Épül a jövő egyeteme

A Kossuth tér, a Zeneakadémia, a Várkert Bazár, az Erkel Színház és a Ludovika Campus felújítását követően az év végére befejeződik Magyarország egyik legnagyobb kreatívipari beruházása, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) nettó 15 milliárd forintos fejlesztése is. A napokban a hallgatók már birtokba vehették a több mint négyezer négyzetméteres műterem- és médiaházat, ahol március végén kiállításokkal, előadásokkal és vetítésekkel egybekötött kreatív nyílt napot tartottak. Ide látogattunk el mi is.

Mielőtt azonban körbejárnánk a XXI. szá­zad legmodernebb vívmányaival felszerelt műterem- és médiaházat, és megismerkednénk azzal a nagyszabású fejlesztéssel, melynek eredményeképpen az év végére olyan dimenziókkal és adottságokkal rendelkező szellemi műhelyek jönnek létre a MOME zugligeti campusán, amelyhez hasonlókkal eddig csak San Franciscóban, New Yorkban vagy Japánban találkozhattunk, érdemes egy kicsit a múltba is visszatekinteni. Hogyan vált az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda 1880-ban indított műfaragászati tanműhelye mára a jelen és a jövő egyik világszínvonalú tudásközpontjává?

Alig telt el néhány év a tanoda megnyitását követően, és az egykori Zeneakadémia Andrássy úti épülete kicsinynek bizonyult, hiszen termeit sorra töltötték meg a műfaragászat mellett a mintázás, az ötvösség, a fametszés, a díszítő festés, a rézmetszés, a kisplasztika és a díszítő szobrászat iránt érdeklődő diákok. Az iskola többszöri költözés után végül 1896-ban hosszú időre a Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett Üllői úti Iparművészeti Palotában talált otthonra. A képzés eredményességét mutatta, hogy az intézmény előbb a millenniumi országos kiállításon, majd olyan nemzetközi megmérettetéseken is, mint az 1900-as párizsi, az 1902-es torinói, illetve az 1906-os milánói világkiállítás, hatalmas sikereket ért el. Míg az 1930-as évektől tovább bővült és korszerűsödött az oktatás háttere és infrastruktúrája, addig a II. világháború gyakorlatilag ellehetetlenítette a tanítást. A romok eltakarítása után az immár főiskolai státusszal rendelkező Iparművészeti Akadémia átköltözött mai helyére, a Farkasdy Zoltán és munkatársai által tervezett Zugligeti úti campusra.

A kormány 2014-ben döntött a 2006 óta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működő (MOME) intézmény hosszú évtizedek óta áldatlan állapotban lévő épületeinek több mint 15 milliárd forintos fejlesztéséről, melynek munkálatai még abban az évben el is kezdődtek.

– Budapesten utoljára Lechner Ödönék építettek kreatív központot a XIX. században. Aztán jött a rettenetes huszadik század a kényszermegoldásaival, így Lechnerék iskolája is bekerült egy laktanyába, melynek a termei idővel kiürültek, falai pedig a szó szoros értelemben szétmállottak – mondja a múltról Kopek Gábor miniszterelnöki megbízott, az egyetem nagyszabású fejlesztésének kezdeményezője és felügyelője, volt rektora. – A víziótól a megvalósításig közel húsz év munkája van mögöttünk. Kreatív központban gondolkodtunk, amely messze túlmutat egy egyetemi rekonstrukció keretein, s talán nem túlzás, ha ki merjük jelenteni, hogy ami itt épül, az a maga műfajában nemzetközi mércével is világszínvonalú. Sokszor úgy tekintünk cselekedeteinkre, mintha életünk ideje végtelen lenne, és a világ egy helyben állna. A realitás azonban az, hogy vannak kulturális, technológiai, gazdasági, társadalmi ablakok, amelyek csak rövid ideig vannak nyitva, és mindig változnak. Éppen ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy céljaink elérhetőek-e, hanem az, hogy elérhetőek-e a meghatározott, rendelkezésre álló időben. Úgy érzem, ez most sikerült, és talán még Lechnernek is tetszene, amit létrehoztunk.

Merthogy az idei év végére valóban teljesen megújul a magyar formatervezés 135 éves központjaként működő egyetem, amelynek campusán így kétszer több oktatási helyszín, háromszor több műhelytér, ötször több közösségi tér és tízszer több kutatási terület várja majd a diákokat. A felújítás azonban az épület áldatlan állapota mellett a XXI. század technológiai és digitális változásai, kihívásai miatt is elodázhatatlan volt. A mai, dinamikusan változó közegben ugyanis egyre nagyobb szerephez jut a kreativitás és a dizájn, így annak oktatása is.

– Mindez azt jelenti, hogy a több mint 130 éves múltunkat, melynek jellemzője volt a tehetséggondozás, a kiemelkedő, minőségi oktatás és az, hogy a magyar kiválóságot nemzetközi szinten is láthatóvá tegyük, erősíteni és megőrizni kell, de erre alapozva új tevékenységi köröket kell indítanunk, mind a kutatás-fejlesztés, mind pedig a dizájnalapú innováció területén – mondja Fülöp József, a MOME rektora. – A campus fejlesztését ezen idea mentén álmodtuk és terveztük meg úgy, hogy az oktatás, a kutatás, a kísérletezés és a gyártási folyamatok egységet képezzenek és együttműködjenek.

Vagyis az év végére nemcsak egy világszínvonalú dizájnegyetem születik újjá, de egy olyan alkotóműhely és kreatív központ is létrejön Budapesten, ahol a legmagasabb színvonalon tudnak előállítani gyakorlatilag bármit a kreatívipar területén. A Technológiai parkban kapott helyet a már elkészült, három részből álló műterem- és médiaház, ahol a hagyományos, fa- és textilanyagokkal, valamint fémmel dolgozó, de a legmodernebb technológiákkal felszerelt műhelyek mellett található például anyagkísérleti műterem és egy olyan, európai viszonylatban is egyedülálló térkísérleti műterem is, amelyben akár 1:1-es építészeti vagy járműmodelleket is létre lehet hozni. A médiaházban csúcstechnológiájú fotó-, film- és hangstúdiót, illetve az utómunkákhoz szükséges helyiségeket alakítottak ki, melyek nemcsak a hallgatók, de a piaci szereplők és más felsőoktatási intézmények számára is hozzáférhetőek.

– A műhely-, műterem- és médiaház az eredeti terv szerint három, az emeleti szinten híddal összekötött épület lett volna, három különböző funkcióval, melyek financiális okok és az alapterületi igények növekedése miatt végül egy tömegbe kerültek – vázolja az első elképzeléseket Csomay Zsófia építész, a MOME tanára, aki Németh Tamással és Reimholz Péterrel dolgozott az épület tervein. – Fontosnak tartottuk, hogy kövessük a környék beépítési karakterét és azt, hogy a Budakeszi úti utcakép ne sérüljön. Az épület megformálásánál kerültük a változékony, divatos formákat, anyag- és színhasználatban pedig törekedtünk a külső és belső homogenitásra, mert a színt, a formát és a mozgást a beköltöző élettől várjuk.

Mások mellett a Tárgyalkotó-, a Formatervező-, a Textiltervező-, a Tervező- és Fotógrafikai-, a Média- és Tálalásdesign Tanszék és az Építészeti Intézet kiállításainak köszönhetően a március 23-i nyílt napra a műterem- és médiaház megtelt élettel. Mint ahogy várhatóan néhány hónap múlva benépesül a Tudásközpont, a MOME szíve, a Gondűző-villa is, melyekben a Csillag Katalin és Gun­ther Zsolt által vezetett 3H Építésziroda az elzártság helyett nyitott, egymással kommunikáló terek sorozatát hozza létre, ahol az oktatási, az alkotást szolgáló és a tanítást kiegészítő olyan terek, mint a könyvtár vagy az auditórium, egy tengely mentén helyezkednek el, megkönnyítve ezzel a campuson való tájékozódást.

– A magyar kormány felismerte, hogy a dizájnipar kitörési pont a hazai gazdaság és kultúra számára. Ezért döntött úgy 2014-ben, hogy a MOME-val közösen felépíti ezt az oktatási, alkotó és innovációs központot – mondja Fürjes Balázs, a budapesti fejlesztések kormánybiztosa. – A MOME Campus fejlesztése mérföldkő a felsőoktatási stratégiában, és mint ilyen, Magyarország egyik legnagyobb kreatívipari beruházása is, hiszen az új campus modernitásában és funkcióiban egyedülálló lesz egész Közép-Európában. Innovációs és kutatóközpontja már most tere a piaci együttműködéseknek, hiszen olyan vállalatokkal dolgoznak együtt új termékek fejlesztésén, tervezésén és a különböző tesztjein, mint a GE, a Mercedes, a Philips, az Electrolux, a Rába, és kiemelt partnere az egyetemnek Budapest Főváros Önkormányzata is.

Talán közhely, de igaz, hogy az oktatásba fektetett pénz Magyarország jövőbeli sikerességének záloga is. A MOME-beruházás pedig segíti hazánkat nemcsak a tudásalapú társadalmak versenyében, de abban is, hogy a magyar fiatalok elhiggyék, nem egy másokat követő országban, hanem olyan progresszív közegben tanulhatnak, amelynek egyeteméről kikerülve bárhol sikeresen megállják majd a helyüket, alkotásaiknak felvevőpiaca pedig az egész világ lesz.

Barta Boglárka

Lapszám: