Ukrajna lehet a megoldás Európa munkaerőhiányára. Az Európai Unió részéről elsősorban politikai elhatározás kérdése, hogy megnyitja-e piacát a képzett, európai kultúrkörbe tartozó munkavállalók milliói előtt. Mivel már sokan felismerték a lehetőséget, lassan megindul a harc az ukrán munkaerőért.

Fotó: http://www.shutterstock.com/illusztráció

A kelet-ukrajnai háború miatt gyakorlatilag szertefoszlott Ukrajna NATO-hoz való csatlakozásának lehetősége. Az ország belső állapotai pedig az európai integrációt lehetetlenítik el. Tényként érdemes kezelni, hogy Ukrajna nem tud elszakadni Moszkva vonzásából. Súlyos kudarc ez a magát nyugatbarátként jellemző ukrán elitnek, amely a Majdan téri eseményeket követően európai közeledést ígért népének. Noha az álom szertefoszlott, Petro Porosenko elnök számára minden, a Nyugat irányába tett lépés segít fenntartani azt a látszatot, hogy a moszkvai befolyás ellenére is tartja magát ígért külpolitikájához. A Brexit, Donald Trump megválasztása, a francia és német választások, az olasz politikai káosz, valamint a török fenyegetőzések okán kihívások egész sorával küzdő Európai Uniónak azonban a legkevésbé sem hiányzik most a Moszkvával való konfrontáció. Az ukrán–európai közeledés így a közelmúltban látványos, de stratégiailag jelentéktelen gesztusokra sorvadt vissza.


Belépés korlátokkal

Ilyen gesztusként értékelhető Jean-
Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének november 24-i bejelentése, miszerint Brüsszel még az idén eltörölheti az ukránok vízumkényszerét. A jövőben így a biometrikus útlevéllel rendelkező ukrán állampolgárok kilencven napra szabadon léphetnek be a schengeni övezetbe. Noha a vízum egyelőre munkavállalásra nem jogosít, fontos lépés abba az irányba, hogy középtávon a könnyített munkavállalás is megvalósulhasson.

A nyugat-európai gazdaságok súlyos és növekvő munkaerőhiánnyal küzdenek. A közhangulat azonban még nem érett meg a könnyítésre. Hollandiában 2016 áprilisában nagyrészt az ukrán vendégmunkások rémképe miatt bukott el az EU és Ukrajna közötti társulási szerződés ratifikálásáról szóló népszavazás. A Brexit pedig újabb intő jel arra nézve, hogy a migrációt elutasító britek számára az Európán kívüli és kelet-európai munkavállalók sokszor egy kalap alá esnek. Középtávon tehát csak részleges liberalizáció várható, melynek keretében egyes tagállamok tárgyalják majd újra az ukrán munkavállalók beengedésének feltételeit.

Az európai ellenérzésekkel Kijev is tisztában van. Szerhij Petuhov miniszterhelyettes november 28-án javaslatot tett arra, hogy hazája fogadjon be százezer Európán kívülről érkezett migránst, ezzel enyhítve az uniós polgárok migrációval szembeni ellenérzéseit. Korábban már több ukrán politikus felvetette, hogy a szinte lakatlan csernobili zónában több százezer migránst lehetne elszállásolni. Kijev részéről tehát az alku így hangzik: százezer afgánért több százezer ukránt.


Külföldön jobb

De miért éri ez meg Kijevnek? A 45 millió lakosból mindössze 17,4 millió aktív korú, emellett pedig – a kelet-európai országokhoz hasonlóan – Ukrajna társadalma is rohamosan öregszik. Az elmúlt tíz évben több mint hárommillióval többen haltak meg, mint ahány gyermek született, és hárommillió dolgozó vándorolt külföldre. Hosszú távon a fiatal munkaerő elvesztése súlyosan rontja az ország kilátásait. A napi nehézségekkel küzdő kijevi vezetés azonban nem engedheti meg magának a hosszú távú tervezés luxusát. A háború miatt az országban 1,4 millió belső menekült van, és nagyjából 1,8 millió ember munkanélküli. Noha utóbbi szám alacsonynak tűnhet, a fekete- és árnyékgazdaság mérete miatt az állam bevételei korántsem optimálisak. A gazdaság szeptemberben csak az újabb IMF-hitelnek köszönhetően kerülte el az összeomlást.

A társadalmi elégedetlenség magas. Az átlagkereset mindössze havi 4000 hrivnya (45 ezer forint), ami egész Európában a legalacsonyabb. Az egy főre jutó GDP Ukrajnát Mauritániával, Bolíviával és Mongóliával helyezi egy súlycsoportba. Az egy munkaóra alatt termelt GDP öt dollár, ami harmada a lengyel és orosz mutatóknak, és öt százaléka annak, amit Svájcban vagy a skandináv országokban termelnek meg az emberek.

Elemzők egybehangzó véleménye szerint a tragikus helyzetért az országot uraló oligarchák, a túlburjánzó bürokrácia és a korrupció a felelős. Az intézményrendszerek minőségét mérő, 144-es világranglistán Ukrajna a 130. helyen áll, így gyakorlatilag az afrikai országokkal van egy szinten.

Nem meglepő, hogy a tehetséges és munkaképes fiatalok menekülnek az országból. Előzetes becslések szerint a szabad munkavállalás bevezetésével a rákövetkező tíz évben öt-hét millió munkavállaló, a teljes erőforrás harmada hagyná el Nyugat-Európa felé Ukrajnát. A kijevi vezetés mégis támogatja az efféle megállapodásokat, abban bízva, hogy a kivándorlás lehetőségével csökken a társadalmi elégedetlenség, a hazautalások pedig – ahogy az eddigi tapasztalatok is mutatják – serkentőleg hatnak a gazdaságra.

De miért éri meg Európának az ukrán munkások befogadása? A nyugati ellen­érzések dacára a tapasztalat azt mutatja, hogy az európai kultúrkörből érkező ukránok integrálása jóval könnyebb, mint az afgánoké, közel-keletieké vagy afrikaiaké. Az ukrán munkaerő ráadásul igen jól képzett. Az OECD 2012-es tanulmánya szerint Ukrajnában 90 százalékos az oktatásban részesülő lakosság aránya, írni és olvasni pedig 99,7 százalék tud. Évente 640 ezer fiatal szerez képesítést, ötödük különböző műszaki területeken. A Világgazdasági Fórum globális versenyképességet mérő listáján Ukrajna munkaerőpiaca 144 országból a 31. helyen áll, 41. a közép-, 13. a felsőfokú képesítések aránya tekintetében.

Az országban működő nemzetközi cégek nagyon ritkán kifogásolják a munkaerő képzettségét, és keveset invesztálnak extra képzésekbe. A diszfunkcionális ukrán gazdaság azonban elkótyavetyéli a globálisan is versenyképesnek mondható munkaerőt, mely Európának csak hasznára válhat. Különösen, hogy a – Kijevvel ellentétben – hosszú távon tervező Moszkvának sincs ellenére, ha Ukrajna lassan kiürül, gazdaságilag legyengül, így stabilan orosz vonzáskörben marad.


Tárt karokkal

Az ukrán elvándorlás már jó ideje zajlik. 2012-ben már hat és fél millió ember, a lakosság 15 százaléka, a munkaképes lakosság ötöde élt külföldön. Kétmillióan Oroszországban, egymillióan az Európai Unióban, ugyancsak egy-egy millió az Egyesült Államokban és Kanadában, többen pedig a volt szovjet tagállamokban, mások Törökországban és Izraelben találták meg számításaikat. A kérdés az, hogy a jövőben mely országok lesznek képesek magukhoz vonzani az aranyat érő munkaerőt.

A legkedvezőbb pozícióban Oroszország van, mely a földrajzi közelség és a háromszoros fizetések mellett a nyelvi, etnikai és kulturális hasonlóság okán is népszerű célpont. Noha az átvándorlás a rendszerváltás óta folyamatos, a jelenleg Oroszországban élő ukránok fele, egymillió ember a kelet-ukrajnai harcok kirobbanását követően költözött oda. Moszkva részéről tudatos politika az ukránok honosítása. Idén májusban Vlagyimir Putyin a letelepedési kérelmek könnyített elbírálására adott utasítást a hivataloknak. A honosítási lehetőséggel eddig háromszázezren éltek, de hivatalos becslések szerint hatszázezerre tehető azoknak a száma, akik a harcok végeztével sem kívánnak hazatérni Ukrajnába.

Az Európai Unióban a mezőgazdasági idénymunkákat kínáló déli országok mellett Csehország és Lengyelország a legnépszerűbb célpont. Utóbbi két ország a saját polgárainak nyugatra vándorlásával keletkező munkaerőhiányt igyekszik pótolni az ukránokkal, kihasználva a földrajzi közelség és a nyelvi hasonlóságok miatti vonzerőt.

A cseh kormány 2011 óta minden évben kijelöli azokat a hiányszakmákat, amelyekbe könnyítve engedi be a képzett ukrán munkaerőt. Az otthoninál hatszor magasabb fizetéseknek köszönhetően ma százezer ukrán dolgozik Csehországban, több mint felük az építőiparban.

Lengyelországban éves szinten egymillió ember, a regisztrált külföldi munkások nyolcvan százaléka származik Ukrajnából. Noha a felük mezőgazdasági idénymunkás, még így is félmillió ukrán tartózkodik az országban állandó jelleggel. A lengyel törvények szerint a munkaszerződéssel rendelkező ukránok három hónapos munkavállalási vízumra jogosultak, mely az egész schengeni övezetre érvényes. Szemfüles lengyel vállalkozások hamar felismerték a kínálkozó kiskaput, így mára már virágzó üzletággá vált az ukrán munkaerő Nyugat-Európába történő közvetítése.


Felismert potenciál

A hatalmas ukrán potenciált a magyar kormány is felismerte. November 24-én Orbán Viktor a nemzeti vízumok díjmentességét ígérte az ukránoknak. A miniszterelnök cserébe mindössze arra kérte az ukrán felet, hogy vizsgálja felül, mikor lehetne megadni fordítva is ezt a lehetőséget. Ez csak egy volt azon intézkedések sorában, melyeket a kormány tavaly augusztus óta tett azért, hogy elősegítse az ukrán vendégmunkások alkalmazását.

Először az ukrán állampolgárok közmunkásként való alkalmazását engedélyezték. 2016 februárjától tartós munkavégzés esetén a vendégmunkások már csokot is igényelhetnek. Júliusban lerövidítették a munkavállalási engedély ügyintézési idejét. Ezzel párhuzamosan a hiányszakmákban feloldották a munkavállalási engedélyt és megalkották a „szomszédos ország” munkajogi kategóriát, mely kedvezőbb helyzetbe hozza az ukránokat a távolról érkező migránsokkal szemben. Noha Magyarország a szláv országokkal nehezen tudja felvenni a versenyt, a földrajzi közelség és a magasabb fizetések még így is nagy vonzerőt jelentenek az ukrán munkavállalók számára. Aki korán kel, aranyat lel. Amíg a nyugati országok nem eszmélnek fel, hazánk erős versenypozícióban van.

Sayfo Omar