Itt a béke, hol a béke

A Petro Porosenko vezette Ukrajna a megszokott módon, vagyis háborúval akarja levezetni a rendszer totális kudarcát. Ez nemcsak a donyecki oroszbarát felkelők elleni hadjárat felújítását, hanem az összes kisebbség – így a magyarok és lengyelek – elleni intézkedéseket jelenti.


Petro Porosenko és Olekszandr Turcsinov (kékes uniformisban) az új fegyverek szemléjén

Az ukrán hadműveletek miatt gyerekek halnak meg Donyeck és Luhanszk megyében, közölte az orosz NTV televízió műsorában a térségből visszatérő Andreas Maurer német parlamenti képviselő. A stúdióban lévő Dmitrij Szuvorov ukrán politológus erre üvöltve kért bizonyítékokat a politikustól. A műsorvezető igyekezett csillapítani a kedélyeket, ami nem igazán járt sikerrel: végül ő maga verekedett össze a kijevi vendéggel.

A sajátos történet jól mutatja, hogy még mindig milyen indulatok feszülnek Kelet-Ukrajnával kapcsolatban.

Persze a televíziós ökölpárbaj még mindig jobb annál, mint ami a térségben zajlik. Szakértők szerint – ebben meglepő módon mind a felkelők, mind az ukránok egyetértenek – naponta tucatnyi ember veszti életét. Pedig hivatalosan már három és fél éve, az első minszki megállapodás óta hallgatniuk kellene a fegyvereknek. A 2014 szeptemberi egyezség Angela Merkel német kancellár, François Hollande francia és Vlagyimir Putyin orosz elnök védnöksége alatt született.

Az azonnali fegyverszünet és a nehézfegyverzet frontvonalból való kivonása mellett számos, a jövőre szóló biztosítékot tartalmazott. A két legfontosabb az volt, hogy Kijev különleges státuszt, de facto autonómiát ad a fellázadt, zömében orosz lakosságú tartományoknak, ők pedig átengedik az orosz–ukrán határ rájuk eső részének ellenőrzését.

Nyilvánvaló volt, hogy ez a megállapodás csak szinte korlátlan szintű bizalom esetén teljesülhet – ez viszont minimális sem volt. 2015 januárjában kiújultak a harcok, szokás szerint mindegyik oldal a másikat vádolta provokációval. Tény: az ukrán erők ekkor szenvedték el a legnagyobb veszteségeiket Debalcevo községnél, és ekkor vettek nagy lendületet a kárpátaljai besorozások is.

Összességében Ukrajna eddig több mint tízezer katonát veszített a harcokban. Ez a hivatalos adat. A segélyszervezetek ehhez a számhoz legalább hármas szorzót tesznek. A felkelők veszteségeiről nincs hiteles adat, a polgári lakosság esetében pedig senki sem mer számszerűsíteni.

2015 februárjának végén az elsőt követte a második minszki megállapodás – hasonló eredménnyel. Petro Porosenko ukrán elnök nem akart – és most sem akar – autonómiát adni Donyeck és Luhanszk megyéknek, mert ezzel elveszítené a nacionalista szavazótábort, és ezt nem meri megkockáztatni. A határ ellenőrzésének átadásával pedig a két „népköztársaság” kerülne totális ukrán blokád alá, amelyek az orosz gazdasági segítség nélkül szinte szó szerint éhen halnának.

Klasszikus patthelyzet, amit Kijev a jelek szerint egy újabb háborúval akar feloldani. Vagy legalábbis annak belebegtetésével.

Vannak cinikus kifejezései a hadiiparnak. Az egyik ilyen: „fegyver, amelyik nem öl”, vagy az Amerikai Egyesült Államok és Kanada által használt normatíva: „segély, ami kizárólag nem halálos felszerelés”. A valóság ezzel szemben az, hogy az Ukrajnába irányuló szállítmányban voltak harckocsik, légvédelmi rakéták, egyéb kütyük. Ha nem nyúlsz hozzájuk, kétségkívül nem okoznak halált…


Ukrán hadifoglyok menete Donyeckben

A hadiipari szlenget később továbbfejlesztették, belekerült a „védelmi célzatú fegyver” fogalma. Ez a páncélozott gyalogsági harci járművek és taktikai rakétafegyverzetek „ajándékozását” jelentette. Az USA és Kanada ugyanis természetesen ezeket feljegyezte az Ukrajnának nyújtott „humanitárius segély” számlájára.

Ezt követte a tavaly decemberben elfogadott törvény a keleti régiókról, amelyet a minap szentesített az ukrán államfő. Ez elméletileg békét teremt, hiszen példának okáért megszünteti a „terroristaellenes hadműveletet”. Kijev ugyanis így nevezte a saját állampolgárai ellen vívott akciót. Most a hadműveleteket a Különleges erők az ország katonai vezetése alatt nevű szervezet folytatja.

Ez nem csak bürokrata trükk. Ez a jogszabály szentesíti az ukrajnai szabadcsapatok működését. Azokét a bandajellegű, helyenként náci jelképeket is használó alakulatokét, amelyek Porosenko hatalomra jutásával párhuzamosan törvényen felülivé helyezték magukat. És immár elsősorban nem Kelet-Ukrajnában, hanem az országon belül „védik a független Ukrajnát”. Meg a helyileg adódó maffiaérdekeket.

Mostantól törvényesen, mert az említett rendelkezés őket az említett Különleges erők az ország katonai vezetése alatt nevű szervezet hatásköre alá helyezi. Ezt lényegében Olekszandr Turcsinov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács mindenható titkára irányítja. Civilben baptista lelkész, ami kissé meglepő elfoglaltság az ortodox, illetve a nyugati részen katolikus Ukrajnában. Természetesen ő is volt Komszomol-titkár a régi rendszerben, és végigasszisztálta ilyen-olyan poszton a ’90 utáni ukrán kormányzatokat. Ott volt 2014-ben kapucnis pulóverben Odesszában is, amikor a helyi művelődési házat rágyújtották az oroszbarát tüntetőkre. Negyvennyolc ember halt meg, az akcióban bevallottan részt vettek azok az alakulatok, amelyeket most szentesít a törvény.

Turcsinov úgymond operatív ember.

– Ott indít háborút, ahol kell – mondta e sorok írójának büszkén egyik közeli munkatársa. – Most van fegyver, nekimegy megint Donyecknek, vagy odaüt akárhova – lelkendezett.

A kárpátaljai magyarokat sértő intézkedésekről ma már mindenki tud. Hiába a Velencei Bizottság útmutatása, Kijev semmit sem tesz a törvény ellen. Mindig megígérik, hogy tiszteletben tartják a kisebbségek jogait, aztán szigorítanak az adott jogszabályon. De ne higgyük, hogy ez csak a magyarokról szól, vagy csak oroszellenes éle van.

– Ukrajnában a lengyel emlékművek felét jogsértő módon, a szükséges engedélyek beszerzése nélkül állították fel – közölte a múlt héten Volodimir Vjatrovics, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője.

Vjatrovics szerint Ukrajna területén összesen 323 olyan emlékmű, emléktábla van, amely a lengyel nép XX. századi történelméhez kapcsolódik. Ezek közül 116-ot engedély nélkül állítottak fel. Lengyelországban ezzel szemben csak 76 olyan emlékmű áll, amelyet ukránok tiszteletére emeltek.


Ukrán nacionalisták magyarellenes felvonulása Ungváron

Kijevnek valójában az nem tetszik, hogy Varsóban elfogadtak egy törvényt, amely büntetőjogi felelősség alá vonja a második világháborúban ukrán nacionalisták által, az úgynevezett Ukrán Felszabadító Hadsereg (UPA) kötelékében elkövetett bűntettek tagadását. Porosenko erre válaszul leállíttatta a második világháborús lengyel tömegsírok feltárását Ukrajna területén. Vjatrovics pedig illegálisnak nevezte a Kijev melletti Bikovnya faluban létesített temetőt, amelyben a szovjet NKVD által kivégzett mintegy három és fél ezer lengyel nyugszik. Ezért az ukrán funkcionáriust Varsóban lengyelellenesnek és nemkívánatos személynek minősítették.

Az UPA emberei több száz lengyel családot irtottak ki a volhíniai és kelet-galíciai falvakban 1943 és 1945 között. Sokakat bezártak a falu templomába, majd rájuk gyújtották az épületet. A szerencsétlenek elevenen megégtek. A gyilkosságok 1943 júliusában érték el csúcspontjukat. Legalább százezer áldozatuk volt. Többségében nők, gyermekek és idősek. Ezt az Ukrán Felszabadító Hadsereget ünnepli a mai kijevi rendszer.

Máté T. Gyula

Lapszám: