Fradi-sastól az atlantai sólyomig

Fotó: MTI/EPA

Épített tigrisszobrot a mélyszegénységben élő szakácsiaknak, Dante kutyájának fa megtestesülései hónapokig őrizték a budapesti Erzsébet teret, a futballszurkolók számára pedig a Fradi-sas megálmodójaként lehet ismerős Szőke Gábor Miklós neve. A fiatal magyar szobrász-képzőművész most az Egyesült Államokat nyűgözte le: az Atlanta Falcons vadonatúj stadionja előtt az ő óriás sólyomszobra fogadja az amerikai foci szerelmeseit.

Fotó: MTI/EPA

Olyan ez a hely, mint egy élő történelemkönyv, állam az államban – fogalmaz Szőke Gábor Miklós az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, ma Csepel Művek területéről. Itt, a régi fényét csak nyomokban őrző telep egyik eldugott részén, a beszédes nevű Bronzöntő utcában található a fiatal szobrászművész hat­ezer négyzetméteres műhelykomplexuma, benne azzal az óriási bemutatóteremmel, ami 2017-ben elnyerte az Év Design Irodája díjat.

Popcorngép és világtérkép

Nem is érdemtelenül: a tavaly októberben, a CAFe Budapest keretében egy háromnapos összeművészeti fesztivállal a nagyközönség előtt is megnyitott stúdió mintha egy, az ismert valóságon túli, mégis otthonos világba repítené el az idelátogatót. Az óriási, százéves téglaépületnek már a bejárati frontja is sokat ígér, a felnagyított fekete-fehér fotók egyfajta külső galériaként mutatják be a munkatársakat és a munkafolyamatokat, a piros acélajtót pedig két hatalmas, fából készült őrkutya – korábbi verziójuk ismerős lehet a budapesti Erzsébet térről – őrzi. Belépve hirtelen kitágul a tér, az óriási belmagasság pedig jó lehetőséget kínál az egyes életfunkciók elválasztására: a lenti rész az alkotás és a tágabb értelemben vett közösségi élet, a vaslépcsővel elválasztott fenti pedig az intimebb elvonulás terepe.

Ami összeköti mindezt, az a kívül-belül eredeti állapotában visszaállított hely adottságaiból eredő indusztriális jelleg, a részleteiben nagyon eklektikus, végső benyomásként mégis egységes stílus. A régi ipari elemek – például a fenti, a konyhát, ebédlőt és irodát rejtő, hegesztett és szegecselt acélkocka, amely anno Pick Ede gyárában készült – olykor meghökkentő összevisszaságban keverednek a különböző történelmi korokból származó teljesen hétköznapi vagy éppen luxustárgyakkal, a Szőke Gábor Miklós tervezte, erőt, masszivitást sugárzó Dante Home bútorsorozat egyes darabjaival, a már elkészült szobrok olykor századfordulósra retusált nagy méretű fotóival és az utazások emlékeivel. És bármily meglepő, de a moszkvai piacon vásárolt 1860-as világtérkép remekül harmonizál az iroda falán az ötvenes évek Amerikáját idéző piros popcorngéppel, ahogy a csarnok alsó felének egy részét elfoglaló, gigantikus orrszarvú is békében megfér két felújított, egy tűzpiros és egy fekete, ötvenes évekbeli Peugeot és egy békebeli gramofon mellett.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Atlantai sólyom

– Igazi indusztriál hangulatú épület ez, ahová gyakran meghívjuk barátainkat, megrendelőinket eszmét cserélni, a bemutatóterem olykor különleges rendezvények helyszíne – támasztja alá a szemlélődő benyomásait Szőke Gábor Miklós is, miközben körbevezet nem mindennapi birodalmán. Az elsősorban erő fűtötte, dinamikus mozgásban lévő, kolosszális méretű fa és acél állatszobrok, és természetesen a Fradi-sas alkotójaként ismert művész nemrég került újra az érdeklődés középpontjába, méghozzá a február 3-án, Atlantában rendezett 53. Super Bowl kapcsán. Az amerikaifutball-döntő, ami az USA legnagyobb sporteseménye, szinte az olimpiához mérhető népünnepély, egyetlen magyar résztvevőjeként ünnepelte a nevét a világsajtó: ő és magyar csapata készítette ugyanis a város új stadionja előtt álló, az Atlanta Falcons klub sokéves történelmét is magába sűrítő gigantikus sólyomszobrot. A rozsdamentes acélból készült, a futball-labdával a szájában egy touchdown pillanatát megjelenítő sólyom jelenleg a világ legnagyobb szabadon álló madárábrázolása: magassága 13, szárnyfesztávolsága 21 méter, súlya 33 tonna, csak a bronzból készült labda 4 méter átmérőjű és 4 tonnát nyom. A mű megtervezésére és kivitelezésére Arthur Blank, az Atlanta Falcons milliárdos tulajdonosa adott megbízást. A munkálatok a bürokratikus ügyintézéstől a mű felállításáig csaknem két éven át tartottak, a szobor Csepelen megálmodott és megalkotott, a végső helyszínen is a magyar kollégákkal összerakott darabjai négy negyvenlábas konténerben úsztak át az óceánon.

– Egy moszkvai munkámmal kezdődött az egész – mesél a világ túlsó feléről érkezett felkérés hátteréről Szőke Miklós Gábor. – A Maslenyica-ünnep, ami télbúcsúztatót jelent, apropóján kértek fel néhány éve egy nagy installáció elkészítésére, az esemény egyfajta kortárs újraértelmezéseként. Létrehoztam egy óriási acél medveszobrot, amit körbeépítettem a hideget és a barátságtalan évszakot jelképező szálkás faburokkal, majd ezt a burkot élőben felgyújtva kicsalogattam az odújából az állatot. A belváros közepén bemutatott esemény világszerte óriási visszhangot kapott, a legnagyobb újságok tudósítottak a Chinese Dailytől a New York Timesig. Az atlantaiak erre figyeltek fel, rám kerestek az interneten, látták a korábbi munkáimat, így felkerültem arra a kurátori listára, amely számos nagy, nemzetközi művész nevét tartalmazta, akiket meghívásos alapon felkértek a stadion előtti sólyomszobor, mint a csapat címerállata, megtervezésére.

Ihlet és üzlet

Ez a műalkotás, bár kétségtelenül a fiatal szobrász és munkatársai legnagyobb vállalkozása volt ez idáig, szervesen illeszkedik Szőke Gábor Miklós korábbi tevékenységébe. A nagy méretek és monumentális köztéri alkotások iránt már gyermekkorában lelkesedő képzőművész szüleiben komoly támogatókra talált. Jogász édesapja hobbiként maga is kísérletezett kisplasztikákkal, így egyáltalán nem bánta, hogy fia után Timka lánya is művészi pályára – fotós, festő, illusztrátor – lépett.

– Valóban, már kiskoromban imádtam a XIX. századi magyar festészetet, a historizmust, és nagyon szerettem az akkori köztéri szobrászatot is, főleg Stróbl Alajos és Zala György munkáit – mesél a kezdetekről Szőke Gábor Miklós. – Rengetegszer kértem a szüleimtől, hogy menjünk, nézzük meg őket, anyukámmal sokat jártunk a Nemzeti Galériába is, ahol nagy lelkesedéssel rajzoltam a képeket, szobrokat. Sőt, van egy még korábbi emlékem, amikor az ovis csoporttal kimentünk a Kossuth térre, a többieket a fák meg a park érdekelte, engem viszont Rákóczi lovas szobra hatott meg nagyon, még ma is emlékszem, milyen borzongató érzés volt ott állni alatta. Kamaszként a lóábrázolás, ló és lovas különösen foglalkoztatott, és később, az egyetemen is előszeretettel mintáztam életnagyságú alakokat, festettem, rajzoltam nagyobb léptékben.

Végül mestere, Kő Pál hevesi művésztelepén egy deszkakupacból hirtelen összedobált, kezdetleges lécszobor elkészítése volt az első lépés saját, ma már a világ számos pontján felismerhető stílusának kialakításához. Ebből az ötletből születtek meg nem sokkal később a modern kori totemeknek is tekinthető óriás állatszobrok – az epreskerti bikától a szakácsi tigrisen át a somorjai lovas aréna lószobráig, a Kolosszusig. Majd a tartósság miatt fa helyett már acélból készült a Groupama Aréna előtti mű, közismertebb nevén: a Fradi-sas. Sőt, mostanában, elszakadva a figurális ábrázolástól, az absztrakt felé is kacsingat: a budapesti Alkotás és Csörsz utca sarkán álló, különleges belső világítással megtervezett méhraj-kompozíciója új kísérletek nyitánya lehet.

– A felhasznált anyagtól és a témától függetlenül a mai napig lenyűgöz, hogy a nagy szobroknál nem elég egy hirtelen, őrült ötlet, komoly tervezés, mérnöki munka előzi meg a megszületésüket, amihez alapos matematikai, fizikai és statikai ismeretekre van szükség. E kettő az én személyiségemben nagyon jól megfér egymás mellett, csakúgy, mint az ihlet és az üzlet – világítja meg e különös vonzalom érzelmi hátterét a szobrászművész.

Aki speciel nagyon jól érzi magát Budapesten, örömmel nézi a város fejlődését, és nem gondolja, hogy bárhol máshol több lehetősége lenne.

– Tulajdonképpen bárhol élhetnék és dolgozhatnék a világon, nekem mégis fontos a szülőföldem, itt nőttem fel, itt érzem igazán itthon magam. Hülyeség lenne elhagynom mindezt, amikor a mai világban egy perc alatt el lehet érni a föld túloldalán lévő embereket – ezt is bizonyítja például az atlantai megkeresés –, és a távolságok is viszonylag könnyen áthidalhatók. És bár nagyon gyakran és szívesem utazgatok, töltök külföldön hosszabb-rövidebb időszakokat, alapvetően úgy gondolom, Magyarország is van olyan jó és izgalmas, hogy időről időre a világ jöjjön ide, hozzánk.

Lapszám: