Konrad Sutarski költő, író, műfordító, a hazánkban élő lengyelség kiemelkedő személyisége. A nyolcvannégy éves írónak nemrég jelent meg Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal című könyve, amely újszerű elemeket is tartalmaz.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Annyi minden után most a globalizmussal és az iszlámmal, illetve az ezek okozta veszélyekkel foglalkozik. És persze a lengyelekkel meg a magyarokkal, akik szembeszállnak e veszélyekkel… Ön inkább költőnek vagy történésznek tekinti magát?

– Költőnek, de otthon vagyok a történelemben is. Akkor fordult igazán a történelem felé a figyelmem, amikor 1965-ben Magyarországra jöttem. Megdöbbentett az a különbség, amelyet a magyarok és más népek, főként az indoeurópaiak között tapasztaltam. A magyar ázsiai eredetű, de európaivá és kereszténnyé vált, mégis megőrizte régi gyökereit. Ez nagyon érdekelt, publikáltam is erről annak idején lengyel folyóiratokba. Később írtam több történelmi könyvet is, az egyik a Szepesség és az Árvaság magyar vonatkozásairól szól. Ma is kevesen tudják, hogy a két régió északi csücskein két tucat magyar falu Lengyelországba került 1920-ban. Ez nem a trianoni döntés része volt. Lengyelország amúgy sem ratifikálta a trianoni diktátumot, és nem is vett részt az előkészítésében.


– Sok eddig ismeretlen elem mellett ez is bekerült a mostani kötetébe. Ki adott megbízást a megírására?

– A magyarországi lengyel iskola kért fel, úgy is mint az Országos Lengyel Önkormányzat múzeumának akkori igazgatóját. Csak egy átfogó lengyel történelemkönyvet szerettek volna, de én azt mondtam, ha itt élünk, akkor ebből nem maradhatnak ki a magyar vonatkozások, a magyar kapcsolatok sem. 2016-ra készültem el a kötettel, az Emmi hivatalosan is tankönyvnek minősítette. Az új kötet, amit most a kezünkben tartunk, az ennek a lengyel nyelvű tankönyvnek a harmadával kibővített, valamint elmélyített lengyel és magyar változata. Mindkettőt a Méry Ratio kiadó gondozta.


– Mit üzen a kötet a lengyel és a magyar olvasóknak?

– Olyan elemekre és folyamatokra bukkantam a lengyel történelemben és annak a magyar históriához kapcsolódó részeiben, amelyek mellett elmentek a hivatásos történészek. Például rávetítettem Európa térképére a lengyel és a magyar történelem makroelemeit, ebből kiderült, hogy ha nem is mindig egyszerre, és nem is mindig együtt, de mindkét ország a leghosszabb időn át védte a keresztény Európát. Előbb a tatároktól, majd a törököktől, később pedig az oroszok terjeszkedéstől. A XX. és XXI. században pedig három totalitárius rendszerrel került szembe a két nép, a nácizmussal, a kommunizmussal és a globalizmussal. Ez is közös elem.


– Jogosan mondhatjuk, hogy Konrad Sutarski a történelem gyermeke. Édesapját kivégezték Katyńban, ön pedig részt vett a poznańi felkelésben, majd a szó szoros értelmében vérét adta a magyar szabadságért…

– Legyünk pontosak, apám Staro­bielsk­ben, egy lengyel tiszti táborban volt. Ez Ukrajnában működött, Harkovtól keletre, de ide is ugyanaz a sztálini parancs ékezett 1940-ben, mint Katynba. Mi Lengyelország nyugati részében, Poznańban éltünk anyámmal. Ezt a részt a németek a birodalomhoz csatolták, és kitelepítették innen a lengyeleket. Jöttek a németek, és kaptunk fél órát, hogy összeszedjük a legszükségesebbeket… Ami a poznańi felkelést illeti, ott valóban belekerültem az események forgatagába, de nem harcoltam. Mégis akkor csapott meg először a szabadság illata. Végül pedig igen, együttéreztem a magyar forradalmárokkal 1956-ban, és oly sok lengyelhez hasonlóan én is vért adtam. Jöttünk volna harcolni is Magyarországra, de a köztünk fekvő Csehszlovákia senkit sem engedett át a határon. Fontos tudni, hogy maga a lengyel állam is segített a magyaroknak, ideértve a lengyel pártállami vezetést. Az első, Magyarországnak szánt segélyszállítmányok a lengyel légierő repülőgépein érkeztek Budapestre.


– Mivel magyarázható ez? Hiszen a lengyel kommunisták fölött is ott basáskodott a Szovjetunió.

– Amikor Gomułka hatalomra került 1956 októberében, kifejezetten Moszkva-ellenes volt. Hruscsov megkérdezése és engedélye nélkül lett a lengyel állampárt első titkára. Hruscsov rögtön és hívatlanul Lengyelországba repült, miközben egy nagy szovjet harckocsizó egységet is megindított Varsó irányába. A helyzeten azonban nem tudott már változtatni. Gomułka 1956. október 21-én titkári székfoglalót mondott, ezt egy nappal később, 22-én lehozták a magyar újságok is. Mire Budapesten nagy demonstrációra került sor a lengyelekkel való szolidaritás jegyében. Ez komoly kezdősebességet adott a 23-án kezdődő budapesti forradalmi eseményeknek.


– A mai magyar hatvanasok generációja viszont úgy nőtt föl, hogy semmit sem tudott az 1970-es véres, lengyelországi eseményekről. Titkolták előtte…

– Ez is benne van a tankönyvemben. Egy munkásfelkelésről beszélünk, amely a lengyel tengermellék ipari központjait, konkrétan Gdańsk, Gdynia, Szczecin városokat érintette. Halottak is voltak, mert a rendőrség és a kivezényelt katonaság belelőtt a tiltakozó tömegbe. Már Budapesten éltem öt éve, de sűrűn hazajártam, én hoztam el ide az események hírét, és adtam át a „perlekedő” ellenzéknek, elsősorban Csoóri Sándor, Tornai József és Nagy László körének. A hivatalos tömegtájékoztatás néma maradt, mint ahogy nem mondott semmit a többi munkásmegmozdulásról sem, amelyeket értelmiségi akciók és demonstrációk is követtek. Elég, ha csak 1976-ra utalok. A Szolidaritás 1980-as megalakulását viszont nem lehetett titokban tartani, annak akkora volt a nemzetközi visszhangja.


– Úgy tudni, annak a mozgalomnak is voltak halálos áldozatai…

– Voltak. Amikor Jaruzelski tábornok 1982-ben kihirdette Lengyelországban a hadiállapotot, a Katowicében lévő Wujek bányászai ellenálltak. Lőtt a rendőrség. Három évvel később pedig a belügyesek megölték a mozgalom fiatal papját, Popiełuszko atyát.


– Fura ez az egész, mert az 1956 utáni Lengyelország szabadabbnak tűnt, mint a mi hazánk…

– A kultúra, a művészetek tekintetében sokkal nyitottabb volt, ez igaz, jöttek is a magyar értelmiségiek egy kis szabadságot szippantani. De politikailag továbbra is szigorú pártállami rendszer maradt, gazdaságilag pedig az összeomlás felé tartott. Lengyelországban kemény idők következtek 1981 után, éppen olyan földalatti ellenállási mozgalom alakult, mint amilyen a németek ellen harcolt a második világháború idején. Az egyház, a lengyel szabadságküzdelmek örök letéteményese természetesen a nemzet mellett állt, a tiltakozókat, mozgalmi vezetőket le lehetett csukni, de a papokhoz, az egyházhoz nem mert hozzányúlni a kommunista rendszer, főként miután látta, mekkora össznépi felháborodás követte Popiełuszko atya meggyilkolását.


– Mindez milyen hatást gyakorolt az ön költészetére?

– Éppen most szerkesztettem meg egy válogatáskötetemet Az emberi ellenállás stációi címmel. Három ciklusra tagoltam. Az elsőbe a globalizmus- és iszlámellenes költeményeim kerültek, a másodikba a természetet féltő verseim, a harmadikba pedig a kommunista múlttal foglalkozó műveim. Globalizmusellenes érzéseim a 2008-as válságot követően ébredtek fel bennem. A globalizmusról beszélek, amely az iszlámot hívta segítségül ahhoz, hogy letiporja Európát.


– A V4 szembeszállt ezzel. A magyarok és a lengyelek adják a csoport tengelyét, de egy dologban nem értenek egyet, az oroszokhoz való viszonyukban. Lehet itt tenni valamit?

– A lengyelek sokkal inkább megjárták az oroszokkal, mint a magyarok. De nemcsak itt van különbség, hanem az ukránok ügyében is. A lengyelek feltétlenül be akarják hozni őket az EU-ba, a magyarok viszont kőkemény feltételeket szabtak ehhez. Ne feledjük, Ukrajna Litvániával együtt a lengyel királyság része volt a XIV. századtól kezdve. Az a különbözőség, amely a magyarok és lengyelek keleti kapcsolataiban mutatkozik, egy dolog. De e fölé emelkedik a globális pénzügyi elit és az iszlám elleni küzdelem, valamint megmaradásunk jelentősége. Vagyis a globalizmus elleni harc erősebb vonzást jelent lengyelek és magyarok között, mint amekkora taszítást okozhat az orosz és az ukrán kérdés.


– Ha már itt tartunk: keresztény lesz a jövő Európája?

– A V4, illetve a nagyobb csoport, a Három Tenger kezdeményezés államai, vagyis azok az országok, amelyek a kommunizmus igájában senyvedtek, keresztények maradnak. A gyarmatosító nyugati országok viszont utolsó esélyükhöz érkeznek, ha most sem ébrednek fel, akkor be kell hódolniuk az iszlámnak.


– Segíthetnek nekik még a V4 államai?

– A brit író, Douglas Murray azt mondta, a közép-európai régió viszi tovább az európaiság klasszikus értékeit. Egyben példát mutat azoknak a nyugati társadalmaknak, amelyeknek még maradt annyi erejük, hogy szembeszálljanak az őket eláruló elitjükkel. Most a példa a segítség.


– Az volt a közfelfogás, jó barátok a lengyelek és a magyarok, bár nincs bennük közös elem. Erre kiderült nemrég, hogy mindkét nép genomjában dominál az R1A haplocsoport. Tehát nemcsak barátok, hanem testvérek is vagyunk.

– A lengyelek a XVII–XVIII. században sokat beszéltek arról, hogy a szarmatáktól származnak, és a nemesség ruhája valóban szarmata nevet is kapott. A lengyel valószínűleg jóval idősebb nemzet, mint azt történészei állítják. Várom, hogy elinduljon végre a két állam által támogatott közös eredetkutatás, mert a testvéri kapcsolatot tudományosan is bizonyítani kell. Az új miniszter, Kásler Miklós, a László Gyula Intézeten belül szeretne felállítani egy interdiszciplináris kutatócsoportot, többek között eredetkérdéseink vizsgálatára. Ez nagy fordulat lesz. Mert ma még nem is sejtjük, mekkora energiákat szabadíthat fel a két népben a testvéri tudat.