Olasz pszichológus: veszélyben a kultúránk!

Fotó: facebook.com/alessandromeluzzi.official

“Alessandro Meluzzi arról a kivételes képességéről vált ismertté, amivel leleplezi a politikai korrektség álszenteskedéseit” - így kezdődik az az interjú az olasz pszichológussal, amely a napokban került fel angol nyelvű felirattal YouTube-ra.


Fotó: facebook.com/alessandromeluzzi.official

Az interjú elején a pszichológus a logikáról és arról beszél, hogy manapság egyes csoportok azért nem hajlandók a logikus gondolkodásra, mert az így levezethető következtetések nem vágnak egybe az általuk elképzelt valósággal: “Ha én azt mondom, ‘azt szeretném, ha minden afrikai Olaszországba jöhetne és ellátást kaphatna’, akkor elég megnézni, mekkora Afrika és mekkora Olaszország. Vagy mennyien férnek el Afrikában és mennyien Olaszországban - Európa leginkább túlnépesedett államában -, és azonnal rájövünk, hogy amit mondtam, képtelenség. Vagyis a szándék a gyakorlatban sajnálatos módon nem kivitelezhető”.

A későbbiekben az iszlám fundamentalizmusról a következő véleményt fogalmazza meg: “Mindenekelőtt és egyszerűen: az iszlámról van szó. Nem lenne fundamentalizmus az iszlám nélkül. Az iszlám pedig természeténél fogva fundamentalista, hiszen azon túl, hogy egy vallás, még jogi szabályok hatalmas halmaza is, amelyben a bűn és a bűncselekmény egybeesnek, és a társadalmi szabályok is vallási alapúak. És amelyben példának okáért valaki nem teheti meg, hogy más vallást választ anélkül, hogy egy halálos fetvával kelljen szembenéznie, vagy nem követhet el istenkáromlást Mohameddel szemben az élete kockáztatása nélkül. Vagyis a haladó nyugati civilizációk kultúrájával szemben egyesíti a vallást és a törvénykezést”.

Arra kérdésre, a nyugati társadalom teljesen védtelen-e, azt válaszolta: “Akár meg is tudnánk magunkat védeni, de az a gond, hogy nem látjuk a teljes képet. Beengedtünk félmillió embert Olaszországba úgy, hogy nem tudjuk, kik ők. Nem tudjuk, egy faluból vagy börtönből érkeztek-e. Arról nem is beszélve, hogy mindannyian muszlimok, és Európa fokozatos eliszlámosodása - ahogy szegény Oriana Fallaci már megjósolta - hatalmas gyorsasággal válik valósággá. Ígyhát az elnyomás gyakorlásának vagyunk tanúi… a tények folyamatos tagadásának gyakorlata. Ami a mi civilizációnk és az iszlám közti különbséget illeti… Voltaire elve érvényesül, amely szerint a liberális kultúra csak azért létezhet, mert én hajlandó vagyok akár meghalni is azért, hogy te elmondhasd a véleményedet még akkor is, ha az ellentétes az enyémmel. Ha azonban annak a másik személynek vagy kultúrának a véleménye az, hogy engem ki kell irtani, ott vége a dolognak. Tisztán látszik tehát, hogy ebben a felállásban azt kockáztatjuk, hogy a gyengeség kultúrája és egy sokkal erőteljesebb kultúra csap majd össze; vagyis, ha nem akarunk gyengék lenni, akkor a hajlandóság pályájára kell lépnünk, mert morális kötelességünk megvédeni a kultúránkat, nyelvünket, jogainkat, ízlésünket és civilizációnkat, és mindezt akkor meg kell tennünk, ha ezzel szembemegyünk mások véleményével”.

A következő kérdés arra irányul, a pszichológus tudná-e elemezni a Nyugat pszichéjét: “Nem, de ha mindenképpen diagnózist kéne felállítanunk, azt kéne megállapítanunk, hogy az elnyomás valamely fajtájával van dolgunk. Valahogy úgy, mint amikor a beteg, aki most tudta meg, hogy leukémiás, azt beszéli be magának, hogy valójában csak influenzás. Ez nincs jól. Vagy mintha azt mondanánk, hogy végletes szánalomból az orvos nem nyúl hozzá egy sebhez, az meg elfertőződik. A megfelelő terápia mindig a megfelelő diagnózis felállításával kezdődik, ez pedig most hiányzik. Európában vagy Nyugaton azt kockáztatjuk, hogy anélkül, hogy észrevennénk, egy etnikai kicserélődés felé menetelünk. (…) Ha ugyanis Olaszországban húszmillió muszlim lesz 2040-re - erről szólnak egyes a demográfiai előrejelzések -, akkor itt már nem ihat meg senki többé nyilvános helyen, békében egy pohár whiskeyt”.

Az interjú készítője ezután az iránt érdeklődött, vajon hogyan lehet véget vetni a politikában érzékelhető tunyaságnak: “Amíg olyan pápa van Rómában, aki támogatja a féktelen bevándorlást, és amíg a pártjaink mindenről beszélnek, aminek semmi köze a valósághoz, amíg olyan értelmiségieink vannak, akik nem hajlandók kimondani az igazságot, mert attól tartanak, azzal pozícióktól, sajtós és tévés megjelenésektől esnének el, addig rettentő veszélyben van a civilizációnk. Forradalmi tettnek számít nevükön nevezni a dolgokat és intellektuális őszinteséggel írni le a valóságot”.

Hogy a gyakorlatban mit lehet tenni? Meluzzi receptje: “Érvelés, gondolkodás, kommunikáció és nem szabad megengedni, hogy a zsarolásnak és totalitarizmusnak az újkori történelemben soha korábban nem tapasztalt kultúrája elnyomjon bennünket. Sokkal diktatórikusabb, mint a fasizmus, a nácizmus és a marxizmus volt - nem más, mint a politikailag korrekt karitativitás kultúrája. Egy mérgező karitativitás, amely azt a veszélyt hordozza magában, hogy egy lehető legrosszabb világnak leszünk kiszolgáltatva”.

(demokrata.hu)