Csak a szöveg címmel jelent meg nemrégiben az Ismerős Arcok legújabb lemeze, amelynek dalait október 21-én hallhatja először élőben a budapesti közönség. A zenekar frontemberével, Nyerges Attilával és Kovacsik Tamás dobossal az új kiadvány mellett a változó magyar társadalomról, az eltérő értékrendekről és arról beszélgettünk, szabad-e egy zenésznek politizálni.

– Fennállásának 18. évfordulóját ünnepli az együttes. Koncertjeik alkalmával mindig hangsúlyozzák, hogy a zenekarnak küldetése van. Ilyen időtávlatból lehet már mérleget vonni?

Nyerges A.: – A csapat annak idején missziót vállalt. Az volt a szándékunk, hogy erősítsük a magyar emberek nemzeti identitását, amely meglehetősen gyenge volt abban az időszakban, amikor zenélni kezdtünk. A megszólítottak jelentős százaléka ma már pozitívan viszonyul nemzeti értékeinkhez, ünnepeinkhez, a határon kívül rekedt társainkhoz, történelmi múltunkhoz. Hisszük, hogy ebben a változásban nekünk is volt némi szerepünk. A zenekar az elmúlt közel két évtized során széles körben ismertté vált. Ez is csak egy álom volt sokáig, hiszen a média sosem kényeztetett minket. Szerencsére ma már a Kárpát-medence minden szegletében tudják, hogy kik vagyunk.

– Ehhez kellett egy olyan dal is, mint a Nélküled, amelynek egyik koncertfelvételét már közel 15 millióan tekintették meg a legnépszerűbb internetes videomegosztón…

Nyerges A.: – Érdekes módon ez a szerzemény nem a megjelenés évében lett ennyire népszerű, hanem jóval később, amikor a dunaszerdahelyi labdarúgó-egyesület szurkolói indulójukká választották. A felvidéki magyaroknak, szemben a székelyekkel, nem volt saját himnuszuk, az, hogy éppen a mi dalunk lett az, óriási megtiszteltetés és öröm számunkra.

– 2011 januárjától a határon túli nemzettársainknak lehetősége van egyszerűsített honosítási eljárás keretében magyar állampolgárságot szerezni. Begyógyította ez a kormányzati gesztus a 2004. december 5-i népszavazás okozta sebeket?

Kovacsik T.: – A kétezres években, amikor az internet adta kommunikációs lehetőségek még gyerekcipőben jártak, szinte az összes létező médium balliberális nyomás alatt volt, így aztán tömegeket tudtak rossz irányba befolyásolni. Azóta más szelek fújnak. Az általunk is képviselt értékrend eljuthatott olyan körökbe is, ahová azelőtt nem. Ma olyanok osztanak meg Wass Albert-idézeteket, tetováltatják magukra Tamási Áron szavait vagy olvassák Nyírő József könyveit, akik azelőtt nem is hallottak ezekről az írókról, költőkről. A nemzeti ügyek jó kézben vannak. Szerintem öt-tíz éven belül visszatérhetünk még erre a népszavazásra. Akkor minden bizonnyal más eredmények születnének.

Nyerges A.: – A turnéinkon, a közönséggel való személyes találkozásaink során szerzett tapasztalatok alapján azt gondolom, tompulhat, de elmúlni sosem fog a fájdalmuk. Egy-két pohár bor után vagy egy hosszabb beszélgetés alkalmával szinte mindig szóba kerül ez a gyalázatos esemény, ami minden bizonnyal maradandó károkat okozott a lelkekben, csakúgy, mint a trianoni békediktátum. A legjobb lenne elfelejteni a történteket, de képtelenség.

– Már csak azért is, mert az ellenkampány éllovasai közül sokan ma is aktívan politizálnak…

Nyerges A.: – Azt gondolják, kiment a fejünkből, kik is ők valójában. Sokan jegelték magukat, egy időre eltűntek a felszínről, most pedig előbukkantak, mintha mi sem történt volna. Meggyőződésem, hogy ezek az emberek még egyszer nem rúghatnak labdába, legalábbis akkora eséllyel biztosan nem, mint 10-15 évvel ezelőtt. A jövő évi választásoknál sok olyan fiatal járul majd az urnákhoz, akik korukból fakadóan először szavaznak majd. A mi felelősségünk abban van, hogy megmutassuk nekik, kik ezek a báránybőrbe bújt farkasok.

– Sokan úgy gondolják, egy zenésznek nem szabad politizálni. Önöknek mi a véleménye erről?

Nyerges A.: – Márai Sándor azt mondta, hogy egy bizonyos kor után mindenkinek kötelező politizálni. Én is így gondolom. Szeretnék beleszólni abba, hogy milyen környezetben nőjenek föl a gyerekeim, hogy az életem hátralévő részében mi történjen a hazámban. Azért, mert zenész vagyok, ne vegyék el tőlem ezt a jogot.

Kovacsik T.: – Az amerikai elnökválasztást megelőző kampány során én is megdöbbentem, hogy olyan színészek, akiket kedvelek, teljes mellszélességgel kiálltak Hillary Clinton és a balliberális politikai elit mellett. Teljesen más értékrendről tettek tanúbizonyságot, mint amit én vallok. Ha ezt veszem alapul, megértem azokat, akik az értékrendünk miatt kritizálnak bennünket. Hozzáteszem, az Ismerős Arcok soha egyik párt mögé sem állt be, csak az ideológiánk több ponton találkozik a jobboldalon helyet foglaló politikai tömörülésekével. Mi bárhol fellépünk, ha hívnak minket, baloldali szervezet azonban ezzel még sosem próbálkozott. Ilyen megosztott a magyar társadalom, ezzel együtt kell élni.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

– Ez még az elmúlt rendszer örök­sége?

Nyerges A.: – A kommunizmust nehéz legyőzni. Van, ahol sikerült, például Németországban, mivel ott megtörtént az elszámoltatás. Miután a kettészakadt ország egyesült, az új vezetés azzal kezdte munkáját, hogy megnyitotta a Stasi-aktákat, és akiről kiderült, hogy annak idején együttműködött az NDK hírhedt állambiztonsági minisztériumával, azt minimum a közügyektől való eltiltással büntették. Így könnyű újrakezdeni az építkezést. Úgy, ahogy mi csináltuk, nem lehet.

Kovacsik T.: – A holokauszttal kapcsolatban megtörtént az elszámoltatás. Adolf Eichmannt, német SS-főtisztet, a deportálások egyik főszervezőjét például nyilvánosan üldözték, és miután elfogták, megkapta méltó büntetését, fel­akasztották. Az egész izraelita közösség fellélegzett, hogy ez megtörtént. Mi nem azt vártuk volna el, hogy a kommunista rendszer kiszolgálóit kivégezzék, hanem hogy a nagyközönség előtt szembesítsék őket bűneikkel. Ehelyett legtöbbjük kiemelt nyugdíjjal üldögélt vagy üldögél ma is a családja körében, mintha mi sem történt volna, sőt, némelyikük még büszke is arra, amit elkövetett.

– Előző lemezükkel ellentétben az új albumon megint túlsúlyban vannak a politikával fűszerezett dalok. Mi az oka ennek az éles váltásnak?

Nyerges A.: – Aki ismeri a dalszövegeinket, az tudja, hogy mi mindig élesen reagáltunk a körülöttünk zajló társadalmi eseményekre. A Csak a zene című album egy kísérlet volt: szerettük volna kipróbálni, tudunk-e úgy lemezt készíteni, ahogy eddig még sosem. Nem külön-külön írtuk, hanem közösen szereztük a dalokat, aminek következtében kevesebb figyelem irányult a dalszövegírásra. Engem ez később meglehetősen zavart, komoly hiányérzetem volt, úgy éreztem, egy űr keletkezett a zenekar munkásságában. Egyértelmű volt, hogy visszatérünk a kitaposott útra.

– A közönségnek is hiányérzete volt?

Nyerges A.: – Úgy hallottam, igen.

– Közeleg október 23-a. Készülnek valamivel a forradalom és szabadságharc 61. évfordulójára?

Nyerges A.: – Átírtuk a Ruszkik haza című dalunkat. Az első verzió mind a zenét, mind a szöveget illetően meglehetősen dühös, elkeseredett hangvételű szám, úgy gondolom, az új változat – ami az új lemez legutolsó tétele is egyben – az idősebb generáció számára is befogadható.

Kovacsik T.: – A zenekar októberi fellépéseinek többségén is ’56-ra, illetve azokra a kiváló emberekre emlékezünk majd, akik életüket föláldozva harcoltak szabadságunkért. Október 20-án Szekszárdon lépünk föl, 21-én a fővárosi Barba Negra Music Clubban, 22-én Debrecenben tartunk lemezbemutató koncertet, 23-án pedig ünnepi műsorral tisztelgünk a hősök előtt büki rajongóinkkal együtt.

Szencz Dóra