Ópiumkeringő

Mindenki ismeri a nevét, mégis alig tudunk róla valamit. Egy korszak ünnepelt sztárja volt, mégis kevés embernek jutott olyan sanyarú sors, mint neki. Karády Katalin nem tört meg soha, mert egy elsöprő szerelem átsegítette az összes tragédián. Erről szól a Pesti Magyar Színházban február 15-én debütáló Ópiumkeringő, amelyben a filmcsillag dalait a Modern Art Orchestra és Subicz Gábor feldolgozásában, Pataki Szilvia előadásában hallhatjuk.

„1944. április 18-án tartóztatott le a Gestapo. Bebörtönöztek, először a Zrínyi utcában, majd a Pestvidékiben, és naponta vittek vallatni föl a Sváb-hegyre, kihallgatásra: kikkel vagyok összeköttetésben? Miért veszem pártfogásomba az üldözötteket, a másvallásúakat? (…) Vallattak. Ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe. A fogaimat kiverték. Hajamat tépték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire ennyi év távlatából sem emlékszik vissza az ember szívesen. De én ebben sem voltam kivétel, hiszen mindenkivel ezt tették. …hiába vallattak, nekem nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, mint amit eddig is „bevallottam”, segítettem néhány embernek… Nem volt énnálam semmiféle adó-vevő. Nem tudom ma sem, mi az a leadó. Újszászy ezredes a vőlegényem volt négy éven át, a németek bejövetele után ő is bujkált, hogy el ne vigyék. (…) Nyár vége volt, már őszelő, amikor szabadon engedtek. A lakásomat kifosztva, üresen találtam. És újrakezdtem az életet” – emlékezett vissza Karády Katalin élete minden bizonnyal legszörnyűbb időszakára Sándor Pál filmrendezőnek a hetvenes években, már New Yorkban adott interjújában.

Az igaz szerelem elvesztésének fájdalmáról, a mellőzöttség és az emigráció éveiről is szóló beszélgetés felvétele ugyanolyan kacskaringós utat járt be, mint a legendás színésznő életútja. Sándor Pál 1973-ban, Zsombolyai János operatőrrel közösen utazott az Egyesült Államokba, hogy a dalaival akkoriban ismét a népszerűségi listák élére kerülő díváról forgassanak. A filminterjú kazettája végül a rendező elégedetlensége miatt – „Karády több mint két évtized után nézhetett újból a felvevőgépbe, aztán megmakacsolta magát, nem beszélt tovább” – a pincében landolt, és több mint három évtizednek kellett eltelnie, míg az egyik kereskedelmi csatorna révén 2009-ben a nagyközönség is láthatta. Vagyis Karády Katalin, született Kanczler Katalin Mária amerikai kalapszalon-tulajdonosként sem hazudtolta meg önmagát: egész életében díva maradt, titokzatos, cigarettafüstbe burkolódzó femme fatale.

Nem csoda, hogy az egykori legendás magyar filmszínésznő regénybe, sőt ókori tragédiákba illő, „ismeretlen ismerős” alakja Lengyel Ferenc színész-rendezőt is régóta foglalkoztatta. Olyannyira, hogy saját darabot álmodott róla. A Pesti Magyar Színházban február 15-én debütáló Ópiumkeringő nem kizárólag a tragikus részletekre koncentrál, inkább egy döbbenetes erejű Rómeó és Júlia-történet sikerről, hűségről, emberségről, hazáról és mindenekfölött az igaz szerelem erejéről.

– Ez egy nagyon izgalmas, műfaji határokon átívelő kísérlet, még soha nem láttam hasonlót – mondja az előadás egyetlen és főszereplője, Pataki Szilvia, aki Karády Katalin mellett egy személyben jeleníti meg az összes többi karaktert is. – Kicsit úgy kell elképzelni, mintha egy filmet látnánk. Jelen időben vagyunk, és miközben hol dialógusok, hol kisebb átvezető szövegek vagy groteszk, költőibb, líraibb monológok segítségével mesélem a történetet, egy mozivászon van mögöttem, amire végig kivetül az élőben, közeliben kamerázott arcom. Közben folyamatosan együtt pulzálunk a Modern Art Orchestra nagyzenekarral, a zenészek a tizenhárom ismertebb Karády-sláger aláfestésén kívül a prózai részek alatt is játszanak, erősítve vagy éppen ellensúlyozva a szöveget. Mivel mégsem egy az egyben a klasszikus Karády-hangzás szólal majd meg, hanem annak mai jazz­re hangolt változata, és nekem sem volt célom mindenáron Karády szexi, mély, búgó hangját utánozni, a nézők akár egy modern jazzkoncertként is felfoghatják mindezt.

Már csak azért is, mert a rendezést is magára vállaló Lengyel Ferenc szándéka szerint nem egy dokumentumdráma jelenik meg a színpadon: a fikció keveredik a tudott, történelmi tényekkel. Az azonban semmiképpen nem véletlen, hogy éppen a letartóztatás és a börtönben töltött három hónap került az Ópiumkeringő fókuszába: ennek az időszaknak a bemutatása segít a legjobban árnyalni a többnyire még ma is felületes Karády-képet.

– Mindenki úgy gondol Karádyra, mint egy kicsit depresszív, sötét tónusú, szexi, mély hangú, rejtélyes szerelmi életű végzet asszonyára, az első magyar sztárszínésznők egyikére. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, milyen bátorság és hűség lakozott benne, például, hogy megmaradt vagyonát feláldozva számtalan zsidó gyereket mentett meg a Dunába lövetés elől. Ahogyan azt is, hogy míg az SS-tisztek kegyetlenül megkínozták, soha egy pillanatra nem tagadta meg Újszászyt, amiért aztán meg a kommunisták üldözték el. Egyiket sem tudta soha megbocsátani – magyarázza Pataki Szilvia. Szerinte színésznőként óriási lehetőség és felelősség egy ilyen árnyalt lelkivilágú, kivételes tartású nőt megjeleníteni, a lényeg éppen ezért nem is a külsőségekben, sokkal inkább a belső átlényegülésben van.

– Nem lesz állandóan cigaretta a számban, vagy kalap a fejemen, díszletek nélkül, egyszerű fekete ruhában állok majd a színpadon. A Subicz Gábor zeneszerző által újravarázsolt dalokat is a saját hangomon énekelem majd, a mindenáron való utánzás egészen biztosan hamisságot eredményezne, és elveszne a lényeg – árulja még el a színésznő. Hozzátéve, annak külön örül, hogy többek közt e szerep révén is újra visszakerült az életébe az éneklés és a zene.

– Bár gyerekkoromban zenei általánosba jártam, majd a konziba magánének szakra, és a pályám elején jó néhány musicalben játszottam a Miskolci Nemzeti Színházban, a szakmai életem az utóbbi időben valahogy mégis a prózai színház felé tolódott. Tavaly a szintén Lengyel Ferenc nevéhez köthető Képmutogatók révén tört meg ez a sorozat, amikor az Arany János születésének kétszázadik évfordulójára készült előadásban Ágnes asszony balladáját énekeltem. A következő bemutatóm pedig szintén egy zenés darab lesz: a Canterbury mesékben játszom a Váci Dunakanyar Színházban. Nagyon jó, hogy ilyen ritmusban jönnek a dolgok az életemben: az Ópiumkeringő minden szépsége mellett lelkileg olyan megterhelő feladat, hogy szörnyű lenne, ha nem ellensúlyozhatnám valami új kihívással.

Lapszám: