Európa más lesz

Fotó: MTI/EPA

Euforikus hangulatba került a magyar ellenzék szeptember 12-én, amikor az Európai Parlament 448 igen szavazattal, 197 nem és 48 tartózkodás mellett megszavazta a hazánkat súlyosan elmarasztaló Sargentini-jelentést. Az ellenzék úgy érzi, győzött. Megszavazták volna a Sargentini-jelentést a magyar választók is, sietett bizonyítani a Publicus Intézet, amelynek friss felmérése szerint a megkérdezettek 44 százaléka voksolt volna igennel a pamfletre, és csak 33 százalékuk mondott volna rá nemet.

Fotó: MTI/EPA

Paradoxonnak tűnhet, de ettől még igaz, hogy szeptember 12-én talán tényleg csatát veszített Magyarország, de egyre jobban áll a háborúban. Igen, egyre jobban, még annak ellenére is, hogy a Fidesz pártcsaládja is igyekezett Orbán-ellenes erődemonstrációt tartani. Az Európai Néppárt 115 képviselője szavazott igennel Judith Sargentini jelentésére, 57 nem és 28 tartózkodás mellett – leginkább a belga, a finn, a görög, a holland, a lengyel, a luxemburgi, az osztrák, a portugál és a svéd néppárti képviselők mondtak igent a különben abszurd dokumentumra.

A Nyugat elég vegyesen fogadta a szavazást és a körülötte kialakult jogi cirkuszt. Igen, elhangzott néhány markáns nyilatkozat is a magyar kormány mellett, Matteo Salvini olasz belügyminiszter például teljes támogatásáról biztosította Orbán Viktort, és így tett az Olasz Testvérek (FdL) nevű jobboldali párt is. De mi történt örökös barátainkkal, a lengyelekkel? Egy rövid időre úgy tűnt, hogy a magyar külpolitika és személyesen Orbán Viktor egy kiterjedtebb, a V4-n is túlmutató szövetségi rendszer kialakításán dolgozik Európa nyugati felén – Seehofer, Kurz, Salvini, tárgyalások, kapcsolatok –, és mintha kevesebb szót ejtene ezalatt a visegrádiakról. Azért is olyan fontos számunkra az, hogy miként is szavaztak a V4-es országok EP-képviselői Strasbourgban, mert nekünk a visegrádi csoport a legbiztosabb kötelékünk.

Innentől kezdve akár meg is döbbenthetett minket, magyarokat a tény, hogy az 51 lengyel EP-képviselő közül csupán 18 politikus szavazta le a jelentést. Ők mindannyian a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt tagjai. Valamikor a polgári beállítottságú és konzervatívnak hitt Polgári Platformról, vagyis a PO-ról azt gondoltuk, hogy politikai stílusa és habitusa azonos a Fideszével. Most mind a 22 PO-s képviselő ellenünk voksolt. Igaz, közülük hatan a hazájukkal szembeni „uniós atomcsapást” is megszavazták…

Ahogy sok-sok párt Európában, a PO is felvette a világpolitika új ritmusát. Az árok immáron nem a jobb- és a baloldal, hanem a konzervativizmus és a progresszió, más szóval a nemzeti szuverenitás és a globalizmus között húzódik. A PO pedig az a modernista lengyel erő, amelyik sértve érzi magát azért, mert a 2015-ös parlamenti választásokon kiesett a kormányzásból, és most szeretne visszakerülni, akár a globalizmus kívülről érkező támogatásával is, ami a nemzeti politika teljes feladását követeli. Soros György és szervezetei talán a magyarországinál is mélyebb gyökereket vertek Lengyelországban. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a PO újra pánikba esett.

A párt már korábban is úgy fogalmazott, hogy a Kaczyński-féle PiS és kormánya Orbán Viktort plagizálja. Azt pedig, hogy a varsói kabinet most 500 zlotyról 1000 zlotyra (40 ezer forintról 80 ezerre) akarja emelni a második gyerek után járó havi családtámogatás összegét, gyalázatosan populista és felelőtlen „kampánylépésnek” tartja. Hisz jövőre választ az ország. És jött a 22 igen…

A lengyel kormány, személy szerint Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, igyekezett elsőként leszögezni, hogy súlyosan demokráciaellenes az egész Sargentini-akció, jelentésestől, szavazásostól, mindenestől, mert egy kétharmados választói támogatottsággal rendelkező kormányt marasztalt el. Varsó rögtön be is jelentette, hogy az ET-ben megvétózza a Magyarország ellen tervezett szankciókat. Ötven neves lengyel értelmiségi pedig nyílt levélben támogatásáról biztosította ebben a kabinetet…

Prágában kicsit talán jobb a helyzet. Andrej Babiš cseh miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy kormánya kiáll Magyarország mellett. Teszi ezt annak ellenére, hogy Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakcióvezetője – ebbe a pártcsaládba tartozik Babiš ANO Mozgalma – le akarta választani őt mint afféle bezzeg gyereket a visegrádiakról. Babišt olyan politikusnak nevezte, aki követ el hibákat, például a migránspolitika terén is, de jogállamiság tekintetében sokkal józa­nabb Orbán Viktornál.

No de nézzük, milyen is a Babišnak elnézett migrációs hiba… A cseh miniszterelnök úgy nyilatkozott nemrég, hogy a szíriai háború menekültjeivel szemben sem kellene kivételt tenni. „Miért fogadnánk be őket?” – kérdezte Babiš a média szerint. – „Megvannak nekünk a saját árváink, akiket fel kell készítenünk az életre.” Ráadásul a cseh miniszterelnök úgy beszélt Orbán Viktorról, hogy ő az első politikus, aki megállította a migrációt, a V4-et pedig szilárdnak és megbonthatatlannak tartja. Verhofstadt lukra futott…

De azért a cseheknél sincs minden rendben, 21 EP-képviselőjükből kilencen igent nyomtak a Sargentini-jelentésre, igaz, tízen pedig nemet. Furcsa viszont, hogy a Babiš-féle ANO Mozgalom mindhárom képviselője igennel voksolt! Miért? Martina Dlabajová, a párt tagja szerint azért, mert Magyarország ismételten fütyül az EU figyelmeztetéseire az uniós alapértékek kapcsán.

Megosztottság a cseh belpolitikában, mély árkok itt is, ott is. Nehezen alakult meg a migrációellenes Babiš kormánya, ahová a koalíciós partner megpróbált egy ismerten migrációpárti szocdem politikust, Miroslav Pochét is becsempészni, méghozzá a külügyminiszteri posztra. Ő lett volna a fék és az ellensúly? Ez ellen nemcsak Babiš, de a szocialista gyökerű köztársasági elnök, Miloš Zeman is hevesen tiltakozott.

Szlovákia lapzártánkig még nem jelentette be, hogy Magyarország mellé áll az ET-ben. Mentségére legyen mondva, hogy Pozsony még nem tudta kiverekedni magát abból a furcsa kormányválságból, amelyet egy fiatal újságíró és menyasszonya meggyilkolása indított el. A 13 szlovákiai EP-képviselőből öten nemmel szavaztak a Sargentini-jelentésre, öten tartózkodtak, és csak hárman voksoltak igennel. Ez talán már önmagában véve is kiállás… Meglepő, hogy a magyar kormány mellett szavazott Nagy József, a Bugár Béla-féle Most-Híd képviselője is. Ők hárman, akik az igen gombot nyomták meg, a régi, recsegő, Orbán-ellenes lemezt vették elő: eltiport sajtószabadság, betiltott szólásszabadság, civil szervezetek üldözése, és így tovább…

A pozsonyi kormánynyilatkozat késését annak tudja be több elemző is, hogy a szlovák vezetés, bár a V4 stabil tagjának tekinti országát, de kitüntetett módon figyel fontos szomszédja, Ausztria és Sebastian Kurz osztrák kancellár lépéseire. Azok pedig eléggé cikcakkos manőverek egyelőre…

A bolgár miniszterelnök-helyettes viszont mindjárt a lengyelek után jelezte, hogy hazája kiáll Magyarország mellett az ET-ben. A védelmi miniszteri posztot is betöltő Kraszimir Karakacsanov szerint még csak vita sem volt erről a szófiai kabinetben. A bolgárok úgy látják, a magyar­ellenes fellépés rossz precedenst teremthet az EU-ban, és rövidesen saját hazájuk is sorra kerülhet. Árnyalja a képet, hogy Bojko Boriszov miniszterelnök másnap arról beszélt, hogy minderről nem született hivatalos döntés, csak egy informális kormányülésen került szóba a kérdés.

A Magyarország mellett kiálló román politikusok is a Karakacsanov által említett gondolatból kiindulva nyilatkoztak, egyébként nem lettek lelkesebb magyarbarátok, mint amilyenek voltak. Judith Sargentini és kutakodó társai mindenesetre útnak indultak a régióban, most Varsóban „tájékozódnak”. Ígérik, hogy felbukkannak Bukarestben is, de erről majd októberben születik döntés az unióban.

Ha azt vesszük, hogy a 11 horvát EP-képviselőből öten a Sargentini-jelentés ellen szavaztak, és Szlovénia néppárti képviselői is így tettek, akkor azért kirajzolódik az a tendencia, amelyről Ryszard Terlecki, a lengyel alsóház alelnöke beszélt. Szerinte létrejöhet egy, a Balti-tengertől a Földközi-tengerig húzódó összefogás és együttműködés. És ennek nyilván a V4 képezné a magvát. Ideológiai alapját pedig a nemzeti gondolkodás. Egy megreformált unióról lenne szó? Netán egy új unióról? Még nem tudni…

Ki győzött? Kérdezhetjük újra, mert a strasbourgi szavazás megint ráirányította a világ figyelmét a magyar politika igazságaira, és általában is a nemzeti politika elveire és gyakorlatára. A Nyugattal most nem foglalkoztunk, de talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy a németországi eseményekben, Merkel zuhanásszerű tekintélyvesztésében is van, mert kell hogy legyen szerepe a Sargentini-jelentés körül kialakult abszurd drámának és a világos magyar kormányzati fellépésnek, érvrendszernek. 2019-ben minden eldől.

Lapszám: