Molnár András operaénekes 70 éves lesz

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

December 8-án lesz hetvenéves Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

Családjával sokat énekelt otthon, tehetségét látva szülei terelték a zene felé. 1955-től öt éven keresztül a Magyar Rádió Gyermekkarában énekelt, tizenkét évig hegedülni is tanult, kamaszkorában mégis hátat fordított a zenének. Versenyszerűen kosárlabdázott, még az NB I-ben is játszott, 1967 és 1977 között esztergályosként dolgozott. A zenéhez, az operajátszás felé Wagner iránti rajongása és Bánk bán szerepe vonzotta, az énekléssel komolyabban külső unszolásra kezdett el foglalkozni, amikor úgy érezte, hogy az utolsó pillanat jött el erre. 1976 és 1979 között magánúton képezte magát Kaposy Margit irányításával, 1977-től a Magyar Rádió és Televízió énekkarának tenoristája volt. Az Operaház társulatához 1979 januárjától Mihály András igazgató előéneklése után azonnal szerződtette, az intézménynek 1999 óta örökös tagja, 2008-tól mesterművésze.

Az Operaház színpadán Puccini Bohéméletében Parpignol szerepében debütált, s már 1979 őszén főszerepet énekelt, Hunyadi Lászlót Erkel Ferenc operájában. Pályája elején énekelte el A végzet hatalmában Alvarót, Bizet Carmenjének Don Joséját, A varázsfuvola Taminóját, Puccini Turandotjában Marton Éva partnereként Kalaf szerepét. Két kortárs magyar opera ősbemutatóján is főszereplőként működött közre: 1985-ben Bozay Attila Csongor és Tündéjében Csongort, két év múlva Szokolay Sándor Ecce homo című operájában Manoliosz hegyi pásztor szerepét alakította. Amikor 1989-ben az Erkel Színház felújította Respighi A láng című operáját, az előadáson Donellót alakította.

Elsősorban Wagner-tenorként ismert, a német zeneszerző valamennyi operájának főszerepét elénekelte, elsőként 1982-ben az egyik legkedvesebb szerepét, a Lohengrint, a következő évben a Parsifal címszerepét, 1988-ban pedig Trisztánt alakította nagy sikerrel. 1995-ben A walkürben Siegmundot, majd 1996-ban Siegfriedet alakította. 1993-ban másik nagy álma is teljesült, Bánk bán szerepét énekelhette Kerényi Imre rendezésében. A Wagner-operák mellett repertoárjában megtalálhatók a vezető lírai és hőstenorszerepek is, mint Florestan (Beethoven: Fidelio), Hermann (Csajkovszkij: Pikk dáma), Titus (Mozart: Titus kegyelme), Radames (Verdi: Aida), Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony), Tamburmajor (Berg: Wozzeck), Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület), Peter Grimes (Britten: Peter Grimes), Sámson (Saint-Saëns: Sámson és Delila), Canio (Leoncavallo: Bajazzók).

Külföldön is gyakran koncertezett és vendégszerepel. 1980-ban első díjat nyert Olaszországban a trevisói Toti dal Monte énekversenyen, Verdi Ernani című operájával. A Wagner-operák fellegvárában, a Bayreuthi Ünnepi Játékokon már 1983-ban A nürnbergi mesterdalnokokban Vogelgesangot és a Tannhäuserban Heinrichet énekelhette. Fellépett Londonban, Moszkvában, Bonnban, Zürichben, Wiesbadenben, Prágában, Berlinben, Madridban, Párizsban, Brüsszelben, Buenos Airesben és Tokióban is. Olyan karmesterekkel dolgozott, mint Solti György, Doráti Antal, Ferencsik János, Herbert von Karajan, Nikolaus Harnoncourt, Jurij Szimonov, Giuseppe Patané, Lamberto Gardelli.

Előadásait a különleges szépségű hang mellett kulturált előadásmód és kiváló színészi teljesítmény jellemzi. Az opera mellett énekelt operettet és oratóriumot is, számos hanglemez felvételében működött közre, 1998-ban szólólemeze jelent meg.

Művészi munkásságának elismeréseként 1983-ban Székely Mihály-emlékplakett, 1984-ben Liszt Ferenc-díjat, 1989-ben érdemes művész címet, 1993-ban Erzsébet-díjat kapott. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki "mind a Magyar Állami Operaház színpadán, mind koncerténekesként nyújtott kimagasló teljesítményéért". 2003-ban örökös tagságot nyert a Halhatatlanok Társulatában.