Február közepén nyitotta meg kapuit az új Nemzeti Táncszínház a Millenáris Parkban. Az intézmény nemcsak a táncszakma egészének kínál bemutatkozási lehetőséget, hiánypótló a táncművészetért rajongó közönség számára, Budapest kulturális életében pedig kiemelt jelentőségű beruházás.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A Nemzeti Táncszínház új épületét a Millenáris Park E épületében, a volt Ganz Villamossági Művek ipari komplexumából alakították ki a ZDA – Zoboki Építésziroda, Zoboki Gábor vezető-tervező, valamint Orlovits Balázs és Lente András – tervei szerint. A múlt században a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből nőtt ki a hazai ipartörténet Ganz Ábrahám nevéhez fűződő, nemzetközi hírű gyáregysége. Az ipari műemlék épületegyüttest 2002-ben átalakították, az építészeti munkáért a Millenáris Park Europa Nostra-díjban részesült. Talán ezért sem lehetett egyszerű feladat megtartani az ipari műemlék épület erényeit, másrészt úgy átalakítani a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma különleges igényeinek, de nem csupán a mostani, hanem a jövőbeli elvárásoknak is.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Kecses, légies, mozgalmas

– A tánc igényei komoly hangsúlyt kaptak a tervezéskor – hangsúlyozta Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház főigazgatója az intézmény bejárásán. Az egykori iparcsarnokból az ezredfordulón Millenáris Teátrummá, mostanra pedig Nemzeti Táncszínházzá átlényegült, légies és mozgalmas látványt nyújtó épület uralja környezetét: a korábban a bejárattól nem messze ringatózó tavacskát zöldellő parkfelületre cserélték, a viszonylag egységes környezet még inkább kiemeli erényeit. A homlokzatból merészen előrenyúló tető továbbnyúlik a belső térbe is, az üvegfelületek szellős és nyitott hatást keltenek. Mindezt tovább erősíti, hogy a pavilonszerű előcsarnokban a park látogatói számára is nyitott közösségi teret alakítanak ki.

A mozgalmasságot nemcsak a táncosok kecses mozdulatára emlékeztető tetőzet elegáns íve adja, hanem az építtetői ötletek sora. Nem a közönséget elképeszteni vágyó építészeti gesztusokról van szó, hanem funkcionalitásról. Ilyen például az előtér lusta ívben kanyarodó lépcsősora, ami az érkezőt felkíséri az emeleti kis színházteremhez, de nézőtérként is szolgál egy-egy előtéri előadáshoz. Az előcsarnok 13 ezer darab faelem felhasználásával készült, hullámzó hatást keltő álmennyezete középen egy csonka kúpban záródik, ez az emeleti kisterem, amit a bravúros mérnöki megoldásnak köszönhetően 1500 tonnás vasbeton szerkezet tart – láthatatlanul.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Háromhajós csarnok

Az ipari műemlék épület háromhajós kialakítását is kihasználták a tervezésnél: a középső, nagycsarnoki részben kapott helyet a nagy színházterem, a két szélső hajóban pedig a próbatermek találhatók, tovább osztható mobil falakkal. Mindkét színházterem a prózai teátrumokénál meredekebb nézőteret kapott, hiszen a látvány teljessége a táncműfajok esetén fontos szempont, a színpadot tökéletesen kell látnia a nézőnek. A nézőtéri székeket egy magyar cég tervezte, akik többek közt a New York-i 9/11 Memorial Museum számára is dolgoztak már, nem mellesleg székeik a nemzetközileg magas presztízsű Red Dot Design díjban is részesültek.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A 120 fő befogadására alkalmas kisterem kialakításánál a tervezők olyan egységes tér létrehozására törekedtek, ahol a közönség az előadás fizikai részesének érezheti magát, ezt erősítendő, a színpadot nem emelték ki. A mohazöld árnyalataiban játszó nézőtéri ülések mellett a terem falának a toboz pikkelyeire emlékeztető játékossága, mellette a műfaj igényeihez alkalmazkodó technikai megoldások is külön szót érdemelnek: a különleges rugózású, így a táncosok ízületeit kímélő borovi fapadlót a színháztermek színpadain kívül a próbatermekben is alkalmazták. A kisteremben főként kísérleti előadásokat, kisebb produkciókat tartanak majd, és itt mutatkozhatnak be a kezdő koreográfusok, míg a 368 fő befogadására képes nagyterem lenyűgöző méreteivel a nagyobb produkciók, valamint egyéb programok – koncertek, fogadások, konferenciák – megtartására is alkalmas. Merthogy a nézőtér szabadon alakítható, akár egy egybefüggő hatalmas térré is. Ráadásul a nagyterem a legmodernebb fény- és hangtechnikát kapta, ennek, valamint a meredek nézőtérnek köszönhetően a zsöllye legfelső traktusából is kiválóan látni-hallani – ez minden színházlátogató álma.

– Mi a közép-európai színházi hagyományban nevelkedtünk, ám a modern műfajok áttörik a hagyományos kereteket: az „egy tér színházak” vannak születőben. A mai és a jövőbeni táncszínházi igényeket is szolgálja tehát a rugalmasan alakítható tér. A nagyterem akusztikáját is visszarántottuk az eddig megszokott stúdiós süketségből. Az akusztika ugyanis kulcskérdés, hiszen a nézőnek hallania kell a táncosok lélegzését, lépteit, sőt a csöndet is. Mindez hozzátartozik az eleven tánc­élményhez – magyarázza Zoboki Gábor.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

A balett-termekbe a XXI. századi igényeket kielégítő, modern függesztőrendszert építettek be, ami hat táncos dinamikus terhelését is állja, itt a mobil falaknak köszönhetően tovább osztható a tér, míg a felülről érkező, természetes fényben sokkal kellemesebb lehet dolgozni, mint a neonvilágításban.

A kamarateremben színházi nevelési, gyermek-, ifjúsági és rekreációs programok kapnak majd helyet. A munkálatok négy évig tartottak, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4,6 milliárd forint volt.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Fókuszban a tánc

A Nemzeti Táncszínház 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, legfontosabb feladata a hazai táncművészet képviselete, menedzselése itthon és külföldön. Befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt, a néptáncon és a klasszikus baletten át a kortárs táncig és az interaktív gyermekelőadásokig számos műfajban évente közel háromszáz produkciót mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. Éppen ezért az új épület amellett, hogy a magyar táncszakma egészének kínál bemutatkozási és fellépési lehetőséget, a táncművészetért rajongó közönség számára hiánypótló intézmény, Budapest kulturális életében pedig kiemelt jelentőségű beruházás.

Az új épületet Áder János köztársasági elnök nyitotta meg a február 15-i ünnepi gálán, mely egyben a tavaszt megelőző legfontosabb kulturális esemény, a Budapest Táncfesztivál megnyitójaként is szolgált: az ország nagyszabású táncos rendezvénysorozatát március 2-ig tartják a Müpa Fesztivál Színházában és a Nemzeti Táncszínház termeiben. Kanada, Franciaország és Svájc legnevesebb táncegyüttesei és a legnagyobb magyar tánctársulatok, a Magyar Nemzeti Balettől a Szegedi Kortárs Baletten át a Székesfehérvári Balett Színházig, a klasszikustól a legmodernebb stílusig összesen huszonnégy előadással várják az érdeklődőket.

Herczegh Anita, Káel Csaba, Áder János, Ertl Péter és Zoboki Gábor a Nemzeti Táncszínház új épületének ünnepélyes átadásán