Katonai őrjárat, kutyaszánhúzás, jéglabda. Néhány azon különleges sportágak közül, amelyek egykor bemutatkoztak ugyan a nagyközönség előtt, végül mégsem sikerült megkapaszkodniuk a téli olimpiák programjában.

A nyári és téli ötkarikás játékok programja számtalan alkalommal változott az elmúlt évtizedek során: míg bizonyos sportágakat töröltek, addig másokat felvettek a már meglévők közé. Egyes kevésbé ismert, de látványos sportok képviselői olykor lehetőséget kaptak, hogy az olimpiák során népszerűsítsék imádott hobbijukat, így a szervezők fel tudták mérni, mekkora az érdeklődés az adott versenyszám iránt, s hogy azt érdemes-e a hivatalos program részévé tenni.

A military patrol, vagyis a katonai őrjárat, ami a sífutás és a lövészet kombinációja, négy téli olimpián is szerepelt. Az első, 1924-es chamonix-i ötkarikás játékokon még hivatalos, később azonban már csak bemutató sportágként volt jelen. A versenyek során négytagú, egyenruhás katonai egységek mérették meg magukat, a férfiak küzdelme 25, a nőké 15 kilométeres távon zajlott. A sportág modern változata, a biatlon 1960-ban került a téli játékok programjába, és jelenleg is része neki.

A katonai őrjárattal szemben a síjöring egyetlenegyszer, az 1928-as téli olimpián szerepelt. Ennek a sportágnak ma már többféle változata létezik, de mindegyiknek az a lényege, hogy a síelőt vagy snowboardost egy állat vagy valamilyen jármű vontatja. A svájci St. Moritzban lovak húzták a sílécen álló versenyzőket, a futamokra pedig egy befagyott tó jegén került sor. Bár az olimpiai számok közé sosem került be ez a sportág, ma is sokak kedvence, az Egyesült Államokban és Európa több országában idén is számos versenyt tartanak.

A síjöringhez hasonlít a kutyaszánhúzás, ami szintén bemutató sport volt, méghozzá az 1936-os, amerikai Lake Placid városában rendezett téli olimpián. A versenyen indulóknak – akiknek fogatai 6-6 kutyából álltak – egy több mint 40 kilométeres távot kellett megtenniük. A bajnokságon 12 vetélytárs mérkőzött meg egymással, a képzeletbeli dobogó legfelső fokára a kanadai Emile St. Godard állhatott föl. A sportágat manapság is sokan űzik, a magyarországi kutyás sportok kedvelői itthon is évről évre rendeznek bajnokságokat.

A ma is nagyon népszerű bandy csak 1952-ben, Norvégia fővárosában, Oslóban debütált mint bemutató sport, pedig története egészen a XIX. századig nyúlik vissza. Az európaiak már a XI. századtól kezdve játszottak gyeplabdaszerű csapatsportokat, tulajdonképpen ennek egyik változata a jéglabda. A sportágat egy futballpálya nagyságú jégfelületen játsszák korcsolyát viselő játékosok, akik ütőkkel próbálják a labdát az ellenfél kapujába juttatni. A játék hasonlít a jégkoronghoz, de sok szempontból eltér attól, a pályák méretei és a szabályok is különböznek egymástól. Ugyan az első jéglabdamérkőzést Londonban játszották, a sportág szülőhazájának sokan Oroszországot tekintik, innen a nem hivatalos elnevezés, az „orosz hoki”.

Kevesen tudják, hogy egykor az öttusának is volt téli változata, amiben a vívást, a lövészetet és a lovaglást sífutó- és lesiklószám egészítette ki az úszás és a futás helyett. A sportág 1948-ban, az újfent St. Moritzban megrendezett téli olimpián mutatkozott be, a versenyen öt nemzet tizennégy versenyzője vett részt, végül a svájciak taroltak. A sportág magyar klasszisa Kovácsi Aladár olimpiai és világbajnok öttusázó, vívó volt, aki öt alkalommal nyert magyar bajnokságot kiegészítő sportágában az ’50-es években.

Nem maradhatott a téli olimpiák programjában a síbalett sem, pedig az 1988-as calgary-i és az 1992-es albertville-i téli olimpián is meglehetősen nagy érdeklődés mutatkozott iránta. Az „acro” a freestyle sízés művészi ága, az alpesi sí és a műkorcsolyázás ötvözete volt. A versenyzőknek egy 90 másodperces gyakorlatot kellett bemutatniuk, mégpedig zenére. Ez a sportág még azokat is a televízió elé vonzotta, akik soha életükben nem húztak sícipőt a lábukra. Fénykora a ’90-es években indult hanyatlásnak, majd a pjongcsangi olimpia programjában is szereplő síakrobatika egyik versenyszáma lett.

A gyorssít szintén az 1992-es olimpián ismerhette meg a nagyközönség. A sportág lényege, hogy a versenyző által elért sebesség minél nagyobb legyen. A ’92-es ötkarikás játékok legjobb eredményét férfiaknál a francia Michael Prufer érte el 229,299 km/órás teljesítményével, a nőknél pedig a finn Tarja Mulari diadalmaskodott 212,892 km/órás sebességgel. A versenyt ugyanakkor beárnyékolta a svájci Nicolas Bochatay halála, miután a döntő reggelén bemelegítéskor egy hókotrónak ütközött és életét vesztette.

Szencz Dóra