Európában minden harmadik terhesség mesterséges megszakítással végződik. Abortuszok nélkül az egyre drámaibb népességfogyás megállna, és az Európai gazdaságoknak bevándorlókra sem lenne szüksége. De nem lehet.

Milliós demonstrációk buktatták meg Lengyelországban a totális abortusztilalom javaslatát. A „fekete hétfő” névre elkeresztelt tüntetéssorozat keretében nemcsak a lengyel utcákon, de nyugat-európai nagyvárosokban is szimpátiatüntetések zajlottak. A lengyel kormány pedig két nap alatt meghátrált.

Az egyébként is szigorú abortusztörvény további szigorítását egy, a magzati jogokat védő katolikus szervezet, a Fundacja Pro kezdeményezte. A kampány mögé a katolikus egyház is beállt, a lengyel püspöki kar állásfoglaló levelét így a papok minden templomban felolvasták a vasárnapi mise végeztével. Miután az abortuszellenes aktivisták tavasz óta közel 450 ezer támogató aláírást gyűjtöttek az ügyben, a javaslat a parlament elé került.

Lengyel lapok a kormányzó konzervatív Jog és Igazságosságnak a katolikus egyházzal kötött alkuját sejtik az ügy hátterében. Az érintettek által nem cáfolt értesülés szerint Jaroslaw Kaczyński pártja még a tavaly őszi választások előtt egyezett meg a helyi katolikus püspöki konferenciával arról, hogy az egyház támogatásáért cserébe, hatalomra jutása esetén szigorít az abortusztörvényen. A tiltakozás, valamint a közvélemény-kutatások eredménye – melyek szerint a lakosságnak csupán 14 százaléka támogatja a szigorítást – azonban meghátrálásra kényszerítette a kormányt.


A tiltás nem segít

Noha a szigorítás elbukott, Lengyelországban Európa-szinten így is drákóinak mondható szabályozás van életben. Ennek értelmében három esetben lehetséges magzatot elvetetni: ha az nemi erőszak során fogant, ha a terhesség életveszélyt jelent az anyának, illetve ha a magzat minden kétséget kizáróan életképtelen. A Newsweek Polska közvélemény-kutatása szerint a hatályos törvényt a lakosság 74 százaléka támogatja, ami leginkább az emberek vallásosságával függ össze. A római katolikus Lengyelországban ugyanis az emberek közel 90 százaléka vallja magát vallásosnak, háromnegyedük pedig gyakorló hívőnek.

Mindezek ellenére azonban a tények azt mutatják, hogy katolikus hit ide vagy oda, a lengyel nők bőven hozzák az európai átlagot az abortuszok tekintetében, az ország lakossága pedig évi 0,06 százalékkal fogy. Noha az állami egészségügyi intézményekben évente kevesebb mint kétezer abortuszt végeztek el, becslések szerint nyolcvanezerre rúg a különféle magánintézményekben elvégzett illegális terhességmegszakítások száma.

A szigorú törvények ráadásul valóságos abortuszturizmust indítottak el, elsősorban Csehország és Szlovákia irányába. A szakosodott szlovák magánklinikákon a páciensek hetven százaléka Lengyelországból érkezik. Így a külföldi beavatkozásokkal együtt a lengyel nőkön elvégzett terhességmegszakítások száma eléri a 200 ezret. Legalább ekkora gondot jelent, hogy elterjedőben vannak az internetről megrendelhető, többnyire ellen­őrizhetetlen összetevőjű, terhességmegszakító gyógyszerek is, amik veszélyt jelenthetnek az anyák egészségére és akár életére is.


Vegyes a kép

Az abortusz jogi szabályozása általában világszerte a helyi kulturális és vallási hagyományokat tükrözi. Ennek megfelelően 32 országban esik totális tilalom alá, 36 országban pedig csak abban az esetben engedélyezett, ha az anya élete bizonyítottan veszélyben forog. 59 országban az anya társadalmi és gazdasági helyzete is indokolhatja az abortuszt, 56 országban pedig olyan liberális szabályozás van érvényben, mely csak a terhesség (általában 12 hetesnél korábbi) előrehaladottságához köti az engedélyt.

Általában elmondható, hogy a szabályozás a kulturálisan konzervatívabb déli országokban, Latin-Amerikában, Afrikában és a Közel-Keleten szigorú, míg Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában liberálisabb. Ennek megfelelően alakul a top ötös lista is: Kínában évente hozzávetőleg majdnem nyolcmillió abortuszt végeznek el. Ezt követi Oroszország 2,2 millió, Vietnam másfél millió, az Egyesült Államok 1,3 millió, majd Ukrajna 630 ezer terhességmegszakítással.

Az eltérő hagyományok miatt a fejlett világ abortuszszabályozása is nagy különbségeket mutat. Az Egyesült Államokban például államonként változik a szabályozás, a terhességmegszakítások aránya pedig összességében az európai átlagot hozza. Mivel állami szinten nem lehetséges a teljes tiltás, a konzervatívabb államok különféle megszorításokkal, a várakozási idő megnyújtásával és az abortuszklinikák bürokratikus ellehetetlenítésével sakkoznak. Jó példa erre a hagyományosan konzervatív Texas, ahol a republikánus többségű törvényhozás 2013-as szabályozása nyomán az akkor működő több mint negyven abortuszklinika fele bezárt. Az államban 5,4 millió gyermekvállalókorban lévő nő él, akinek ilyen irányú igényét a megmaradt kevesebb mint húsz klinika fizikailag képtelen kielégíteni. Azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak a drága magánklinikákat, átlagosan húsz napot kell várniuk az első vizsgálat időpontjára, mire pedig a megszakítás ideje elérkezne, már ki is futottak az időből.

A szabályozásnak súlyos hátulütői vannak. Hivatalos becslések szerint 100 ezer és 240 ezer közöttire tehető azon nőknek a száma, akik 2014 és 2015 októbere közt otthonukban tabletták vagy hegyes tárgyak segítségével próbálták meg elhajtani magzatukat.


Gyógyír lehetne?

Európában Lengyelország mellett Írországban a legszigorúbb az abortuszszabályozás, ahol egyetlen esetben, az anya élete védelmében engedélyezik a terhességmegszakítást. Ahogy azonban a lengyeleknél, úgy ott is sokan élnek alternatív lehetőségekkel: évente több mint hétezer ír nő utazik az Egyesült Királyságba terhesség megszakításra. A legtöbb európai országban ezzel szemben liberális szabályozás van érvényben, mely általában a terhesség tizedik-tizennegyedik hetéig legálissá teszi az abortuszt. A legliberálisabb Hollandia, ahol a terhesség akár a 24. hetéig is megszakítható.

Az Európai Unióban 2015-ben 1,7 millió abortuszt hajtottak végre. Ha a magzatok megszületett emberek lennének, ez azt jelentené, mintha egy és negyed év alatt, Budapest teljes lakosságát kivégeznék, öt év leforgása alatt pedig közel tízmillió, egy magyarországnyi embert ölnének meg. Noha a statisztikák szerint az abortuszok száma évről évre csökkenőben van, ez nem az európai nők növekvő gyermekvállalási kedvének, hanem elsősorban a csökkenő fogantatások számának tudható be.

Összességében ki lehet jelenteni, hogy abortuszok nélkül a kontinens népessége éppen annyival nőne, amennyire a gazdasági bővülés fenntartásához szükség lenne. Ismeretes, hogy 2015-ben 1,3 migráns érkezett a kontinensre, és közgazdászok szerint ennél többre lenne szüksége az európai gazdaságoknak. Könnyű tehát belátni, hogy ha nem lenne abortusz, Európának nem lenne szüksége bevándorlókra sem. Az abortusz elleni küzdelem azonban aligha kivitelezhető tiltással vagy egyéb állami beavatkozással. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lányok és asszonyok, ha kell, bármi áron módot találnak nem kívánt terhességük megszakítására. Megoldást így leginkább a gyermekközpontú nevelés és a megfelelő felvilágosítás jelenthet, ami viszont a törvényalkotással szemben nem megy egyik napról a másikra.

Sayfo Omar