Tovább gyorsul a magyar gazdasági növekedés: a tavalyi 4 százalék után az idei első negyedév 4,7 százalékos GDP-bővülést hozott. A nemzetközi szervezetek sorra javítják a Magyarországról szóló előrejelzéseiket, a kormány pedig a következő öt évre végig 4 százalék fölötti növekedésre számít. Amennyiben ez így történik, az egy főre jutó GDP alapján két év alatt megelőzzük Portugáliát, tizenhárom év alatt pedig utolérhetjük Olaszországot.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Csupán három uniós tagország tudott a magyarnál is nagyobb GDP-növekedést felmutatni az idei első negyedévben. Ám a magyar 4,7 százalékos bővülést e legsikeresebb keleti-európai tagállamok sem múlták felül számottevően, Lettország 5,1, Szlovénia és Lengyelország 5 százalékos adatot jegyzett az előző év azonos időszakához képest. A keleti térség sikerét mutatja, hogy az első tizenkét helyezettben csupán két nyugat-európai állam található, ám valójában Máltát (4,2%) és Ciprust (3,8%) is a felzárkózó országok közé sorolják az elemzők. Az „igazi nyugati országok” közül a legelőkelőbb helyen Ausztria áll (3,4%), Németország például 2,3 százalékkal az utolsó harmadban rekedt.


Egyenletes fejlődés

A mostani helyezéssel Magyarország megduplázta éllovas pozícióját. Ugyanis a tavalyi negyedik negyedéves növekedési adattal (4,9%) hazánk az EU második leggyorsabban bővülő tagállamának bizonyult. A magyar növekedés ráadásul egyenletesnek és egyre erősebbnek látszik: már a tavalyi első két negyedévben is csak tizeddel maradt a 4 százalék alatt, a harmadik negyedévben 4,3 százalékos volt, és ezt követik immár másodszor az 5 százalékhoz közelítő értékek.

A KSH jelentéséből kiderül: az export és a belső fogyasztás egyaránt húzóerőt jelent az erőteljes GDP-növekedéshez. Előbbi 3,8, utóbbi 4,8 százalékkal bővült. Érezhető tehát a negyedik éve erősen növekvő bérek hatása, de a vállalkozások helyzetének javulása is, hiszen a belső fogyasztáson belül nemcsak a háztartások fogyasztása, de a beruházások is jelentős emelkedést mutatnak. A GDP termeléséhez pedig szinte minden ágazat jó teljesítménye hozzájárult. Legkiemelkedőbben az építőipar nőtt, 22,5 százalékkal, nemzetgazdasági súlya miatt azonban a KSH ennél is fontosabbnak említi a szolgáltatások 4,9 százalékos bővülését, ugyanis a fejlett országokhoz hasonlóan ez az ágazat adja a magyar GDP bő felét. A szolgáltatásokon belül egyébként kiemelkedő volt az informatika, a vendéglátás, a szálláshely-szolgáltatás, valamint a kereskedelem bővülése. A hagyományos húzóerőt jelentő ipar 2 százalékkal (ezen belül a feldolgozóipar 2,5 százalékkal) bővült, és csupán az időjárás által meghatározott mezőgazdaság mutat 0,6 százalékos csökkenést.

A magyar gazdaság 4 százalék fölötti tartós növekedésére utoljára a 2000 utáni években volt példa, egészen a 2007-es gyurcsányi megszorításokig. Jelentős különbség azonban, hogy az akkori növekedést az államadósság és a háztartások eladósodásának súlyos emelkedése kísérte, vagyis közgazdaságilag nem volt fenntartható. A 2010-ben új alapokra helyezett magyar gazdaságpolitika azonban immár úgy képes a fogyasztás élénkítésére, hogy közben stabil marad az államháztartás, sőt az államadósság hatodik éve csökken.


Fenntartható ütem

Az újabb és újabb kedvező GDP-adatok nyomán a nemzetközi szervezetek sorra javítják a magyar gazdaságra vonatkozó prognózisaikat. A Nemzetközi Valutaalap tavasszal 3,4-ről még csak 3,8 százalékra emelte az idei GDP-növekedéssel kapcsolatos várakozását. A mostani KSH-adat megjelenése után azonban a Világbank már 3,8 helyett 4,1 százalékos prognózist tett közzé. Az Európai Bizottság 4 százalékos növekedésre számít, az OECD pedig mind közül a legmagasabb, 4,4 százalékos gazdasági bővülést tart valószínűnek. Az elemzések kiemelik a belső kereslet lendületét, amit a bérek gyors emelkedése, a foglalkoztatás bővülése és az optimista jövőkép támogat. A külső tényezők közül pedig jelentős az uniós források szerepe, aminek kapcsán a kormány néhány éve a 2014–2020 közötti támogatási ciklus forrásainak gyorsított felhasználását hirdette, év elejéig a keret 90 százalékát már oda is ítélte, ennek felét pedig kifizette.

Mivel a növekedést ösztönző összes tényező az év további részében is fennmarad, a legfrissebb, 4,7 százalékos adatnál akár magasabb számokat is hozhat a második és harmadik negyedév, a csúcsra járó építőipar például a szerződés­állományok szerint minden bizonnyal tovább növeli teljesítményét, és az ipari konjunktúrafelmérések is növekedést valószínűsítenek. A nemzetközi elemzések csupán jövőre várják a lendület némi mérséklődését, leginkább a munkaerőhiány miatt, például az OECD 3,6, az Európai Bizottság 3,2 százalékos prognózist tart érvényben. Épp a munkaerőhiány miatt a bérek lendülete, és így a belső fogyasztás növekedésösztönző hatása vélhetően továbbra is fennmarad, ahogy az uniós kifizetések többletforrásaira is számíthat idén és még jövőre is a gazdaság, itt inkább 2020-tól várható apadás.

A magyar kormány a nemzetközi elemzőknél egyenletesebb GDP-pályát valószínűsít. Az Európai Bizottságnak benyújtott konvergenciaprogram szerint idén 4,3, jövőre 4,1 százalékos növekedés várható, sőt egészen 2022-ig fennmarad a 4 százalékos éves ütem. Varga Mihály pénzügyminiszter ugyanakkor a Bloombergnek május végén adott interjúban azt is jelezte, hogy az európai növekedés várható lassulása miatt a következő évek magyar GDP-bővülése is ingadozhat.


Gyors felzárkózás

Mindez azonban nem változtat azon, hogy Magyarország tartja körülbelül 2 százalékos növekedési többletét az eurózóna tagállamaival szemben. A jelenség 2013 óta figyelhető meg, és csupán 2016-ban, az uniós ciklusváltás átmeneti forrásleállása évében torpant meg. Az egy főre eső GDP-t tekintve a régebbi tagországok közül hazánk 2015-ben már leelőzte Görögországot, pillanatnyilag nálunk 29,4 ezer, a görögöknél pedig 27,7 ezer euró a vásárlóerő-paritáson számított adat. A tartósan 2 százalékos többlet azt jelentené, hogy két év múlva beérnénk a portugálokat, tizenhárom év múlva pedig az olaszokat. Egyébként ez nem csak Magyarország számára létező lehetőség: nagyjából velünk együtt növekszik a lengyel gazdaság is, Szlovákia, Szlovénia és Csehország pedig már félúton jár a magyar és az olasz szint között. Románia, Horvátország és Bulgária ugyanakkor megrekedni látszik a hazai szint háromnegyede körül.

Ebben a helyzetben a fő kérdés az: meddig képes a nyugati átlag fölötti tempót produkálni a magyar gazdaság? Az uniós forrásokra és a növekvő bérszintre alapozó felzárkózás aranykorát ugyanis a déli tagországok is végigélvezhették. Az EU-hoz 1986-ban csatlakozott Portugália száguldása például közel tizenöt éven át, az ezredfordulóig tartott, szintén évi 4-5 százalékos tempót produkálva. Az 1981 óta tag görögök viszont csupán 1997-ben érték el a 4 százalékos növekedést, és lendületük is kevesebb ideig, tíz éven át tartott.

A gyors gazdasági növekedés addig azonban páratlan lehetőségeket teremt a magyar kormány számára. Ahogy egyre inkább látható, a gazdasági növekedésből adódó többletforrásokat be lehet állítani például a nemzetpolitikai célok, a családok támogatása mögé, vagy éppen a vállalkozások terheinek csökkentésére – utóbbi ráadásul a GDP további növekedését is eredményezheti. Vagyis a költségvetés egyensúlyának megtartása mellett is előteremthetők a nemzeti fejlődést, az egyéni jólétet biztosító kiadások. A kiegyensúlyozott fejlődés legújabb példájaként a Pénzügyminisztérium az államadósság erőteljesebb leszorítását is ígéri. Míg az elmúlt hat évben e tartozást a GDP 81 százalékáról csupán 72 százalékra sikerült lenyomni, Varga Mihály miniszter most azt ígéri, hogy 2022-re 60 százalék alá mérséklődik.