Baba helyett az autót választotta

Fotó: Soós Dániel/Demokrata

A nyolcadik helyen zárt pályafutása első Forma–3-as megmérettetésén Keszthelyi Vivien, a BlackArts Racing autóversenyzője, aki azóta további három alkalommal szerzett pontot az F3 Asian Championship Winter Seriesben. A világ legfiatalabb háromszoros túraautó-bajnoka az első magyar nő, aki bizonyíthat ebben a kategóriában.

Fotó: Soós Dániel/Demokrata

– Hogy kerül egy ilyen fiatal, törékeny szépség a versenyautó volánja mögé?

– Gyerekkorom óta rajongok az autókért, kislányként is sokkal szívesebben játszottam elektromos dzsippel, mint babával. 2013-ban jártam először versenypályán, a stájerországi Red Bull Ringen, ahol magával ragadott a látvány és a hangulat. Ott tudatosult bennem, hogy én is versenyezni szeretnék.

– Mit szóltak az ötlethez a szülei?

– Megpróbáltak lebeszélni, szerették volna, ha egy nőiesebb sportágat választok, de nem hagytam magam, kitartottam a döntésem mellett.

– A sebességtől féltették?

– Attól is. De talán jobban aggasztotta őket, hogy tizenévesen bekerülök egy olyan közegbe, ahol elvétve látni höl­gyeket.

– Hamar bebizonyította, hogy van helye a férfiak között…

– Igen, már az első versenyemen sikerült elcsípnem a dobogó harmadik helyét.

– Mindezt jogosítvány nélkül?

– Versenyzői engedélyem régóta van. Magyarországon 12 éves kortól lehet megszerezni a licencet, ha valaki sikeresen vizsgázik, és a mentora is úgy gondolja, hogy alkalmas a feladatra. Személy­autót azonban csak tavaly óta vezethetek, B kategóriás jogosítványt ugyanis azok kaphatnak, akik betöltötték a 17. élet­évüket.

– Elsőre sikerült a vizsga?

– Igen, szerencsére nem kellett ismételnem semmiből.

– A hölgyeknek általában a tolatásos parkolással szokott meggyűlni a bajuk…

– Azért én látok néha férfiakat is hosszabb ideig manőverezni. Múltkor is perceket kellett várnom egy parkolóhelyre, mert az úriember, aki kiállni készült, nem igazán érezte az autót.

– A sebességkorlátozást nem esik nehezére betartani?

– A versenypályán is vannak szabályok, amikhez alkalmazkodni kell. Ami furcsa számomra, az inkább az, hogy a városban való közlekedés során nagyon sok emberre kell figyelni, ráadásul nemcsak a melletted haladókra, hanem a szembejövőkre is. A versenytársakat már ismered, a hétköznapi sofőrök azonban kiszámíthatatlanok, sokan oda sem figyelnek a vezetésre, így neked kell elővigyázatosnak lenned, és kitalálnod, hogy vajon kinek mi a szándéka.

– Két évig Suzukival versenyzett, majd 2015-ben Audi TT-re váltott, később pedig jött az Audi R8. Nehéz volt megszokni a változást?

– Az elején óriási volt a különbség a két autó között. Már az is beszédes, hogy míg a Swift százötven, a TT háromszázötven lóerős. Aztán jött a közel ötszáz lóerős Audi R8, amit az ereje mellett a hátsókerék-meghajtás miatt kellett megszokni. A Swift Cup Europe-ban a balesetek száma is jóval magasabb, mivel olcsóbb autókról van szó, amit a pilóták nem feltétlenül kímélnek. A nagy túraautóra jobban vigyáz az ember, mert olyan aerodinamikai szerkezetek vannak rajta, amik nem jó, ha megsérülnek.

– Volt már nagyobb ütközése?

– Előfordult egyszer-kétszer. A Swift Cup Europe egyik futamán a mezőny elején haladtam, amikor meglökött a hátam mögött haladó, ezért megpördültem, és szinte mindenki belém rohant, a Salzburgringen pedig egy tömegbaleset miatt borultam föl.

– Mennyire viselték meg a történtek?

– Lelkileg egyáltalán nem voltak rám nagy hatással, hamar túltettem magamat rajtuk. Az sokkal jobban letaglózott, amikor az első eset után megtudtam, hogy egy kisebb agyrázkódás következtében pár hétre eltiltanak a versenyzéstől. Az Audi Sport akadémiáján egyébként nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy megtanuljuk kezelni a verseny közben felszabaduló adrenalint. Nekem elég jól megy, általában minden helyzetben képes vagyok higgadt maradni, nehéz kihozni a sodromból.

– Első magyar női pilótaként egy hónappal ezelőtt mutatkozott be a Forma–3-as sorozatban. Hogy sikerült a debütálás?

– Háromszoros túraautó-bajnokként, de formaautós tapasztalatok nélkül érkeztem Thaiföldre, az ázsiai téli bajnokság első fordulójára. A versenyt megelőző teszteken volt csak lehetőség a felkészülésre, ennek ellenére mindhárom futamot sikeresen teljesítettem, ráadásul még pontokat is szereztem. Persze van még mit tanulni, rengeteg az új információ.

– Miben különbözik a formaautó a túraautótól?

– A formaautó nyitott karosszériás, kétszázhetven lóerős, tehát nem olyan erős, mint a közel ötszáz lóerős Audi R8-as, amivel tavaly versenyeztem, de feleakkora a súlya. Nagyon alacsonyan ülsz benne, és pattog a betonon. Nincs benne szervo, ezért sokkal nehezebb irányítani.

– Akkor jó erőben kell lennie a pilótának…

– A törtkanyarok, amiket 250 km/órával veszünk be, a fékezések és gyorsítások során hatalmas nehézségi erő hat ránk, ami megfelelő fizikai állapot nélkül elviselhetetlen lenne. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk megtartani stabilitásunkat, amikor nagy G-erőnek és ütéseknek vagyunk kitéve. A pilóta fejének súlya a sisakban, verseny alatt többszöröse annak, mint amit normál állapotban kell megtartania. Edzéseken főleg a törzset, a kart, a nyakat és a vállakat erősítjük, ezek kapják ugyanis a legnagyobb terhelést.

– Az ázsiai bajnokság három állomásából kettőt már kipipált. Mit vár a záróhétvégétől?

– Hiszek benne, hogy ha az első kettőn pontot tudtam szerezni, ezen is sikerül majd. Február 23-án és 24-én állok ismét rajthoz Sepangban. A pályát már ismerem, azzal nem lehet gond.

– Egy éve alkotnak párt David Schumacherrel, a korábbi Forma–1-es pilóta, Ralf Schumacher fiával. Milyen érzés, amikor egymás ellen versenyeznek?

– Szerencsére nem okoz gondot különválasztani a sportot a magánélettől. A pályán nincs barátság, ott ugyanolyan ellenfelek vagyunk egymás számára, mint a többiek.

– Az ázsiai bajnokság mezőnyében ön az első és egyedüli nő. Hogyan kezeli ezt?

– Büszke vagyok, és lelkesít, hogy én képviselhetem a női nemet, de szeretném, ha egyre többen lennénk a motorsportban. Úgy gondolom, hogy a W Series-zel óriási lehetőség nyílt, elgördült az akadály az elől, hogy a hölgyek is megcsillogtassák tudásukat a versenypályán. Mindenkit buzdítok arra, hogy kipróbálja magát.

– Mit tekintene karrierje csúcspontjának?

– Nemrég még az volt az álmom, hogy egyszer részt vehessek a DTM-ben, a túraautózás csúcskategóriájában. Ez továbbra is ott szerepel a céljaim között, de miután tavaly májusban megalakult a W Series, a kizárólag nőknek szóló formaautós széria, egy új út is megnyílt előttem, amin úgy éreztem, hogy el kell indulnom. A válogató legutóbbi fordulója után huszonnyolcan maradtunk, a következőben, amire márciusban, Spanyolországban kerül sor, és amin már azzal az autóval bizonyíthatunk, amelyet később a versenyeken is vezetnünk kell, további tíz fő esik ki. Amennyiben ezt az akadályt is sikerrel veszem, úgy ott lehetek a történelmi első idény mezőnyében. Természetesen most a tapasztalatszerzés az első, de őszintén remélem, hogy elindulhatok majd a Forma–1 felé vezető úton. ν

Lapszám: