Amikor Magyarországon milliók élnek a létminimum környékén, felelőtlenség és nagyon rossz üzenet milliós jövedelmeket biztosítani a politikusoknak, miközben újabb és újabb megszorításokat rónak a néhány tízezer forintból élő családokra. Ez a folyamat csupán a politikai elit további hitelvesztéséhez vezethet, és még jobban elidegenítheti a társadalmat politikai vezetőitől – mondta a Demokratának Boros Bánk Levente politológus.

– Körülbelül egy éve a parlamenti politikai eliten kívüli szférából egyre erőteljesebb kritikák fogalmazódnak meg a törvényhozók és -alkalmazók tevékenységét illetően. Úgy tűnik, mintha az emberek egyre kevésbé bíznának a politikai elitben…

– Ezt támasztja alá valamennyi, az utóbbi hónapokban megjelent közvélemény-kutatási eredmény is. Gyakorlatilag a kilencvenes évek elejétől kezdve fokozatosan romlik a politikusok megítélése, ami napjainkra már oda vezetett, hogy a korábban hagyományosan népszerű pozíciót betöltő állami vezetőkben is, gondolok itt az Országgyűlés elnökére vagy a köztársasági elnökre, megingott a bizalom. Lassan inkább népszerűtlenségről, mintsem népszerűségről beszélhetünk. Ezt támasztja alá a bizonytalan szavazók magas aránya és az a választói magatartás is, hogy az emberek sokkal inkább egy adott párt vagy politikai oldal ellen szavaznak, mint valamelyik mellett. Az utóbbi egy évben még rosszabb lett a helyzet, hiszen a Gyurcsány-kormány hazugságok sorozatára alapozott kampánnyal nyerte meg a 2006-os parlamenti választásokat, s ezzel eljátszotta maradék hitelét, sőt azzal, hogy a választópolgárok becsapása büntetlen maradt, legitimációját is elveszítette. Az így kialakult politikai válságra azonban az ellenzék sem tudott eddig megnyugtató választ adni: sem előre hozott választásokat, sem Gyurcsány Ferenc távozását nem sikerült elérniük, minek következtében az általános szkepszis feléjük is érzékelhetővé vált.

– A Fidesz válasza a válságra a népszavazási kezdeményezés volt, amely végül három kérdésre szűkült. Elég lesz ez?

– Ez nyilvánvalóan kényszerpálya. Az elmúlt másfél év eseményeiből világossá vált, hogy a tizenhét évvel ezelőtt megalkotott közjogi rendszer komoly hiányosságokkal küzd, hiszen a jelenlegi alkotmányos keretek között nem találunk olyan hatékony demokratikus intézményt, amely lehetővé tenné a hazugsággal megnyert, illegitim választás felülvizsgálatát, a választókat megtévesztő politikusok felelősségre vonását. Jelenleg kizárólag a kormánykoalíciós parlamenti többségnek lenne erre lehetősége, de a hatalomhoz ragaszkodás felülírja a politikai erkölcs szabályait. A Fidesz ilyen körülmények között fordult a referendum intézményéhez, mint a két választás közötti egyetlen alkotmányos lehetőségéhez. Viszont ne felejtsük el, hogy Gyurcsány Ferenc már kijelentette, szerinte a választóknak legközelebb a 2010-es országgyűlési választásokon lesz módjuk ítéletet mondani a kormány munkájáról, az utcai tiltakozásokat pedig erőszakkal fojtotta el. Ezt a cinikus hozzáállást ismerve kétséges, még ha sikeres is lesz az ellenzéki párt kezdeményezése, hogy az bármiben is változtatna a kormány eddig ismert tevékenységén.

– Nincs megoldás?

– A kérdés túlmutat a népszavazás eredményén és egy sokkal súlyosabb alkotmányos problémára hívja fel a figyelmet. Arra, hogy politikai rendszerünk túlstabilizált, és nem biztosítja a normákat megsértő politikai vezetők szankcionálását, az érdemi politikai felelősség megvalósulását. Ezt mielőbb orvosolni kell, hiszen, mint azt tapasztaljuk, ennek elmaradása beláthatatlan következményekhez vezethet.

– Úgy tűnik, ezt a válságot a politikai elit is érzékeli. A Fidesz népszavazást kezdeményezett, a kormányfő pedig „köztisztasági csomaggal” állt elő. Ugyanekkor a politikai elit tagjainak bevételei és a bérből, fizetésből élő milliók havi jövedelme közt mély szakadék tátong. Hová vezet ez?

– …

A teljes beszélgetés a Demokrata november 15-i számában olvasható.

(A Demokrata korábbi cikkei itt találhatóak.)