Amikor 2008-ban megjelent Kondor Vilmos Budapest-ciklusának első része, a Budapest Noir, az ember rögtön érezte: a főszereplő Gordon Zsigmond figurája képernyőért kiált. 



Ezért is volt nagyon örvendetes, hogy a harmincas évek letűnt Budapestjét, amelyben félvilági nők és korrupt képviselők adtak egymásnak szivarfüstös éjszakai randevúkat, is középpontba állító hard boiled kriminek (a cinikus főhős az igazságszolgáltatás határán álló magányos harcos, aki nem fél adott esetben az öklét is használni) alig egy évtizedet kellett csak várnia, hogy a mozivásznon landoljon. 

Az azóta megjelent folytatások és az inkognitóját következetesen őrző szerző további művei ugyanis nem engedték kikopni a köztudatból az Amerikából hazatért, láncdohányos bűnügyi újságíró alakját, a Nemzeti Filmalap pedig – meglátva ebben a nagy lehetőséget – kis híján kilencszázmillió forint támogatást adott a nagy mű elkészültére. 

A rendezést az Egyesült Államokban élő, vágóként és az Amerika rapszódia film direktoraként (ennek főszereplője a még tinilány Scarlett Johansson) ismert Gárdos Évára bízták, a hosszú és aprólékos castingot követően pedig parádés színészcsapat állt össze még az apróbb mellékszerepekre is.

Hogy kinek a hibájából csúszott mindez mégis picit félre, nehéz megmondani. 

Az igazi Kondor-rajongók persze nem kérhetik számon egy alapvetően közönségszórakoztatásra felesküdött filmen a regény(ek) jól eltalált mellékkarakterekben és a korabeli hangulatot tökéletesen hozó utca- és helyszínleírásokban rejlő részletgazdagságát – ami ellensúlyozza az általában soványka cselekményt. 

A moziban viszont nagyjából sikerült eltüntetni ezt az egész lényegét adó pluszélményt, az amúgy remekül helytálló színészeket (Kulka János, Kováts Adél, Thuróczy Szabolcs, Mucsi Zoltán, Anger Zsolt, Dobó Kata, Törőcsik Franciska stb.) csak átrohanni engedték pár percig a figuráikon, a város mint Gordonnal egyenrangú főszereplő pedig szinte teljesen háttérbe szorult. 

Még akkor is, ha a belső terek és jelmezek aprólékos kivitelezésére és autentikusságára valóban nem lehet panasz (Pater Sparrow és Flesch Andrea munkája), ahogy Kolvoratnik Krisztián és a szerelmét alakító Tenki Réka kettőse, a képbeállítások (Ragályi Elemér és Ragályi Márton), sőt többé-kevésbé még a forgatókönyv (Szekér András) is működik. 

Valamiért mégsem áll össze az egész nagy ívű mozivá, inkább mintha egy profin levezényelt, a hollywoodi klasszikus film noirok előtt tisztelgő bűnügyi tévésorozat kellemesen szórakoztató első részét látnánk.

(farkas)