A népességszámot érintő modellszámítások szerint a migrációs nyomás növekedésével a század végére gyökeresen változhat meg Nyugat-Európa demográfiai arculata. Miközben a jóslatok a kontinens lélekszámának hosszú távú csökkenéséről szólnak, a liberális demokráciákat soha nem látott mértékben özönlik majd el a bevándorlók.

Noha az 1900-as évek elején még minden negyedik ember a Földön az öreg kontinensen élt, a kétezres évek elején Európa népességszáma már alig haladta meg a 700 millió főt, ami a világ akkori népességének körülbelül 11 százalékát jelentette. A legfrissebb adatok szerint valamivel több mint 500 millió ember él az Európai Unióban. A tendencia azonban szomorú: a születések csökkenő száma és a várható élettartam emelkedése miatt Európa „öregedő kontinens”. Ez azt jelenti, hogy egyre növekszik az idősek aránya a társadalmon belül, aminek következtében fogyatkozik a munkaképes korúak aránya.

A statisztikák megdöbbentőek: Európában a 65 éves, valamint az ennél idősebbek száma 1950 és 2015 között megduplázódott, és a trend várhatóan tovább folytatódik. Becslések szerint 2050-re a 65 éves vagy annál idősebbek a teljes népesség 27 százalékát teszik ki. Ború­látó jóslatok szerint 2100-ra ez a szám 41 százalék lesz. Jelenleg a legrosszabb helyzetben Olaszország és Németország van, ezekben az országokban az időskorúak száma már elérte a 20 százalékot, ezzel pedig az egyik leggyorsabban öregedő társadalommá váltak Európában. Érdekesség, hogy a németek átlagéletkora is a második legmagasabb a világon: 46 év.

Európa lakosságszámának jövőbeli alakulására az Eurostat jelentetett meg friss statisztikákat. A vizsgálat legfontosabb megállapítása szerint, ha a 2015-ös trend marad, vagyis a termékenységi ráták, a várható élettartam és a migrációs ráta a jelenlegi szintet tartja, akkor az Európai Unió lakossága 2100-ra 360 millióra csökken, ami 30 százalékkal lesz kevesebb a mostani lakosságszámnál. Csak abban az esetben növekedne a lakosság, figyelmeztet a kutatás, ha sikerülne viszonylag magas születési rátát produkálniuk az unió országainak.

Csakhogy a modellszámítások nem csak a jelenlegi trend alapján számolták ki az európai népesség várható alakulását. Megvizsgálták azt is, hogy mi történne, ha növekedne a migrációs nyomás. Ez pedig már csak azért is fontos, mert az Európai Unió saját becslése szerint mintegy 60 millió ember szeretne bevándorolni Európába az afrikai és a közel-keleti térségből.

Az Eurostat elemzése szerint Franciaország népessége magas bevándorlással számolva a 2015-ös 66 millióról 81 millióra emelkedik 2080-ig. Összehasonlítva: 1946 és 2008 között 3,7 millió menekült érkezett Franciaországba jórészt Algériából, Tunéziából és Marokkóból. Fontos azonban megemlíteni, hogy Franciaországban az első és a második világháborút kivéve mindig volt természetes belső szaporodás. Ma az ország – egyedülálló módon Európában – 1,9-es születési rátával büszkélkedhet, ami az évtizedek során sem csökkent le 1,7 alá. A franciák az ötvenes évek óta nagyon komoly, stabil és kiszámítható családpolitikát folytatnak, amelynek egyik legfontosabb célkitűzése a munka és gyermekvállalás egyensúlyának megteremtése.

Csakhogy kérdés, mi lesz az integrációval. Már csak azért is, mert Franciaország különösen küzd ezzel a problémával. A hatvanas években érkezett első generációs bevándorlók után felnőtt már egy nemzedék, akik nem találták meg a helyüket a francia társadalomban, és ez sokukat a szélsőséges iszlám felé fordította. Ezek a generációk együttesen már most meghaladják a népesség 10 százalékát.

Németországban gyökeresen más a helyzet, noha épp tavaly jelentették be, hogy az 1,47-es születési ráta végre emelkedésnek indult, elérve az 1,5-ös szintet. Ilyen 1982 óta először fordult elő az országban. Csakhogy a 33 éve tartó trend megfordítása nem jelent azonnali gyógy­írt Németország problémáira, továbbra is a társadalom elöregedése és a népesség csökkenése lesz a jellemző – ezért is erőltetik a németek a bevándorlást.

A jelenlegi helyzetből kiindulva az Eurostat kutatása azt állítja, hogy Németország lakossága a század végére mintegy 10 millióval csökken, elérve a 70 milliót. Ha viszont elindul egy újabb menekültáradat, a lakosságszám 2080-ra elérheti akár a 86 milliót, ami 4 millióval magasabb a mostani számnál. Első pillantásra ez nem tűnik soknak, csakhogy az adatok szerint Németországban már most 19 millióra tehető azoknak a bevándorlóknak a száma, akik kettős állampolgárságúak, vagy némettel nem is rendelkeznek, azaz a 82 milliós összlakosság csaknem negyedét teszik ki.

Talán ennél is aggasztóbb a Nagy-Britanniával kapcsolatos előrejelzés. Az Eurostat szerint a 2015-ben 65 milliós ország lakosságszáma 2080-ra 90 millióra növekszik. Az elmúlt évtizedben drámaian emelkedett a tömeges bevándorlás Nagy-Britanniába. Az arány különösen London bizonyos kerületeiben volt magas, itt az újszülöttek 80 százalékának volt legalább az egyik szülője bevándorló. A szigetországban 2008-hoz képest 18 ezer 300-zal nőtt a bevándorlók gyermekeinek száma – 2008-ban még 212 ezer 500, 2016-ban már 230 ezer 800 olyan gyermek született, akinek szülei külföldről vándoroltak be az országba. Beszédes adat, hogy a Nagy-Britanniában 2015-ben gyermeket világra hozó nők 27,5 százaléka született külföldön.

Svédországban még drámaibb lehet a helyzet, ha megindulnak a migránsok. Az előrejelzések szerint az ország lakossága a bevándorlóknak hála 2050-re akár 50 százalékkal is megemelkedhet. Mindez sokak szerint a liberális svéd bevándorlási politikának köszönhető, amelynek alapjait még Olof Palme svéd miniszterelnök rakta le a hetvenes években. 2015-ben a migrációs hullámmal mintegy 160 ezer vándor érkezett a 9,5 milliós országba, a következő évben ugyanennyi. Ha abból indulunk ki, hogy bevándorlók jó része muszlim, és minden harmadik mohamedán fiatalabb 15 évesnél, valamint e valláson belül minden nőnek átlagosan három gyereke születik, már az évszázad közepére borítékolható Svédország teljes demográfiai átalakulása. A svéd állam ugyan próbált valamit tenni a bevándorlás megfékezésére – 2016-ban újra határellenőrzést vezettek be, megnehezítették a családegyesítéseket –, a menekültek azonban továbbra is nagy számban érkeznek az országba. Az eddigi integrációs kísérletek ugyanakkor sikertelenek. Az elmúlt időszak erőszakos cselekedetei már a rendőrség állományát sem kímélték, mindennapossá váltak az egyenruhások elleni nyílt, fegyveres támadások is.

A liberális menekültpolitikájukról elhíresült országok között meg kell említenünk Ausztriát, Hollandiát és Belgiumot is. Ha a bevándorlók száma a statisztikák szerinti arányban növekszik, a jelenleg 9 millió lakosú Ausztriában mintegy 2 millióval, a 17 milliós Hollandiában 3 millióval, a 11 milliós Belgiumban pedig ugyancsak 3 millióval emelkedhet meg a lakosságszám 2050-re.

A washingtoni Pew kutatóintézet 2015-ös demográfiai és migrációs kutatása szerint 2100-ra az európai lakosság 10 százaléka már a muszlim vallást gyakorolja majd, miközben 100 millióval csökken az európai keresztények száma. Ez azonban csak átlag, a nyugat-európai országok ennél rosszabb arányra készülhetnek.

Takó Szabolcs