A vasárnapi volt az első olyan svédországi választás, amelyre az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is megfigyelőket küldött

Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

A dán delegált, Michael Aastrup Jensen – aki korábban oroszországi és kelet-európai választásokon vett részt megfigyelőként – azt nyilatkozta a Berlingske című dán lapnak: „A sok-sok választás során, amelyekben részt vettem, még soha nem láttam egyet sem, amely akár megközelítőleg is olyan antidemokratikus lenne, mint a svéd”.

Jensen, aki a liberális dán kormánypárt, a Venstre külügyi szóvivője, azt állítja, a svéd rendszer legnagyobb hibája a titkosság biztosításának hiánya. Svédországban ugyanis számos pártra külön szavazólapon lehet voksolni, a szavazólap kiválasztása pedig nyilvánosan történik.

„Ez meg sem közelíti azt, amit európai normának tartunk, és ilyesmit még Kelet-Európában sem engednénk meg” – jelentette ki a politikus.

Jensen a dán lapnak elmondta, kötelező feladatainak teljesítésén túl több malmői szavazókört is meglátogatott, hogy „saját szemével” győződjön meg a szavazás menetéről, és megrökönyödésére a bejáratoknál „pártkatonák” osztogattak szavazólapokat az érkező polgároknak.

„A problémát felvetem majd az Európa Tanácsban is, így remélhetőleg a lehető leghatározottabban fel tudjuk szólítani Svédországot, hogy olyan szabályokat vezessenek be, amilyenek Dániában – és lényegében a világ minden más részén – életben vannak” – ígérte Jensen.

A választások eredményét elemezve Jensen abbéli értetlenségének adott okot, hogy a fősodratú pártok kizárták a Svéd Demokratákkal való együttműködés lehetőségét. Megjegyezte, „bár 60 százalék a jelenlegi kormány ellen szavazott”, valószínűleg előáll majd az az „elképzelhetetlen helyzet”, hogy mégis ők maradnak hatalmon. 

„A demokrácia szempontjából ez véleményem szerint rendkívül helytelen, és végeredményben azt üzeni annak a nagy számú svédnek, akik az SD-re szavaztak, hogy ők nem számítanak” – nyilatkozta a Ritzau hírügynökségnek. Megjegyezte, nem járt sikerrel, amikor saját pártjának svéd testvérpártjait próbálta rávenni arra, hogy egyáltalán szóba álljanak a Svéd Demokratákkal. Testvérpártiság és „a papíron megegyező értékek ellenére olyan, mintha két különböző világban élnénk”.

„Svédország most olyan, mint Dánia volt a kilencvenes években, amikor bárkit rasszistának lehetett nevezni, aki létező problémákról beszélt” – állítja a liberális politikus.