A magyar–izraeli kapcsolatok erősebbek, mint valaha, Magyarország pedig elítéli az antiszemitizmus minden formáját, üzente Orbán Viktor izraeli látogatása. A miniszterelnök, szakítva a diplomáciai szokással, a Palesztin Autonómia vezetőivel nem találkozott.

Zsinagógába és zsidó szent helyekre férfiember fedetlen fővel nem léphet be. A nyugati politikusok ezért – legyenek ők maguk zsidók, keresztények vagy akár ateisták –, amikor izraeli diplomáciai útjuk kötelező állomásaként a siratófalhoz látogatnak, mindig fejfedőt húznak. De nem mindegy, hogy milyet. Barack Obama, Donald Trump, Vilmos herceg és a legtöbb keresztény államférfi bársonyból készült vallásos kipát viselnek. Az Izrael iránt ideológiailag elkötelezettek – mint például John McCain – a cionisták horgolt kipáját teszik a fejükre. A semlegességre törekvő politikusok, mint például Vlagyimir Putyin pedig az egyszerű látogatóknak szánt, kipa formájú poliészter fejfedőt viselik. Nem így Orbán Viktor, aki saját széles karimájú fekete kalapjában látogatta meg a siratófalat. Hogy az elsőre talán jelentéktelennek tűnő, de nagyon is fontos szimbólumot megértsük, kontextusuk és alakulásuk folyamata fényében érdemes elemeznünk a magyar–izraeli kapcsolatokat.

Fotó: MTI

Fotó: MTI

Régi kapcsolat

A cionista mozgalom erősen kötődik Magyarországhoz, hiszen annak alapítója, Herzl Tivadar Budapesten született, neológ zsidó környezetben nevelkedett, középiskolai tanulmányait pedig a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. Alapításakor Magyarország nem volt ellenséges Izraellel. 1948. május 21-én, hat nappal a zsidó állam kikiáltása után a Minisztertanács hozzájárulását adta a független Izrael Állam elismeréséhez, majd hamarosan megegyeztek a diplomáciai kapcsolatok felvételéről is. Ezt az is segítette, hogy a Szovjetunió – a britellenes palesztinai zsidókra tekintettel – maga is szimpátiával tekintett az új országra. Az 1950-es évek során azonban Izrael egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a kapitalista hatalmakkal, miközben az Izrael-ellenes arab országok a szocialista táborba sodródtak. Az 1967-es hatnapos háborút követően aztán Magyarország szovjet nyomásra megszakította kapcsolatait Izraellel, és szorosabbra fonta kapcsolatait a szocialista arabokkal, köztük a palesztinokkal.

Az 1980-as évek közepétől Magyarország újra nyitni kezdett a Nyugat felé, aminek eredményeként 1989-ben helyreállította diplomáciai kapcsolatait Izraellel. A magyar külpolitika új, nyugati iránya miatt aztán az arabokkal ápolt kapcsolatok sorvadni kezdtek, az izraeli kapcsolatok pedig virágzásnak indultak.

A rendszerváltás óta a magyar zsidó közösségi életet – és egyben az állami támogatásokat – a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) monopolizálta, mely idősebb tagjainak szimpátiája és egyes prominenseinek személye miatt szinte kizárólag a baloldali pártokhoz kötődött. Ennek megfelelően a Mazsihiszhez köthető személyek és orgánumok rendre antiszemita bélyeggel illették a Fideszt, amit a konzervatív párt más zsidó szervezetekkel való kapcsolatfelvétellel próbált ellensúlyozni. Ilyenek voltak a 2004-ben megalakult, a nemzetközi Chabad mozgalomhoz kötődő Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és az izraeli Likud.

Orbán Viktor 2005-ben ellenzéki vezetőként járt először Izraelben, a Fidesz pedig két évvel később testvérpárti kapcsolatot kötött az akkor még szintén ellenzéki, jobboldali Likuddal. Beszédes momentum, hogy 2008-ban Orbán Viktor a zsidó ügyekben még csetlő-botló Fidesz vezetőjeként, fején a zsinagóga látogatóinak szánt olcsó kipával tárgyalt Köves Slomóval és az épp Budapestre látogató Yona Metzger izraeli ortodox főrabbival a közösség imaházában.

A Likud 2009-ben, a Fidesz pedig 2010-ben nyerte meg a választásokat, és kezdték meg azóta már jobboldali korszakként is jegyezhető kormányzásukat. A konzervatív magyar kormány egy évvel később meghirdette a keleti nyitást, új, gazdasági alapokra fektetve kapcsolatait az arab országokkal, amivel párhuzamosan a Likuddal is egyre mélyítette kapcsolatait. Hazai színtéren a 2011-es egyházügyi törvénnyel – a Mazsihisz bosszúságára – egyházi státuszt adott Köves Slomó gyülekezetének, megosztva ezzel a zsidó közösségnek járó juttatásokat. A rabbi azóta is számos alkalommal kelt a kormány védelmére a bal- és liberális oldal antiszemita vádjai ellen.

Lassú irányváltás

Noha a magyar kormány a palesztin–izraeli konfliktusban továbbra is semlegességet hirdet, és békepártiságát hangsúlyozza, a kormányzó Likuddal való kapcsolatok erősítése jegyében számos gesztust tesz a zsidó állam irányába. 2015-ben Magyarország nem támogatta azt a tizenhat uniós ország által szorgalmazott javaslatot, ami külön elbírálás alá helyezte volna a ciszjordániai területeken készített termékeket. 2017-ben Csehország, Horvátország és Románia mellett Magyarország sem ítélte el Donald Trump amerikai elnököt, amikor Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismerte el, és bejelentette az amerikai követség átköltöztetését. Mostani izraeli útja során pedig Orbán Viktor – az általános diplomáciai szokást megtörve – nem találkozott a Palesztin Autonóm Területek vezetőivel.

Noha elsőre formabontónak tűnhet, a magyar kormány nagyon is reálpolitikus. Miközben ugyanis az egymással harcoló palesztin frakciók már-már maguk is lemondani látszanak nemzeti ügyükről, Izrael közel-keleti szerepe az arab tavasz nyomán egyre inkább felértékelődik. Különösen, hogy a nyugat-európai politika palesztinbarátságát ellensúlyozandó, 2003 óta a különféle izraeli lobbicsoportok (többek közt az European Coalition for Israel, a Friends of Israel Initiative, az AJC Transatlantic Institute, az Israel Allies Caucus, European Foundation for Democracy és a European Leadership Network) fokozott figyelmet fordítanak az európai politika és közvélemény átformálására.

A különféle lobbicsoportoknak – csakúgy, mint a velük közeli kapcsolatot ápoló, nyugat-európai bevándorlás- és iszlámellenes politikai pártoknak – különösen kapóra jött a 2015-ös migrációs hullám, valamint a nyomában járó terrortámadások, amelyek kapcsán Izraelt Európa természetes szövetségeseként mutatják be a muszlimokkal szemben, akiket sokszor a palesztinokkal mosnak egybe. Az európai politika lassú irányváltását mutatja, hogy 2014-ben már az Európai Unió sem vezetett be gazdasági szankciót Izraellel szemben a Gázai övezet bombázását követően, idén júniusban pedig az Izraelbe látogató Sebastian Kurz osztrák kancellár sem találkozott palesztin vezetőkkel.

A palesztin ügy mára az arab és musz­lim országok támogatását is elvesztette. Egyiptomnak 1979, Jordániának pedig 1994 óta van békeszerződése Izraellel. Iraknak, amely Szaddám Huszein alatt az egyik leginkább Izrael-ellenes ország volt, 2003 óta a belső küzdelmek és az ország egyben tartása köti le az energiáit, 2010 óta pedig a Hamaszt és PFSZ-t támogató Szíria került hasonló helyzetbe. Iraki Kurdisztán – ahol a Mol jelenetős szerződéseket kötött – nem tekint ellenségként a zsidó államra, a keleti nyitás célországainak számító Szaúd-Arábia és a Perzsa-öböl országai pedig elsősorban Iránt tartják fő fenyegetésnek, aki ellen még a zsidó állammal is szövetségre lépnének. Beszédes tény, hogy amikor Donald Trump bejelentette az amerikai követség Jeruzsálembe költözését, az arab és muszlim vezetők szinte valamennyien félrenéztek.

A magyar–izraeli közeledés még a palesztin ügy legnagyobb szószólóját, Iránt sem zavarja. A gazdasági nehézségekkel küzdő Teherán számára ugyanis minden külföldi partner kincset ér. Márpedig Orbán Viktor 2015-ös teheráni látogatása óta Magyarország számos gazdasági és kulturális megállapodás mellett atomfejlesztési egyezményt is aláírt a perzsa országgal, idén májusban pedig Szijjártó Péter az Európa és Irán közötti atomalku megvédése mellett érvelt. Érdemes megjegyezni, hogy utóbbi diplomáciai gesztus ellen még az Iránnal szemben álló, de iráni vezetéshez hasonlóan reálpolitikus Benjamin Netanjahu sem zúgolódott.

Zéró tolerancia

Az izraeli–magyar kapcsolatok fontosságát a számok is alátámasztják. Miközben a Palesztin Területek és Magyarország gazdasági kapcsolatai elhanyagolható jelentőségűek, az Izraellel folytatott kereskedelem volumene évről évre bővül. Magyarországon immár 200 izraeli vállalat működik, amelyek ötezer magyar embert foglalkoztatnak. Nagy potenciál van az energetikában is, hiszen az izraeli partok mentén felfedezett 800 milliárd köbméternyi gázvagyont tartalmazó mező egyik szállítási útvonala a tervek szerint 2025-re Közép-Európába fog vezetni.

A magyar kormány részéről belpolitikailag is racionális döntés az izraeli nyitás. A nyugati országokkal ellentétben Magyarországnak nincsen számottevő palesztin vagy muszlim kisebbsége, akiknek érzékenységére tekintettel kellene lenni. Van viszont egy 80–100 ezer fősre tehető zsidó közössége, ami mellett Izraelben 200 ezerre tehető magyar származású zsidó él. Számukra lélektanilag is fontos Orbán Viktor izraeli útján sokadjára elismételt kijelentése, miszerint a kormány zéró toleranciát tanúsít az antiszemita cselekedetekkel szemben. Ezt ráadásul még a hagyományosan Fidesz-ellenes Mazsihisz is méltatni kényszerült. A szervezet elnöke, Heisler András, a múlt héten a Times of Israel című portálnak nyilatkozva háláját fejezte ki Orbán Viktornak az izraeli állammal való kapcsolat erősítéséért, és úgy vélte: a kormányfő izraeli útja jót tesz a magyarországi zsidó közösségnek.

Az izraeli kapcsolatok javítása belpolitikailag, külpolitikailag és gazdaságilag is hasznos Magyarország számára. Ezt üzente Orbán Viktor széles karimájú kalapja is, amely egyrészt megadta a szent helynek járó tiszteletet, másrészt viszont kifejezte viselőjének európai identitását. Egy önazonosságában erős ország ugyanis kész és képes közös érdekeken és együttműködésen alapuló baráti kapcsolatot ápolni bárkivel. Legyen a másik keresztény, ateista, muszlim vagy zsidó.