Jelentés a boldogságról

Fotó: shutterstock.com

Ideje búcsút mondani az évtizedek óta unásig hallgatott sztereotípiáknak. A KSH nemrégiben közzétett jelentéséből kiderül: nem igaz, hogy mi, magyarok eredendően pesszimisták lennénk, átjár bennünket az elégedetlenség és a búbánat, és legfőképpen borúsan ítéljük meg a jövőnket.

Fotó: shutterstock.com

Igazán szép karácsonyi ajándékot kaptunk idén a statisztikusoktól. A háztartások életszínvonaláról, az emberek közérzetéről közzétett jelentésükből kiderül: jelentősen megváltozott a lelkiállapotunk a korábban mértekhez képest. A változás hátterében vélhetően az áll, hogy az utóbbi években alapjában véve kiszámítható lett az élet. Valóban egyre több a munkahely, a reálkeresetek javulnak, nem kell rettegni a létbizonytalanságtól, biztosnak tűnik, hogy a gyerekek jó szakmát tanulhatnak, vagy diplomát szerezhetnek, és nem jelent beláthatatlan terhet, ha új jövevény érkezik a családba. Mindez érthetően befolyásolja az élettel való elégedettségünket.

A KSH szakemberei egyszerű módszerrel vizsgálták, mely társadalmi csoport miként értékeli sorsa alakulását. A megkérdezetteknek egy tízes skála szerint kellett osztályozniuk szubjektív jóllétüket. A válaszokból kiderült, a kamaszok 6,51-re értékelték az életüket, ez jelentős javulásnak mondható a korábbi eredményhez képest. A 16–24 évesek ennél is jobb pontszámmal értékelték saját életüket. Csak a 75 évesnél idősebbek adtak gyenge osztályzatot erre a kérdéscsoportra.

Viszonylag kicsi az eltérés a férfiak és a nők értékítélete között. Az iskolai végzettség szerinti válaszok azonban nagy különbséget mutatnak. Legkevésbé a nyolc osztályt végzettek látják biztatónak a dolgokat. Leginkább elégedettnek pedig a diplomások tűntek a válaszok szerint. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a nagyvárosokban élők jelentősen jobbnak ítélik életkörülményeiket, mint a falvakban, különösen a kistelepülésen élők.

A kérdezőbiztosok arra is kíváncsiak voltak, hányasra értékelik a válaszadók a foglalkozásukat, anyagi helyzetüket. A mérés azt mutatta: a gazdaságilag aktív korosztályok összességében elégedettek a munkájukkal (7,08 pont), anyagi helyzetükkel. Bár a diplomások e területen is magasabb pontszámokat adtak, mint a képzettség nélküliek vagy a csak érettségizettek. A kereseti viszonyokra adott osztályzatok is jelentős javulást mutattak a korábbi évek hasonló eredményeihez képest. Úgy tűnik, a lelkiállapotunkra is hatással van a reálkeresetek növekedése.

A statisztikusok arra is rákérdeztek, elég időt tudunk-e szánni kedvteléseinkre. Egyáltalán nem meglepő, hogy a 16–24 évesek a leginkább elégedettek szabad­idejük eltöltésével. A munka szempontjából aktív korosztályok már korántsem mondhatják el ugyanezt. Ám úgy tűnik, a friss nyugdíjasok előtt újra kinyílik az élet: ők végre napjaik nagy részét arra fordíthatják, amihez kedvük van.

A KSH szakemberei mentális közérzetünkre vonatkozó kérdéseket is feltettek. A végeredmény több mint elgondolkodtató. A megkérdezetteknek több mint fele úgy nyilatkozott, hogy idén többnyire vagy mindig boldognak érezte magát. A válaszadók kétharmada pedig arról számolt be, hogy többnyire a nyugodtság jellemezte lelkiállapotát. Lehangoltsággal mindössze a mérésben részt vevők 7,3 százaléka jellemezte önmagát, és tíz százalék alatt maradt azok aránya, akik gyakori idegességről panaszkodtak.

Figyelemre méltó azonban, hogy az aktív korosztályokban a negatív érzelmek általában az özvegyekre és az elváltakra jellemzők, mentális állapotukra érthetően rányomja bélyegét a magány és az, hogy egyedül kell megküzdeniük minden apró gonddal. A válaszok igazolták a kamaszok érzelmi viharaira vonatkozó közvélekedést is. Közülük sokan panaszkodtak gyakori lehangoltságra, igaz, a boldogságról is sokan számoltak be. A 65 évesnél idősebbekre azonban figyelni kell, mert sokukat nyomasztja lehangoltság. Igaz, e lelkiállapot helyét 75 év felett gyakran nyugalom váltja fel.

Összességében tehát elmondható: bennünket, magyarokat többnyire pozitív érzelmek jellemeznek. Hangulatunkat pedig jelentősen befolyásolja, milyenek az életlehetőségeink, ígéretesnek látszik-e a jövőnk.

Lapszám: