Jelenlegi hely

Baboskendő 40

Nem nosztalgiázik, hanem új lemezt tervez Nagy Feró, aki büszke arra, hogy együttese Magyarország egyik legjobb koncertzenekara. A Beatrice frontembere csapatával április 7-én a Papp László Budapest Sportarénában ad nagyszabású életműkoncertet, és ott is győzni akar.

– November óta folyamatosan telt házzal megy az Újszínházban a Ricse, Ricse, Beatrice című zenés darab. Milyenek a visszajelzések?

– Érdekes módon a sajtó nem nagyon vesz tudomást róla. Úgy vannak vele, hogy ha rosszat nem írhatnak, akkor jót nem hajlandók. Negatív kritika egyébként alig született, de az a választási kampányhoz hasonlóan zsigeri elutasítás volt, hogy na, őket aztán nem, a Ferót nem. Tényleg ennyire meghülyültek egyesek? Egy választás arról szól, hogy kit, mit szeretnék, nem arról, hogy kit, mit utálok. Minek megy valaki úgy szavazni, és minek néz meg úgy egy darabot, hogy eleve elutasítja? Nem értem.


– A színházi előadás egyfajta visszatekintés, most pedig életműkoncertre készül. Számvetés, búcsú?

– Kikérem magamnak, dehogyis búcsúzom, sőt, jelzem a világnak, hogy élünk, vagyunk. Ebben az évben három új anyagunk is megjelenik. Az Első 40 év live! című koncertlemez nemrég jött ki a Hammer Records gondozásában, amit nagyon köszönök nekik. Bevallom, nem szoktam meghallgatni a saját anyagainkat, mert mindig a hibákat keresem bennük. Most belehallgattam, bár nem végig, és nagyon büszke vagyok rá. Hadd legyek nagyképű, élő zenét szerintem kevesen játszanak Magyarországon olyan jól és pontosan, mint az én zenekarom. Az is igaz, hogy mi koncerten vagyunk igazán erősek, a stúdiótól valahogy mindig műanyaggá válik a zene, ami élőben ott és abban a pillanatban születik meg. És bár a Beatrice negyven év után egy-egy kivételtől eltekintve még mindig nem hallható a rádióban, nem látható a televízióban, a közönség és a szakma is elismer minket, és ez nagyon jólesik. Persze nekünk, öregeknek tudomásul kell venni, hogy ma már a fiataloké a pálya. De meg kell mutatni, hogy még nem lehet leírni minket. Az április 7-i koncertről DVD-t készít a Hammer Records, a hónap közepétől készülünk a nyári koncertszezonra, idén nyárra már hatvankét biztos koncertet ígérhetek. A Beatrice nem a múlt, hanem a jelen. Ezért is lesz új album idén.


– Mit tudhatunk az új dalokról?

– A zenéről még semmit sem tudok mondani. Új gitárosunk van, Kékkői Zalán. A korábbi gitárosunk, Magasvári Viktor családi okokból, kényszerűségből lépett ki a zenekarból. A felesége orvos, Bécsújhelyen kapott kihagyhatatlan ajánlatot, Viktor pedig nem tudta már összeegyeztetni az állandó ingázást a család és a banda között. Barátságban váltunk el, megértettük, és igazat adtunk neki, hogy első a család. Abban maradtunk, hogy bármikor jöjjön és játsszon velünk, hiszen a Beatrice örökös tagja. Ugyanakkor, ha egy öttagú csapatban akár egy ember is cserélődik, azzal az egész zenekar átalakul, hiszen kölcsönösen új emberi és zenészi szokásokat kell megtanulni, és ez befolyásolja majd a születő dalokat is. A Beatrice egész pályafutása a kísérletezésről szólt, sosem ragadtunk bele egyetlen stílusba. Három-négy dalszöveg már megvan, ez is újdonság, korábban mindig zenére írtam a szöveget, most pedig fordítva lesz.


– Könnyen megszületnek a szövegek?

– Á, dehogy. Jó dalszöveget írni a legnehezebb feladatok egyike. Nagyjából kétszer négy sorba kell belesűríteni a mondanivalót, olyan refrénnel, amit a közönség azonnal énekel. Nagy tanulmány volt Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versének megzenésítése, kétoldalnyi verset kellett lerövidíteni, tömöríteni, hogy rockszöveg és -dal születhessen belőle. Csodálatos sorok maradtak ki, kényszerűségből. A rockzenében meg kell tanulni tömören, az érdeklődést fenntartva fogalmazni, hogy a közönség ne menjen ki sörözni a dal közben. Az új szövegekben megadtam a mondanivaló irányát, ezt mindenki a saját lelkivilága szerint fogalmazza meg a hangszerén, aztán ebből összeáll a beazonosíthatóan eklektikus Beatrice-stílus. Zalánnak az április 7-i életműkoncert lesz a debütáló bulija. Nem nagyon szeretem egyébként az ilyen koncerteket, mert mindig olyanok, mintha lezárnánk valamit. Igaz, az ember folyton lezár korábbi korszakokat, és újat kezd. Először nem is akartam megcsinálni, de a zenekarom és a stábunk addig győzködött, míg beláttam, hogy ez elkerülhetetlen, és beadtam a derekamat. Fél évvel ezelőtt bementem az Arénába, és lefoglaltam az egyetlen szabad dátumot, április 7-ét, és közben azon izgultam, hogy miként lesz a tervből koncert. Szerencsére mellénk állt a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Villamos Művek, és a Nemzeti Kulturális Alaptól is komoly segítséget kaptunk. Most már nincs mese: győznünk kell.


– Mire számíthat a Beatrice-tábor április 7-én?

– Megnéztem mostanában néhány nagyszabású külföldi koncertet, és azt tapasztaltam, hogy a produkció gyakran leül, ellaposodik, főleg akkor, amikor vendégművészek lépnek színpadra. Ezért most a koncert fordulatszáma egészen más lesz, mint amihez a magyar közönség általában hozzászokott. Kevés duma lesz, nem akarok túl sokat szövegelni, a zenére helyezzük a hangsúlyt. Három fúvós muzsikus és két vokalista lány is közreműködik, lesz tűz, robbanás, kivetítő is, a látványra sem lehet majd panasz. Komolyan vesszük a dolgot. Négy nagy egységre bontottuk ezt a negyven évet felölelő alkalmat. Az ős-Beatrice korszakát nagy kedvencem, az ős-Bikini követi, majd meghívott vendég­előadók következnek, akiket mi szeretünk, és akik szeretnek minket.


– Kik ők?

– Ott lesz Mező Misi a Magna Cum Laudéból, Pásztor Anna, Wahorn András a Bizottságból, Varga Miklós, és eljön Kalapács Józsi is. Kevesen tudják, de az első két Pokolgép-album szövegeinek túlnyomó részét én írtam. Ezek közül is elhangzik néhány, lesz olyan, amit én énekelek majd. A negyedik részben pedig a legismertebb nótáink, slágereink következnek, olyanok is, amiket a testvérzenekarunknak, a D. Nagy Lajos-féle Bikininek írtam, ami aztán sokkal sikeresebb lett nálunk. És hogy teljes legyen a dolog, az 1978 előtti ős-ős-Beatricét is megidézzük a Gyere, kislány, gyere című dallal. Ezt sokan cikizték, pedig egy állati jó kis funkynóta. A hőskorból ott lesz Miklóska Lajos, díszvendégként ő fogja megnyitni a koncertet a régi koreográfia szerinti székfoglalóval, Donászy Tibor és Gidófalvy Attila pedig néhány dalban fellép velünk, ahogy Magasvári Viktor is. Sajnos Lugosi László már az égi zenekarban játszik… Hetente háromszor-négyszer próbálunk kifejezetten április 7-ére. Bízom benne, hogy nagyon sokan lesznek kíváncsiak minderre. Év közben, főleg nyáron rengeteg fellépésünk van, előfordul, hogy egy nap két koncertet is játszunk, de az Aréna mindig presztízs, viszonyítási pont. Ha be tudsz vinni oda legalább nyolcezer embert, akkor már szerényen úgy érezheted, hogy az élvonalba tartozol. Az előrejelzések jók, de azért csak fogjuk fel szerényen a dolgot, és mindent pakoljunk oda a színpadra, ami bennünk van, hogy aki nem jött el, az később kicsit bánkódjon emiatt.

Ágoston Balázs

Lapszám: 
Fotó: T. Szántó György/Demokrata