Bár az elmúlt években erős növekedést tapasztalhattunk mind a magyar gazdasági teljesítmény, mind a bérszínvonal tekintetében, valójában a magyar gazdaság együtt nő a vele közösen csatlakozott uniós tagállamokkal. A friss belépők gyors felzárkózása hasonló módon megfigyelhető volt Spanyolország vagy Portugália esetében is a nyolcvanas években, ám a felzárkózásuk fél tucat év után kifulladt. Az MNB most 330 pontos tanulmányt készített, miként lehet a magyar növekedést versenyképességi fordulattá fejleszteni, amivel utolérhetnénk Ausztriát.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Rég vágyott kedvező adatokról árulkodnak évről évre a magyar gazdasági mutatók. 2014 óta rendre a 3-4 százalékos sávban nőtt a magyar GDP, sőt tavaly 4,8 százalékkal, ami a második legjobb adat az EU-tagállamok között. A bruttó bérek pedig a 2017-es 13 százalék után tavaly 11 százalékkal nőttek, és az eddigi fejlemények alapján a tempó idén is fennmaradni látszik. Hasonló lendület jellemzi a szomszédos országokat is: Lengyelország, Szlovákia, Csehország gazdasága szintén 3 százalék fölötti mértékben gyarapodik, és például a szlovák bérszint is 6, a lengyel 7, a cseh 9 százalékkal nőtt a tavalyi évben.

– A magyar gazdaság 2013 óta olyan fenntartható növekedési pályára állt, amire közel száz éve nem volt példa – elemezte a folyamatokat Matolcsy György a Kereskedelmi és Iparkamara múlt heti évadnyitóján.

A politikai és gazdasági reformok eredményeként Magyarország felzárkózási pályára állt, ellentétben az uniós csatlakozás utáni évekkel, amelyek eladósodásra alapozott növekedése nem volt fenntartható, és néhány év alatt ki is fulladt. A jegybank elnöke szerint azonban a jelenlegi felívelés szintén elakadhat az úgynevezett közepes jövedelmi csapdában, amennyiben az ország nem vállal további strukturális reformokat. E reformok sikeres végrehajtásával ugyanakkor tíz év alatt elérhetnénk Ausztria fejlettségének 80-90 százalékát.

Növekedéstől a versenyképességig

A kilencedik éve regnáló kormány gazdaságpolitikai szemléletváltását Matolcsy György tizenkét pontban foglalta össze. Eszerint a munkát terhelő adóktól a fogyasztási adók irányába mozdították a költségvetési bevételeket, a közteherviselésbe bevonták a multinacionális és nagyvállalati szektorokat is, adókedvezményekkel élénkítették a foglalkoztatást, mindebből adódóan pedig elérhetővé vált a kiegyensúlyozott költségvetés és a csökkenő államadósság, sőt az ország devizatartozásának mérséklése is. A kis- és középvállalkozásokat az alapkamat jelentős mérséklése, valamint a kamatmentes növekedési hitelprogram juttatta kedvezményes forrásokhoz, a családok vásárlóerejét pedig a devizahitelek kiváltása szabadította fel. Mindezzel együttesen sikerült elérni a jelenleg tapasztalható növekedési fordulatot.

Az MNB honlapján már olvasható az a versenyképességi program, amely fenntartható fejlődési pályán tartaná az eddigi eredményeket. Mint írják, a gyors növekedést mutató fejlődő gazdaságok gyakori tapasztalata, hogy a növekedési többlet hamarabb elfogy, mint hogy utolérnék a fejlett gazdaságokat. Így az elmúlt száz évben alig tucatnyi ország tudott kitörni a közepes fejlettség csapdájából, ilyen Európában Ausztria, Finnország és az elmúlt évtizedekben Írország, Ázsiában Dél-Korea, Hongkong, Szingapúr.

A versenyképességi fordulathoz szükséges tennivalókat 330 pontban foglalja össze a jegybanki tanulmány. Mint olvasható, ezek szükségesek ahhoz, hogy a jelenlegi növekedéstől eljussunk erőforrásaink optimális kihasználásához, és ezen keresztül a legfejlettebb országok táborába kerüljünk. Ezek nem csak gazdasági programpontok, jó néhány olyan társadalmi folyamatban is reformokat javasol, amelyek fontos szerepet játszhatnak az ország gazdasági teljesítőképességében.

Társadalom és gazdaság összekapcsolása egyébként nem újdonság, az elmúlt évek családpolitikai intézkedései már bizonyították ezek kedvező összhatását. Ezt a kamarai rendezvényen szintén felszólaló Orbán Viktor egyúttal magyar modellnek nevezte, amit a 2008-as válság tanulságai alapján dolgozott ki a kormány. Az MNB mostani javaslatai között ezért szerepelnek az egészségüggyel, a környezetvédelemmel, a közlekedéssel, az oktatással, a kutatással kapcsolatos felvetések is. És természetesen a családtámogatás folytatása, ahol a cél évi 110 ezer újszülött (a jelenlegi 92 ezerrel szemben), aminek ösztönzésére – noha már most Magyarországon a legmagasabb az EU-ban az e célra fordított GDP-arányos összeg – a jegybanki szakértők még mindig látnak újabb lehetőségeket. Ilyen például az elmúlt évek dinamikus bérnövekedése miatt a gyed plafonjának emelése, a családi kedvezmények teljes kihasználhatóságának érdekében az érintettek negatív adózásának bevezetése, a bölcsődei férőhelyek 40 ezerről 100 ezerre növelése, a kisgyermekes nők részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése, a terhességgel vagy meddőséggel kapcsolatos vizsgálatok egyszerűbb és olcsóbb elérhetősége. A javaslatok között olvasható az is, hogy a nyugdíj összegét is befolyásolja a felnevelt gyermekek száma.

Új pénzügyi modell

A tanulmány bevezetőjében az MNB kiemelten említi a pénzügyi modell megújításának fontosságát, ami szintén a már futó programok folytatásának tekinthető. A magyar államadósság devizatartalmának mérséklésében az elmúlt évek már komoly eredményt hoztak, az ország külső sérülékenységének csökkenését a hitelminősítők is elismerték. A cél most az, hogy teljes egészében hazai kézbe kerüljön az államadósság.

Szintén fontos a lakossági megtakarítások becsatornázása a hitelintézeti vagy tőzsdei források közé, az elmúlt években ugyanis jelentősen nőtt a parlagon heverő készpénzállomány szintje. Ezzel összefüggésben pedig – a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében – duplájára kell növelni a GDP-arányos hitelállományt, ám egészséges szerkezetben, hosszú lejáratú és fix kamatozású konstrukciókkal. Az aktívabb és olcsóbb bankolás érdekében törekedni kell az internetes megbízási rendszerek, mobilfizetések, online hitelezés terjesztésére, amivel kapcsolatban a bankok informatikai rendszere is fejlesztésre szorul, az oktatásról szóló részben pedig megjelenik a fiatalok pénzügyi képzésének beindítása is.

A pénzügyi modell megújításának másik kiemelt eleme a kis- és középvállalkozások felzárkóztatása. A szektor az ország jövőbeni versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú, hiszen a hazai tulajdonú vállalkozások jellemzően itt működnek, és itt dolgozik a foglalkoztatottak 71 százaléka. Termelékenységük azonban csupán harmada a nagyvállalatokénak, aminek következtében a szektor a magyar exportnak csupán 20 százalékát adja, és akadálya a magyar bérszínvonal felzárkóztatásának is. A kkv-szektor exportképességének javulása enyhíthetne azon is, hogy a multinacionális cégek – és rajtuk keresztül a magyar gazdaság – exportcikkeinek importtartalma túlzottan magas.

Az MNB áttekintése szerint a szektor hitelezése a növekedési hitelprogram kivezetése óta visszaesett, ráadásul a rövid lejárat és a változó kamatozás felé mozdult. A kis- és középvállalkozások tőkéhez jutásának megkönnyítése érdekében tovább kell fejleszteni az állami garancia­rendszereket, célzott gazdaságfejlesztési programokat kell indítani, és irányukba nyitni a fejlesztési adókedvezményeket, amelyek haszonélvezője pillanatnyilag 96 százalékban a nagyvállalati szektor. A jegybank megfontolandónak tartja a munkaadói járulékok kizárólag kkv-k számára történő mérséklését, jelenleg ugyanis a fejlesztésekhez kötött bér- és járulékkedvezmények oroszlánrészét is a multinacionális szektor érvényesíti – új telephely létesítése után akár évekig elengedik számukra a bérköltségeket.

A hazai tulajdon erősítését indokolja az is, hogy a gazdaságban meghatározó multinacionális cégek nem telepítik Magyarországra innovatív tevékenységeiket, így a nagy hozzáadott érték nem hazánkban keletkezik. Az elemzés leszögezi: az autóipar mellett támogatni kellene a hagyományos magyar feldolgozóipari ágazatokat is, mint a speciális gépgyártás, a textilipar, a nemfém ásványi anyag gyártása. Emellett – az internet lehetőségeivel élve – a nagyvilágban egyre jellemzőbb a szolgáltatások exportja, ami szintén a hazai vállalkozások terepe lehet. A kamarai évadnyitón a miniszterelnök azt is célként tűzte ki, hogy a magyar tőke megjelenjen nemzetközi befektetői körökben, vagyis hazánk is élhessen a tőkejövedelmek gazdaságélénkítő hatásaival.

Mindennek együttes teljesítésével elérhető, hogy évi 7 százalékkal nőjön a kkv-szektor versenyképessége, és 4 százalékkal a teljes vállalati szektor termelékenysége, amivel tíz év alatt meg lehetne duplázni a magyar reálkereseteket.

Tartós lendületben

A 330 pontban ugyanakkor több olyan tényező is újra feltűnik, amelyek több évtizede emlegetett problémái a magyar gazdasági-társadalmi viszonyoknak, és eddig sohasem sikerült a megoldás irányába mozdítani őket. Az egészségüggyel foglalkozó részben ilyenek például a prevencióval, az egészséges étkezés vagy rendszeres sportolás támogatásával kapcsolatos felvetések, a szűrővizsgálatok előtérbe helyezése. A munkaerőpiaci résznél a bejárás, ingázás, agglomerációs közlekedés könnyítése, az idősek nyelvi készségeinek fejlesztése, a pedagógusi pálya vonzóbbá tétele. Illetve az oktatás kapcsán a nemzetközileg elismert felsőoktatás, hogy például legyen magyar a világ kétszáz legjobb egyeteme között. Vagy az energiafüggőség csökkentése, a környezetbarát energiaforrások arányának növelése, továbbá a fölösleges állami bürokrácia leépítése…

A program előnye ugyanakkor, hogy alapvetően már megkezdett folyamatokra épül. Ahogy a miniszterelnök mondta: fenn kell tartani a nyugati világgal szembeni két százalékpontos növekedési többletet, a rendezett pénzügyek keretében az alacsony költségvetési deficitet, az államadósság csökkenő pályáját. Spanyolország a felzárkózás évei után az osztrák bérszint kétharmadán rekedt meg, Portugália a felén. A magyar dolgozókhoz képest az osztrákok előnye a rendszerváltozás időszakának tízszeres különbségéről napjainkra háromszorosra mérséklődött. Amíg tehát a lendület tart, kitart a felzárkózás is.