Az uniós tagállamok kötelesek humanitárius vízumot kiadni az EU-n kívüli országok nemzetközi védelemre váró állampolgárainak – vetette fel február elején Paolo Mengozzi, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka.A Migrációkutató Intézet legújabb elemzése szerint ez az ötlet megakadályozná a menekültpolitikában szükséges fordulatot, és az unió egészét megrengetné.

Fotó: Jánossy Gergely/shutterstock.com


Paolo Mengozzi álláspontja szerint a tagállamoknak akkor kellene humanitárius vízumot kiadniuk, ha a kérelmező komoly bizonyítékokkal tudja alátámasztani, hogy annak megtagadása esetén kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ez azt jelentené, hogy ha valamelyik uniós tagállam külképviseletén ilyen kérelmet nyújtanak be, az adott állam köteles lenne megadni a vízumot.

Mengozzi álláspontját március 7-én hagyhatja helyben az Európai Unió Bírósága, ám sokan már most arra figyelmeztetnek, hogy a humanitárius vízumok kiadása újabb menekülthullámot indíthat meg Európa felé, és tömegek előtt tárná szélesre a kaput. A Migrációkutató Intézet elemzése rámutat: „a világ válságzónáiban élő emberek egy-egy repülőjegy birtokában szabadon beutazhatnának az Európai Unió területére menedékjogi kérelmet benyújtani.”

A humanitárius vízum kérdése azután került előtérbe, hogy tavaly egy Aleppóban élő szír család vízumkérelmet nyújtott be Belgium bejrúti nagykövetségén. Az eljárás még folyamatban van. A belga Office des Étrangers (Idegenrendészeti Hivatal) elutasította ugyan a kérelmet, ám a szírek az uniós bírósághoz fordultak.

A tanulmány kiemelte, hogy az ügyben a végső döntést ugyan a bíróság hozza meg, erre komoly hatással lesz a főtanácsnok véleménye. Márpedig „a Bíróság határozata nemcsak a jelen ügyben lesz döntő jelentőségű, hanem kiemelt relevanciával fog bírni az ezt követően indult-induló ilyen és ehhez hasonló témájú ügyekben is” azaz „a külképviseleteken keresztül egy új jogi csatorna nyílna a válságövezetekben élő harmadik országbeli állampolgároknak”.

A tanulmány szerint olyan hatása lenne a döntésnek, mintha az államokat arra köteleznék, hogy nyissák meg határaikat, az Európai Unió pedig ezt a terhelést sem adminisztratív és anyagi szempontból nem bírná el.

„Ezzel az Európai Unió tagállamainak eddigi erőfeszítései kútba esnének, fölöslegessé válna az EU–török megállapodás, a balkáni útvonal lezárása, a Dublini rendelet reformja, illetve az áttelepítésről és áthelyezésről folytatott diplomáciai alkudozás.”

Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy így romba dőlhet az európai menekültügyi politika egész intézménye, az összes védekezési, elrettentési és segély-konstrukciójával együtt, ami a parlamenti választásokon a szélsőséges pártok térnyeréséhez vezetne.

Kovács Dániel