Nem minden civil aktivista migránspárti, sőt vannak, akik éppen azért szállnak hajóra, hogy segítsenek megvédeni Európát az illegális bevándorlóktól. A Defend Europe azért indult, hogy felvegye a harcot a Soros-hálózat Földközi-tengeren működő migránsutaztató szervezeteivel, míg a 120 decibel nevű kampány a migránsok által megerőszakolt nők sorsára hívja fel a figyelmet.
Tavaly júliusban új kezdeményezés bontott szárnyat Európában: fiatalok fogtak össze azért, hogy felvegyék a harcot a Soros-hálózat Földközi-tengeren működő szervezeteivel. A nemzetközi Identitás Generáció aktivistái elindították a Defend Europe, azaz Európa védelme nevű küldetést, kibéreltek egy hajót, és elkezdték nyomon követni, dokumentálni az NGO-k tevékenységét. Hosszú távú terveik között az is szerepel, hogy visszaszállítsák Afrikába az illegális bevándorlókat. Egyetlen hajóval ez még nem oldható meg, kezdeti céljuk így most az, hogy felhívják az európaiak – ahogy ők fogalmaznak: a csendes többség – figyelmét a titokban Európába szállított migránsokra.

2015 óta sokat változott a hangulat Nyugat-Európában. A fősodratú médiában már nem ajnározzák annyira a migránstaxiztató civileket, a tengerparti országok haditengerészetei is tesznek érdemi lépéseket a határvédelem érdekében, ugyanakkor a politikai klíma még mindig az embercsempészekkel összedolgozó hálózatnak kedvez. A Defend Europe egyelőre annyit ért el, hogy a közvélemény odafigyel a problémára, az egyes államokat pedig hatékonyabb fellépésre készteti azzal, hogy felkavarták az állóvizet az embercsempész NGO-k körül.

Ellenséges vizeken
Évek óta köztudott, hogy hogy a Földközi-tengeren hemzsegnek a Soros-hálózat által pénzelt NGO-k, amelyek azon dolgoznak, hogy az Afrikából Európába hajózó migránsokat célba juttassák. Watch the Med, Sea Eye, Orvosok Határok Nélkül, SOS Mediterranée és még sokan mások fogtak bele az utaztatásba. Aztán kiderült, hogy összejátszanak az embercsempészekkel, amit két éve az európai határvédelmi ügynökség, a Frontex is megerősített. Majd Carmelo Zuccaro szicíliai ügyész jelentette be, hogy bizonyítani tudja: a szervezetek együttműködnek az embercsempész-hálózatokkal, így sikerült csak 2017-ben mintegy százezer embernek a tengeri átkelés.

Az Identitás Generáció aktivistái ennek hatására érezték úgy, hogy tenniük kell valamit, elindították a Defend Europe küldetést, és kifutottak az általuk bérelt C-Starral a tengerre.

– A mozgalom Franciaországban indult, de nagyon hamar elterjedt Németországban is, általában véve az iszlamizáció által leginkább érintett országokban. Az emberek ma már kezdenek rájönni, hogy baj lehet a túltolt Willkommenskulturból – mondta a Demokratának Bódi Ábel, a mozgalom magyarországi szóvivője.

A hajó legénysége jórészt fiatal európaiakból áll, de érkeztek aktivisták az Egyesült Államokból és Kanadából is.

– A civil szervezetek hajói tartják a kapcsolatot az embercsempészekkel, és bár líbiai vizekre nem hajózhatnak, mentőhajóikkal a nemzetközi vizeken maradva várják a migránsok lélekvesztőit, majd a megbeszélt időben felveszik őket, és irány az olasz Catania kikötője – mondja a szóvivő.

Az aktivisták ezt a gyakorlatot derítették fel, majd tárták tavaly a nyilvánosság elé, egyebek mellett arra is figyelmeztetve, hogy az NGO-k hajói éjjel a szabályokat megszegve ref­lektoraikkal mutatják az utat az embercsempészeknek.
Tevékenységükkel magukra vonták a Soros-hálózat haragját. Ahol lehet, ott keresztbe tesznek a C-Star legénységének.

A Hope Not Hate nevű szervezet például Egyiptomban azt híresztelte, hogy fegyverek vannak a hajó fedélzetén, emiatt pedig hosszú ideig az országban kellett vesztegelniük, amíg a hatóságok mindent átvizsgáltak, de semmit sem találtak. A hajót sújtó bojkott része az is, hogy más vízi járműveknél drágában juthat csak üzemanyaghoz, Máltáról pedig a szó szoros értelmében kitiltották őket, miközben az illegális migrációt segítő hajókat szívesen látják a sziget kikötőiben. A máltai kormány még azt is megtiltotta, hogy a C-Star legénysége friss vizet vételezzen náluk.

Közösségi adomány
A Defend Europe a Hope Not Hate felé sem akart adós maradni a válasszal, folyamatosan nyomon követik a migránstaxiztatásra használt hajójuk, az Aquarius mozgását. Látszik már a munka eredménye is: mire véget ért a küldetés, az olasz kormány hadihajókat küldött az érintett térségbe, és kötelezte az NGO-kat, hogy egy olasz hatósági személy – azaz rendőr – legyen a civil szervezetek hajóin. Aminek kapcsán több szervezet közölte, hogy nem egyezik bele, mert ez sérti az emberi jogokat…

A Defend Europe tevékenységét illetően gyakorlatilag ellentéte a Soros-civileknek, működéséhez ugyanakkor nincs szüksége egy milliárdos pénztárcájára. A hajóbérléstől kezdve minden költséget közösségi finanszírozásból teremt elő a csapat.

– Elkezdtünk gyűjteni egy netes adománygyűjtő oldalon, két hét alatt össze is jött a küldetés elindításához szükséges kétszázezer dollár – mondja Bódi Ábel, hozzátéve, hogy ez egyben közvélemény-kutatás is volt.

Kiderült, hogy sokan értenek egyet azzal, amit tenni készülnek, számíthatnak társadalmi támogatásra. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy könnyű dolguk lenne: a média rendszeresen ferdít, hazudik róluk, vagy agyonhallgatja a tevékenységüket. Esetleg a szokásos módszerekkel élve lenácizza őket.

– Németországban a legrosszabb a helyzet, ott a legnagyobb az ellenszél. A rendőrség is folyamatosan zaklatja az aktivistáinkat, rendszeresek a házkutatások, amelyek eredménytelenül végződnek ugyan, de rendkívül zavaróak. Ugyanakkor, ha antifa tüntetők kövekkel vagy Molotov-koktéllal támadnak rájuk, a tettesek valahogy sohasem kerülnek rendőrkézre – meséli a szóvivő.

Márpedig nehéz úgy terjeszteni az álláspontjukat, hogy a Facebook-oldalaikat folyamatosan törlik, a YouTube-ra feltöltött videóikat pedig csatornával együtt törlik, sőt, számláikat többször is zárolták már Nyugat-Európában. Ennek ellenére Németországban is egyre több olyan projektjük van, ami fejlődni tud.

Túl a hallgatás falán
A Defend Europe aktivistái nemrég új kampánnyal jelentkeztek, amelyben annak a nem kevés nőnek akarnak hangot adni, akiket migránsok megerőszakoltak vagy bántalmaztak, mivel az ő történeteik rendre kimaradnak a média tudósításaiból.

– Ez egy ugyanolyan hashtages kampány, mint a #meetoo fórum, amelyen egyre több történet jelenik meg. Ez is a cél, felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a túlpörgetett befogadás miatt a nők folyamatos zaklatásnak vannak kitéve – mondja Bódi Ábel.

Noha a nők elleni erőszak éppen kiemelt téma a mainstream médiában, ez az olvasat egyáltalán nincs ínyükre, így a mozgalom jelentős ellenszélben formálódik. Például amikor a #120 decibel aktivistái a berlini filmfesztiválra mentek transzparenseikkel, az ottani közönség elkezdte skandálni, hogy „nácik, kifelé!”, dacára annak, hogy az utóbbi időben minden jelentős filmes rendezvényen reflektorfénybe került a nők elleni erőszak.

Sokat elárul a YouTube reakciója is, amely gyorsan törölte a mozgalom videóját, amely néhány nap alatt milliós nézettséget produkált. Végül megfelelő indokok híján újra kikerülhetett a videó, amelyben fiatal nők számolnak be az őket ért zaklatásról, és nem mellékesen számon kérik politikusaikon, miért nem védi meg őket senki, és miért nem védik a határokat, elvégre a migránsok miatt nem érzik biztonságban magukat. Beszélnek arról is, hogy vezetőik a feminizmust és a női jogokat hirdetik, de valójában a nők ellenségei.

Beszédes a mozgalom neve is: #120 decibel. Arra a táskariasztóra utal, amelyet Németországban használnak a nők. A szerkezet 120 decibeles hangerővel szirénázik, hogy elriassza a támadókat. Bár ahogy a szóvivő fogalmaz: ez egy beteg megoldás, amitől maga a probléma biztosan nem fog megoldódni.

Ugyanakkor már most látszik, hogy sikerült az emberek figyelmét felhívni a bajra. A közösségi médiafelületeken, minden blokkolás dacára, gyorsan terjednek a mozgalom videói. A kommentek pedig mutatják, milyen sokan értenek egyet céljaikkal, még akkor is, ha sokan ezt csak név nélkül merik vállalni, mivel nem akarják elveszíteni munkahelyüket, vagy el akarják kerülni a kipellengérezést. 

Kovács Dániel