés, ahol a diákok megtanulják a multinacionális gyakorlatot, és ha elmennek egy magyar kisvállalathoz, akkor ezt ott meg tudják valósítani. Németország persze előttünk áll, van néhány száz éves előnye, az ottani középvállalatok nagyon jól illeszkednek a kis- és nagyvállalatok közé. Magyarországon még nagyon sok a kisméretű vállalat. Közgazdasági tapasztalatok szerint a kisvállalatoknak negyede foglalkozik kutatásfejlesztéssel, a közepes vállalatoknak fele, a nagyvállalatoknak pedig háromnegyede. A környező országok közül Ukrajna ott tart, ahol huszonvalahány évvel ezelőtt mi is tartottunk. S Románia esetében is mutatkozik történeti hasonlóság, ahol nagyok a regionális különbségek. Magyarországon is így volt ez mondjuk 15 évvel ezelőtt, amikor alapvetően Nyugat-Magyarország volt fejlettebb, ott volt erőteljesebb a külföldi tőke jelenléte. Ma viszont már elmondhatjuk, hogy az ország régiói között nincs jelentős különbség, a keleti országrész felzárkózott, gondoljunk a debreceni egyetem hatására, vagy Nyíregyházára, Szegedre.


– A KSH szerint az év első négy hónapjának átlagában 11,9 százalékkal voltak magasabbak a keresetek, mint egy évvel korábban. Ez már ennek a bizonyos technológiai átállásnak is köszönhető?

– Ennek fő oka a kormány tudatos döntése, amelynek keretében januártól csökkentették a munkabérre rakódó terheket, és azt javasolták a vállalatoknak, hogy az így náluk hagyott pénzt fizetésemelésre fordítsák, sőt ezt a minimálbér és a kötelező bérminimum jelentős emelésével is nyomatékosították. Ehhez jön hozzá, hogy sok területen kezd érződni a szakképzett munkaerő hiánya, így a vállalatok rájöttek, hogy előnyösebb magasabb fizetésű, jobban képzett embert alkalmazni automatizálással és magasabb termelékenységgel, mintsem alacsony fizetésű alkalmazottakat nagy mennyiségben használni egyszerű munkákra. Paradigmaváltás következett be, míg régebben azt hangsúlyoztuk a külföldi tőkének, hogy Magyarországon szinte korlátlanul van olcsó munkaerő, ma már ez nem igaz, nincs korlátlanul, és nem is olcsó. Sőt azt mondjuk, képezni kell az embereket, hogy magasabb hozzáadott értéket tudjanak előállítani. Ezt szolgálja egyébként az Ipar 4.0 programunk, amely a gazdaság digitális átállását és az ehhez szolgáló képességek tanítását helyezi középpontba.


– A hozzáadott érték növelése ezek szerint a fizetésekben még csak kisebb mértékben jelenik meg… Mennyivel lehetnének magasabban a keresetek, ha sikeresen végigvinnénk ezt a programot?

– Egy betanított munkás mindig feleannyit fog keresni, mint egy szakmunkás. Egy szakmunkás pedig feleannyit, mint egy mérnök. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy mindenkinek tanulni kell, mindenkinek magasabb szintre kell lépnie, főleg, hogy a szakmunkában is vannak magasabb szintek, bonyolultabb, magasabb felelősséggel járó munkakörök, és akkor nőni fog a jövedelem is. Tanulás nélkül a meglévő tudás elavul, az emberek munkájának értéke csökken, német kutatások szerint a jelenlegi szakmai tudás 80 százaléka 15 év alatt el fog avulni.


– Lendíthet-e a folyamaton a generációváltás? Az új generáció már a számítógépes világban nőtt fel, mintha rugalmasabban viszonyulna a tanuláshoz, vagyis amikor kiszorítják a jelenlegi generációt a munkaerőpiacról, akkor felgyorsulhat a felzárkózás?

– A fiatalok előnye, hogy új tudással rendelkeznek, de a tudásnak és a tapasztalatnak összhangban kell lennie, vagyis fontos a régebbi generációk nagyobb tapasztalata is. Tehát ha ők is hajlandók tanulni, akkor nő igazán az egyéni versenyképesség.


– Mintagyárakat létesít a Nemzetgazdasági Minisztérium. Mi fog ezekben történni?

– Ezeket idén ki is alakítjuk. A gazdaság jelenlegi legnagyobb kihívása a digitális átalakulás. Ma már szinte az összes eszközünk összekapcsolható az internettel, és ezáltal nagyon sok információ összegyűjthető, elemezhető, hogy például miként lehet raktárkészletet csökkenteni, miként lehet robotot beállítani, hogyan lehet a karbantartást időben elvégezni, hogy ne kelljen két hétre leállni egy meghibásodás miatt. A nagyvállalatok már használják ezeket a rendszereket, mi pedig azt szeretnénk, hogy a magyar kis- és középvállalatok is erre a szintre jussanak el. Enélkül ugyanis néhány év múlva már kommunikálni sem tudnak a nagyokkal. A mintagyárakat azért létesítjük, hogy a magyarországi kkv-k megértsék, lássák, milyen ez az új világ, hogy a vállalkozók rájöjjenek, ezt ők is meg tudják csinálni. Mert valljuk be, az Ipar 4.0 meg a robotizáció sok kisvállalat számára inkább sci-finek hangzik, de amikor odamennek, és látják, hogy egy megmunkálógép, ami náluk van, csak itt fel van rá szerelve két érzékelő, ami továbbítja az adatokat, itt előre jelzi, hogy egy bizonyos idő múlva meg fog hibásodni, az sokkal meggyőzőbb lehet. Ezért is csinálunk különböző mintagyárakat, hogy a megmunkálóiparban, az élelmiszeriparban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban is be tudjuk mutatni a digitális világgal történő összekapcsolásban rejlő lehetőségeket. Ezekben a mintagyárakban először meg lehet ismerni a fejlődésben rejlő lehetőségeket, majd az érdeklődőket be is tanítjuk. Úgy gondoljuk, ebben nagyon jól fel tudjuk használni a Magyarországon működő multinacionális cégeket.


– A helyszín a multinacionális cégeknél lesz, vagy kutatóintézetekben?

– Még nincs eldöntve, de semmi esetre sem szeretnénk steril környezetet, hogy a vállalkozók ne egy elvont környezetbe lépjenek be, hanem egy élő gyárba. Hogy lássák, ez a gyakorlati folyamatok része is lehet.


– Ön személyesen is érezheti ezt a bizonyos 15 éves változást, hiszen 1994-ig még a Suzuki vezérigazgatója volt. A gyakorlatban mennyit változott azóta a multinacionális világ és a kkv-szektor együttműködési lehetősége?

– Én mind a Suzuki, mind a Knorr-Bremse korábbi vezetőjeként nagyon pozitív folyamatokat látok. Mert azokból a vállalkozásokból, amelyekkel mi a Suzukinál felvettük a kapcsolatot, és esetleg egy sufniban dolgoztak, vagy autószerelők voltak egy garázsban, több nagy és erős cég fejlődött ki, amelyek ma már kutatásfejlesztéssel is foglalkoznak. Húsz évvel ezelőtt nagyon kellett őket keresgélni, 50 cégből egyet is nehezen találtunk, amely kellően motivált volt. Manapság jobbak az arányok, persze most sem egyszerű, hogy a normális magyar létből valaki a multinacionális, vagyis a világszínvonalra emelkedjen.


– A hazai hozzáadott érték például az autóiparban, amikor ön még a Suzukit vezette, meglehetősen alacsony volt, aztán több lett, jelenleg hol tartunk? Ez azért is fontos, mert az a szegmens, az az ország gazdagodik, ahol nagyobb hozzáadott érték képződik.

– Ma már a nagyobb hozzáadott érték nem feltétlenül a végtermék-kibocsátónál jelenik meg, hanem annál, aki jól tud bekapcsolódni a szállítási láncba. A járműgyártás igazi sikertörténet, itt egyre több hazai cég tud bekapcsolódni az ellátói láncba. Az Irinyi Tervben meg is fogalmaztuk, hogy a járműgyártás tapasztalatait kihasználva a többi ágazatban is jelentős fejlődést akarunk elérni, aminek eredményeként az ipar részesedésének a nemzeti termékből 2020-ra érezhetően nőnie kell.

Szarka Sándor