Bombasiker. Az író-olvasó találkozókon már tömegek tolonganak, pedig semmiféle reklámja nincs. Aki nem olvasta, nem is hallott róla. Aki azonban elolvassa, elakad a lélegzete. Nem csoda, hiszen kiderül belőle, hogy nagy valószínűséggel az Árpád-házi királyok ugyanazon Szent Vérvonalhoz tartoztak, mint Jézus Krisztus. Néhány héttel a megjelenés után már elkapkodták A Szent Grál üzenete című kötet első kiadását, amit az Alexandra kiadó jelentetett meg. A félezer oldalas könyv szerzőjével, Bunyevácz Zsuzsával a kötet második ki­adásának megjelenése alkalmából beszélgettünk.

– Könyve a magyar őstörténet iránt érdeklődők számára hatalmas szenzáció. Mennyi idő alatt készült el?

– Tíz év kutatás után kezdtem el írni, és közel két éven át minden áldott nap, még szombaton és vasárnap is dolgoztam rajta.

– Ötszáz oldal szöveg, ebből hetven oldal csak a jegyzetek terjedelme. Gigantikus irodalomjegyzék. Impozáns teljesítmény. Miért vágott bele?

– Azokat a könyveket, amelyek a magyar őstörténettel foglalkoznak, nem nekem és a hozzám hasonló amatőröknek kéne megírni, hanem az adófizetők pénzéből fenntartott Magyar Tudományos Akadémia történészeinek vagy más szakembereinek. Az igazság­érzetem berzenkedett azonban attól a lehetetlen állapottól, hogy az úgymond akadémikus történetírásban olyan igazságtalanságokkal találkozni, amelyek a világon sehol nem fordulhatnának elő. Ilyen például a Glatz Ferenc által szerkesztett Magyarok Krónikája, ahol az MTA volt történész elnöke azt írja le, hogy a magyarok lovagláshoz szokott lába évszázadok alatt elgörbült, így nehezen alkalmazkodott a földművelő életmódra való áttérés után az eke utáni járáshoz. Azt kérdezem magamtól, hogy vajon például a román akadémia elnöke írhatna-e nem éppen hízelgő dolgokat a románokról? Nyilvánvalóvá lett számomra, hogy valami nagyon bűzlik múltunk dokumentálásában. Több minden utal arra, hogy a magyar őstörténet gyökere szinte az idők kezdetéig nyúlik vissza, tehát odáig kell mennie annak, aki orvosolni szeretné a bajt. Így például azon is elgondolkodtam, hogyan lehet az, hogy a Bibliában Noénak három fia van, Hám, Jáfet és Sém, de csak az egyik leszármazottainak, Ábrahámnak és utódainak a története közismert. Sém leszármazottjának tartják Ábrahámot, akiről minden iskolás gyerek tud, Noé másik fiának, Hámnak a leszármazottja a Teremtés könyve szerint Nimród, a történelem első királya, akit a mezopotámiai ékiratok Gilgamessel azonosítanak. Ő építi az első templomot, az úgynevezett Bábel tornyát, a Biblia szerint az ő né­pé­nek nyelvét beszéli kezdetben az emberiség, ő a világ első birodalmának a megalapítója, és mellesleg a magyarok őt tekintik a nemzet ősapjának, mégse tudunk szinte semmit róla. Úgy tűnik, a magyar őstörténet kutatása Trefort Ágoston kultuszminiszter hírhedt kijelentése óta gyakorlatilag tiltottnak számít. Trefort nem kevesebbet tett, mint azt, hogy egy szakmai kérdést politikaivá minősített. Ez olyan abszurd, mintha egy mai utódja kijelentené, az Akadémia mostantól csak azt a fizikust támogatja, aki elfogadja, hogy E mégsem egyenlő m-szer c négyzettel.

– Könyve az újkőkortól követi nyomon a ragozó nyelvű népek történetét.

– Ez a kulcsa az egész könyvnek, s aki ezt megérti, az megérti a mai „csúsztatások” célját és értelmét is. A különböző leletek, források alapján úgy tűnik, hogy az utolsó jégkorszak után, Kr. e. 10 000 körül kezdődött a felmelegedés, pontosabban az újkőkorban egy hatalmas kiterjedésű vidéken élők már majdnem mindent tudtak, civilizációs vívmányaikat mai szemmel is elképesztőnek látjuk. Ez a terület a mai Szudéta-vidéktől a Kárpát-medencén, Anatólián, Mezopotámián át a Kaszpi-, Aral-térségig terjedt. Például Kr. e. 9000 körülről való egy kőtemplom Anatóliában, Csoga Mami nevű lelőhelyen egy nyolcezer éves, csatornás öntözőrendszerre bukkantak, Catal Hüyükben Kr. e. 7000 körül városrendezésre utaló nyomokat találunk, sőt egy térkép is előbukkant ebből a korból. A Kárpát-medencében keletkezik Kr. e. 5000 körül a tatárlakai agyagkorong, ami azt bizonyítja, hogy ekkor már írnak… és még sokáig sorolhatnánk, hogy például a Szahara délkeleti részén talált nyolcezer évesnek tartott megalitokról se felejtkezzünk el.

– Megalitok?

– Igen. Általában csak a Stonehenge kőköreit emlegetik, pedig sokkal korábbi me­galitikus emléket találunk például Egyiptomban is. A Nabta Playa nevű helyen előkerült homokkő oszlopokat, csiszolt-pattintott megalitokat a világ legkorábbi kalendáriumának tartják. De hozhatunk példákat a világ első civilizációjának tartott, a Kr. e. 4000 után létrejött sumir köréből is. Mindenki hallott talán az Ur városában lévő hétemeletes zikkuratról… Ezek az ősi né­pek tehát döbbenetes tudással rendelkeztek már akkor, amikor a sémi és az indoeurópai népekről még csak nem is hallott a történetírás. Ezeket a népeket azonban nehéz elnevezni, nem tudhatjuk, hogy ezen a hatalmas területen, a különböző időszakokban hogyan nevezték magukat vagy egymást.

– Például?

– …

A teljes interjú a Demokrata november 15-i számában olvasható.

(A Demokrata korábbi cikkei itt találhatóak.)