Pengeélen táncolók

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Összesen hat érmet, köztük két ezüstöt és négy bronzot nyertek a magyar versenyzők a téli olimpiák történetében. A pjongcsangi ötkarikás játékok előtt ismét időutazást tettünk, ezúttal az elmúlt évtizedek legjobb magyar teljesítményeit elevenítettük föl.

Magyarország egykor műkorcsolya-nagyhatalomnak számított, aminek egyik bizonyítéka, hogy téli olimpiai érmeink mindegyikét e sportág versenyzői szerezték. Az elsőt – egy bronzmedáliát – a New York állambeli Lake Placid városában tartott, 1932-es ötkarikás játékokról hozta el a páros műkorcsolyázás legsikeresebb magyar kettőse, a Rotter Emília és Szollás László alkotta duó. Igaz, a versenyen ők aratták a legnagyobb közönségsikert, a zsűri csak a harmadik helyre sorolta őket, mondván, kűrjük túl sok akrobatikus elemet tartalmazott. A történtek azonban cseppet sem szegték kedvét a négy világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon is győzedelmeskedő párnak, a következő, Garmisch-Partenkirchenben rendezett téli olimpián ismét bronzérmet akasztottak a nyakukba. Sajnos ez a medál később eltűnt Rotter Emília gyűjteményéből, valószínűleg olyan szélhámosok lopták el, akiket a már idősödő hölgy a bizalmába fogadott. Ám a közel egy évszázadot megélt Babi néninek – ahogy sportberkeken belül nevezték – volt egy ennél is nagyobb fájdalma. Unokaöccse pár évvel ezelőtt egy interjúban tett említést először arról, hogy nagynénje a ’36-os olimpián – ami már a náci propaganda részét képezte – kénytelen volt kezet rázni Adolf Hitlerrel, ezt pedig annyira szégyellte, hogy élete végéig titkolta. Emília és párja is a bajor ötkarikás játékok után fejezte be aktív sportpályafutását, Szollás László – aki a második világháború során a szovjet hadifogolytábort is megjárta – nyugdíjba vonulásáig a budapesti Sportkórház sebész főorvosa volt.

A duó 30-as évekbeli sikersorozatát némi megszakítással a Budapesti Korcsolyázó Egylet másik két klasszisa, Kékessy Andrea és Király Ede folytatta. Svájcban, az 1948-as St. Moritz-i játékokon ők nyerték Magyarország első és 1980-ig egyetlen téli olimpiai ezüstérmét. A következő esztendőben diadalmaskodtak a párizsi világbajnokságon, pályafutásuk során pedig egy-egy Európa-bajnoki címet is bezsebeltek. A kommunizmus aztán mindkettőjük sportkarrierjét derékba törte: a diktatúra elől menekülve Kékessy Andrea egyetemi tanulmányainak befejezése után, 1949-ben Kanadába emigrált, párja, Király Ede pedig egy évvel később, 1950-ben, a londoni vébé alatt döntött úgy, hogy nem tér haza többé. Ő is az észak-amerikai országot választotta új otthonául. Az államhatalom büntetésképp mindkét sportoló családját, sőt, még Király Ede edzőjét, Dillinger Rudolfot is internálta, kényszermunkára fogta; a meghurcoltak számára csak az 1953-as részleges amnesztia hozott enyhülést, amikor szabadon engedték mindnyájukat. A 83 éves Kékessy Andrea jelenleg is Ottawában él, nyugdíjazásáig minisztériumi tisztviselőként dolgozott a kanadai fővárosban. Király Ede 2009-ben hunyt el Torontóban, ahol addig mérnökként és edzőként tevékenykedett, haláláig többször is hazalátogatott.

A sorban a negyedik magyar érmet a több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartozó szombathelyi Nagy testvérek, Marianna és László szállították hazánknak, mégpedig a norvég fővárosból 1952-ben. A többszörös világ- és Európa-bajnok műkorcsolyapáros Oslóban a harmadik helyen végzett, csak a német Falh házaspár és az amerikai Kennedy testvérpár tudta megelőzni őket. Érdekesség, hogy ezen és a következő olimpián is Nagyék alkották a magyar csapatot, más sportolónk ugyanis nem jutott ki a két világversenyre. 1956-ban kíséret nélkül utazott a pár a Cortina D’ampezzó-i ötkarikás játékokra, ahol még szállásuk sem volt, Marianna a bőröndjükön ülve várta meg, hogy testvére szabad hotelszobát találjon. A körülmények ellenére a páros nagyszerű teljesítményt nyújtott, ismét a dobogó harmadik fokára állhattak. Az ’56-os események azonban az ő karrierjüknek sem tettek jót, két évvel később be is fejezték aktív pályafutásukat. Marianna visszavonulásuk után 1966-ig a Magyar Jégrevü vezető szólistája volt, később pedig sikeres tréner lett belőle. Szerepelt a Téli rege és a Napfény a jégen című filmekben is, de az ő életéről és sikereiről is készült hasonló alkotás Jégkirálynő címmel. László az élsport befejezését követően orvosként és edzőként tevékenykedett, tanítványai közül Almássy Zsuzsa később világbajnoki bronz­érmet és Európa-bajnoki ezüstérmet is szerzett. A Nagy testvérek rakták le a modern orosz jégtánc alapjait, mozdulatbeli újításaik közül manapság is több kötelező elem a versenyeken.

A téli olimpiák történetének másik magyar ezüstérmét a legendás Regőczy Krisztina–Sallai András-jégtánckettős nyerte közel 40 évvel ezelőtt, az 1980-as játékokon. A Lake Placidban történtek azonban fájó emlékként élnek a magyar sportrajongókban: a páros hiába lett a közönség kedvence, hiába ünnepelték őket bajnokként (a televízió a győztesek tiszteletére játszott himnusz alatt is a magyarokat mutatta), a pontozók elvették tőlük és a szovjetek nyakába akasztották az aranyat. Hozzá kell tenni, hogy a második hely így is óriási sikernek számított, hiszen itthon még fedett jégpálya sem volt akkoriban, a magyar páros állami támogatás nélkül, nagyon rossz körülmények között készült föl a versenyre. Ennek ellenére az ötkarikás játékok után pár héttel újabb bravúrt hajtottak végre, világbajnokságot nyertek a németországi Dortmundban, ez az eredmény pedig egyfajta kárpótlás volt mind a páros, mind a hazai szurkolók számára.

Az aktív sportpályafutás befejezésével Krisztina és András egy amerikai jégrevütársulat tagjai lettek, szerződésük lejárta után azonban visszatértek Magyarországra. Bár a korcsolyázást 1984-ben abbahagyták, a sport világától nem szakadtak el végleg: napjainkban is sportvezetőként, sportmenedzserként tevékenykednek.

A február 8-án kezdődő pjongcsangi olimpiát minden bizonnyal óriási izgalommal várják mindketten, hiszen a magyarok közül utoljára ők nyertek érmet a téli ötkarikás játékok történetében. Most azonban megtörhet a jég. Ha az események a papírforma szerint alakulnak, rövid pályás gyorskorcsolyázóink révén közel négy évtized után újra magyar versenyző léphet a dobogóra, ezzel véget érhet egy hosszú, sikertelen szakasz a havas, jeges sportok szerelmeseinek életében.

Szencz Dóra

Lapszám: