Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely, archív, illusztráció

Közép-Európa legnagyobb virágzó indiailótusz-állománya (Nelumbo nucifera) mellett a keleti emberek szokásait, életfilozófiáját, gyógymódjait, a távol-keleti tájak íz-, illat- és dallamvilágát, természeti látványosságait bemutató programok várják a látogatókat a hétvégén a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) füvészkertjében – tájékoztatta Németh Anikó igazgató az MTI-t.

Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely, archív, illusztráció

Az immár tizenegyedik alkalommal megszervezett Lótusznapokon tartanak tradicionális indiai táncbemutatót, ahogyan a hangfürdők, meditációs koncertek sem hiányozhatnak a programok közül.

A vendégek Ázsia növényvilágával a Lótusz túrán ismerkedhetnek meg. Ezúttal egy kerti sétával egybekötött előadás idejére Japán különleges növényvilága kap kitüntetett figyelmet. Szombaton és vasárnap jóga-, és harcművészeti bemutatókkal, masszázzsal, henna- és arcfestéssel, kézművesvásárral fogadják a látogatókat. A keleti kultúrához elválaszthatatlanul kapcsolódó, testi, lelki feszültségoldó módszerekről, technikákról színvonalas előadások hallhatók, sőt az érdeklődők jó néhány módszert a helyszínen ki is próbálhatnak.

Az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a koreai, japán és kínai teázási kultúrába, úti beszámolók segítségével Ázsia tájain barangolhatnak. Első ízben szerepel a programok között távol-keleti zsonglőrbemutató, klasszikus és modern japán dallamok is felcsendülnek, és a látogatók azt is megtudhatják, hogyan öltözködnek az indiai nők. Szintén újdonság, hogy szombat és vasárnap reggel közös jógázásra invitálják az érdeklődőket.

Az indiai lótuszok a botanikus kert büszkeségei, Közép-Európa legnagyobb állománya található az arborétum egyik tavában. A zöld levelek és a több száz, hatalmas rózsaszín virág szinte beborítják a vízfelületet. Az állomány csaknem egyidős a botanikus kerttel, az első növények az alapítás után néhány esztendővel, 1932-ben az óföldeák-gencsháti Návay-kastély tavából kerültek Szegedre.

A legenda szerint Buddhának életet adó növény őshazája Délkelet-Ázsia és Ausztrália, ahol szinte minden részét hasznosítják. A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva fogyasztják, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják.