Újra birtokba vehették a filmesek az animáció és szinkron egykori fellegvárát, a legendás Pannónia Filmstúdiót. Az 1950-es években Gádoros Lajos és Mühlbacher István szocreál tervei alapján épült stúdiót ugyanis teljesen felújították, benne ma is lázas munka folyik. Készülnek persze rajzfilmek is, de igazodva és kiszolgálva a kor igényeit, a hangsúly már a különböző sorozatok, reklám- és játékfilmek utómunkálataira került. Annak jártunk utána, kik és min dolgoznak éppen a Pannóniában.

A Vuk, a Szaffi, a János vitéz, A nagy ho-ho-horgász, a Macskafogó, a Magyar népmesék, a Mézga család, a Vízipók-csodapók, A kockásfülű nyúl, az első és máig egyetlen Oscar-díjas magyar animációs film, A légy és még hosszasan sorolhatnánk, hány és hány nemzetközi elismerést nyert rajzfilmsorozat és egész estés alkotás készült a Hűvösvölgyi út – vagy akkor még Vöröshadsereg útja – világhírű alkotóműhelyében. A Pannónia Filmstúdió ötvenéves sikertörténete 1957-ben, Macskássy Gyula színre lépésével kezdődött, majd olyan alkotókkal folytatódott, mint Jankovics Marcell, Richly Zsolt, Dargay Attila, Foky Ottó, Rófusz Ferenc vagy Nepp József, s tartott egészen a kétezres évek legelejéig.

S bár az épületet 2003-ban védetté nyilvánították, hosszú időre úgy tűnt, a sorsát nem kerülheti el. Ám egy szerencsés – vagy nevezzük inkább sorsszerű – találkozásnak köszönhetően 2015 szeptemberében mégiscsak megkezdődhetett a felújítása. Négy filmes utómunkára szakosodott stúdió – a Gaston, a Melon FX, a Studio Spájz és a Magyarországon többszörösen elismert és díjazott vágók által alapított Post Office Films – ugyanis olyan állandó bázist keresett magának, ahol külön dolgozva, ámde mégiscsak együtt, egymást erősítve, el tudják vállalni akár egy egész estés mozifilm teljes utómunkálatait is.

Ekkor merült fel a Pannónia neve, s ekkor találkoztak össze annak tulajdonosával, Rákosi Tamással, aki a stabil bérlői hátteret maga mögött tudva, teljes egészében magánfinanszírozásból végezte el az addigra már igencsak romos épület csaknem egymilliárd forintos felújítását. Ennek köszönhetően mára az eredeti funkciók megtartásával ugyan, de mégiscsak a XXI. századi igényekhez igazodva folyhat a munka az épület mintegy 3000 négyzetméterén.

Mielőtt azonban belesnénk a stúdiókba, érdemes egy kicsit elidőzni a tágas előcsarnokban, az oldalfalakon szemügyre venni az Ispánki József, Madarassy Walter és Borsos Miklós fémjelezte terrakotta domborműveket, a mennyezet vörös-sárga allegorikus figuráit, szőlőfürtszerű, hatalmas csillárjait, no és a lépcsőház kétszintes kerengőjét, ahol jelenleg Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról, illetve Az ember tragédiája standfotóiból nyílt kiállítása vár minden érdeklődőt, ingyenesen, előzetes bejelentkezés nélkül.

– Bár a Pannónia Stúdió fő tevékenysége ma már a kép- és hangutómunka, a ház múltja miatt nagyon fontosnak tartjuk a hagyományőrzést és a különböző oktatási és kulturális programok, így a kiállítások szervezését is – mondja Kovács Lilla, a Pannónia Stúdió kommunikációs vezetője. – Nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy restaurátor szakemberek segítségével sikerült megmentenünk és a kerengőben kiállítanunk a 17-es szoba falán talált aláírásokat, amelyeket 1965-ben Kamarás Anni, a kor legelismertebb gyártásvezetője kezdett el gyűjteni a szinkronstúdióban megforduló művészektől, köztük Eperjes Károlytól, Halász Judittól, Bujtor Istvántól vagy Dózsa Lászlótól. Ezt a hagyományt egyébként mi is folytatni szeretnénk, mint ahogy törekszünk arra is, hogy az itt dolgozók ne csak dolgozni járjanak az épületbe, hanem visszahozzuk azt a hangulatot és azt a közösségi élményt, amely egykor a Pannóniát jellemezte.


Színek a Spájzból

A kerengőkből nyíló folyosók irodái közül Lilla elsőként a fényeléssel, azaz a filmek színvilágának, hangulatának beállításával foglalkozó Studio Spájzba kalauzol, ahol Vándor Ádám, a stúdió alapítója már vár bennünket. Éppen egy olyan horrorfilmszerű alkotáson dolgozik, amelyen az egyetemisták számára jól lehet majd szemléltetni az utómunka, azaz a különböző fények, színek, effektek és a zene szerepét. Merthogy Ádám amellett, hogy számos reklám- és nagyjátékfilm készítésében vesz részt, szoros kapcsolatot alakított ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel is, mi több, szemináriumokat tart operatőröknek és vágóknak, sőt a vizsgafilmjeik készítésébe is besegít.

– Az utómunka az elmúlt néhány évben olyannyira kinőtte magát, s vált bonyolulttá, hogy aki nem naprakész, s nem követi figyelemmel az állandó változásokat, hamar lemarad. A digitális fényelés kezdetekor, a kilencvenes évek végén a technológia fejletlensége miatt a maihoz képest alig voltak kihívások – emlékszik vissza a nem is olyan régmúltra Ádám. – Most azonban komplett városokat, szereplőket csinálunk meg számítógéppel, itt a fényelőben pedig minden, a történet képi hangulatát meghatározó változtatást el kell tudnunk végezni. Ha kell, a nappalból éjszakát varázsolunk, hiszen a gépeink egyre tökéletesebbek, egyre többet tudnak, s ezzel párhuzamosan persze egyre komolyabbak az elvárások is.

Maga a Studio Spájz ugyan csak másfél év óta működik, Ádám már 1998 óta dolgozik a szakmában. Finnországban járt főiskolára, majd a 2000-es évek elejétől egyre többször hívták haza. 2004-ben még leszerződött egy dán utómunkacéghez, 2009 óta azonban az év nagyobb részében itthon van, s ahogyan fogalmaz, eleinte még csak freelence-ként, azaz szabadúszóként vállalt el egy-egy megbízást.

– S bár jó helyeken és jó emberekkel dolgozhattam, de amint nőttek az elvárások, egyre fontosabbá vált számomra, hogy kialakítsak egy olyan állandó bázist és egy olyan gépparkot, ahol és amelyeken igazán szeretek dolgozni – mesél a Studio Spájz születéséről. – Szerencsére a technika ma már megengedi, hogy ebben a stúdióban készítsem el a különböző finn, dán, svéd filmeket, reklámokat és sorozatokat, közben részt vegyek olyan sikeres filmek utómunkáiban is, mint legutóbb a Kincsem, s amilyen remélhetőleg lesz majd Sándor Pál Vándorszínészek vagy Antal Nimród Viszkis-filmje.


Trükkök és zörejek

A Spájzból utunk Magyarország egyik vezető digitális utómunka-stúdiójába, a Melon FX-be vezet, ahol Szeremley Ákos vezető animátor van segítségünkre, s ismertet meg bennünket a 3D-2D animáció rejtelmeivel. Hol vannak már a kézzel egyenként kifestett cell-lapok! Ma mindösszesen egy-egy figuratervre van szükség ahhoz, hogy a Melon szakemberei számítógépeiken megrajzolnak és elkészítsenek egy teljes animációt.

– Tizennyolc éve vagyunk a szakmában, a céget hárman alapítottuk, most tizenöten dolgozunk. A fő profilunk a játékfilmek és a reklámfilmek digitális utómunkáinak elkészítése, ez utóbbiból évente körülbelül kétszázat adunk le – mondja Szeremley Ákos, s már mutatja is, milyen animációs trükkökre van szükség ahhoz, hogy egy több szögből felvett élőszereplő bekerüljön egy szinte kivitelezhetetlen perspektívába. – S bár a tér valójában nem, csupán a képernyőn létezik, a lényeg, hogy ezt a majdani néző ne vegye észre, számára az tökéletesen hiteles, fotorealisztikus legyen.

A Melonban nagyon sokat dolgoztak a közelmúlt filmjei közül a Liza, a rókatündéren, melynek szintén a házban készült a hangi utómunkája is, mégpedig a Gaston Stúdió keverőtermében, ahová a tervek szerint hamarosan felkerülnek azok a plafonhangszórók – Dolby Atmos hangrendszer –, amelyeken keresztül hazánkban először lehet majd valódi térhangzást létrehozni. Azaz, ha esik az eső, a hanghatásoknak köszönhetően éppen úgy érezzük majd, mintha a fejünkre hullanának annak cseppjei.

– Az akár art-mozinak is alkalmas stúdió keverőpultja 24 csatornás, gyakorlatilag a nulláról képesek vagyunk elkészíteni egy játékfilm teljes hanganyagát, a szinkront, beleértve a zörejeket vagy akár a ruhasusogásokat is – mutatja be a terem kapacitását Madácsi Imre hangmérnök, majd hozzáteszi, hogy ilyen stúdióból négy egyforma van a Pannóniában, amelyek gyakorlatilag a „ház a házban” elvet követve funkcionálnak, hiszen faluk nem ér hozzá az épülethez, így rezgés szempontjából tökéletesen szigeteltek, nem zavarják a kint folyó egyéb munkálatokat. – Ráadásként pedig éppen restauráltatjuk a világhírű akusztikával rendelkező nagykeverőt, mely nemsokára ismét alkalmas lesz akár nagyzenekari felvételek készítésére is. Minden terem padlója alá rejtve pedig egyelőre érintetlenül ott vannak a kaviccsal teleszórt, zörejezésre való felületek is.

A Gaston Stúdió hatalmas kivetítővásznán éppen egy fesztiválra készülő rövidfilm pereg, de talán elsőként ezen vetítették le a munkálatok befejeztével a Liza, a rókatündér mellett az Argo2-t, s majd ezen fogják Mundruczó Kornél új filmjét, a Felesleges embert vagy a KEDD Animációs Stúdió Kupac Kufli sorozatának újabb epizódjait.


Dicső múlt és ígéretes jövő

A már-már valószínűtlennek tűnő, ám minden elemében XXI. századi digitális világhoz és annak megértéséhez mindenképpen hozzátartozik az a kicsiny, alagsori Pannónia Emlékstúdió, ahol a magyar rajzfilmgyártás egykori alkotásait, munkafolyamatait és eszközeit, így rajzasztalt, Crass-típusú trükkasztalt és NAC-számítógépet, illetve érdekesség gyanánt stroboszkópot is láthatunk. A falakon pedig ott sorjáznak a gyermekkorunkat idéző karakterek, így például Dargay Attila Lúdas Matyijának figurái, a Szaffi beállítási rajzai, Sajdik Ferenc vázlata a Nagy Ho-ho-ho-horgászhoz, Jankovics Marcell igényesen kidolgozott storyboardja a Fehérlófiához, a János vitézhez és a meg nem valósult egész estés Gusztáv-filmhez vagy Rófusz Ferenc standfotói A légyből. A vitrinben pedig teljes életnagyságban ott vannak mindannyiunk kedvenc bábjai, Mirr-murr, Misi mókus, a legkisebb ugrifüles és persze a Tévémaci, mögöttük pedig, a szoba egy kicsiny szegletében, Czakó Ferenc fixált homokanimációja, némi felesleges homokkal csábít bennünket egy kis kontárkodásra.

– Az Emlékstúdiót alapvetően oktatási célra szánjuk, már tartottunk is benne múzeumpedagógiai foglalkozásokat, kihelyezett irodalomórákat, a nyáron pedig a tervek szerint animációtáborokkal várjuk a gyerekeket. A kevésbé fiataloknak pedig szervezünk majd különböző szakmai konferenciákat, filmes tematikájú szabadegyetemet és egyéb kurzusokat, szakköröket is – mondja Füle Viktória, a Pannónia Emlékstúdió kurátora. – A lényeg azonban, hogy emléket állítsunk és bemutassuk azt a közel ötvenéves rajzfilmes sikertörténetet, amely összeforrt az egykori Pannónia Filmstúdió nevével.

A Pannónia Stúdió tehát nemcsak hogy visszanyerte eredeti formáját és funkcióját, hanem folytatja is az 1950-es években elkezdett, majd a rendszerváltással abbamaradt filmes hagyományait. S amint azt a magyar film utóbbi időszakban elért sikerei mutatják, a benne dolgozó szakemberek legalább olyan színvonalon végzik munkájukat, mint tették azt az egykori pannóniás alkotók.

Barta Boglárka