Az anyatej kincsei

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Kutatócsoportjával elsőként sikerült szintetizálnia egy olyan összetett cukormolekulát, az anyatej fontos komponensét a 2000-es években, amire addig senki sem volt képes: milliárd eurós iparág jött létre ezzel, ami nemcsak a csecsemők táplálását, hanem az időskori betegségek kezelését is segíteni fogja. A világhírű vegyész több mint száz szabadalom tulajdonosa, ha teheti, a fejlesztés egy részét mindig Magyarországra hozza, de most szeretne ennél többet is. Dékány Gyulával beszélgettünk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Rákellenes vakcinát kerestek, amikor munkatársaival szintetizálták az anyatej egyik összetevőjét. Hogyan segíti ez a betegségek kezelését és megelőzését?

– Az anyatejnek kettős funkciója van, az egyik az, hogy táplálékot, vagyis energiát ad az újszülöttnek. A másik az, hogy az anya molekuláris kódba rejtve mindennap információt is ad a gyerekének arról, hogyan védekezzen a vírusok és a baktériumok ellen. Az oligoszacharidok rejtjelezett molekulák, és idősek számára is használhatóak, mert ők több szempontból hasonló problémákkal küzdenek, mint az újszülöttek.

– Hogyan lehet szintetizálni az anyatejet, ha az anya információit hordozza, és mindig egyedi?

– Ahány nő, annyi anyatej, de főleg négyféle csoportba sorolható az anya genetikai kódja alapján, a szervezet által termelt enzimektől függően. A négy csoportból az egyik tartalmaz olyan anyagot is, ami az immunrendszer és a bélsejtek megfelelő fejlődése szempontjából a legjobb, ezt szintetizáltuk. Később pedig további hat komponenst az oligoszacharidok közül.

– A távoli jövőben elképzelhető, hogy egy anya megvizsgáltatja magát, és ennek alapján kiegészíti az anyatejes táplálást?

– Ez nem is annyira távoli jövő, hiszen már kapható Magyarországon is a 2-fukozil-laktóz, tápszerben. Végül a Nestlével kötöttünk megállapodást, négy-öt éve zajlottak le az engedélyezések Európában és Amerikában, a gyár Dániában épült fel. A szert most 26 országban forgalmazzák, Magyarországon nemrég vezették be. Az anyatejet természetesen nincs értelme helyettesíteni, ha rendelkezésre áll, de ki lehet egészíteni.

– Érdemes esetleg fogyasztani felnőttként is az értékes összetevőit, táplálékkiegészítőként?

– Ez egyelőre tápszer, a benne lévő adag csak egy pici testnek elég, de idővel ez a terv, igen. Ez a technológiai forradalom, ami az anyatejcukrok előállításában lezajlott, létrehozott egy évente több milliárd eurót megmozdító iparágat, és elindított további innovációkat is. Az anyatejben az oligoszacharidok mellett van további két bonyolult molekulacsoport, a glikolipidek és a glikoproteinek. Most már a glikolipideket is képesek vagyunk szintetizálni, ezek a felnőtt agyban is termelődnek óriási mennyiségben, ugyanis mindenféle szellemi tevékenységhez nélkülözhetetlenek. Mivel az újszülött idegrendszere nagyon kezdetleges, kívülről van szüksége ezekre. Kiderült, hogy idős korban is hiány van belőlük, hatvanéves korra hatvan százalékkal kevesebbet termelünk ezekből, ezért nem működik már jól a memóriánk, és ennek következménye az olyan neurodegeneratív betegségek kialakulása, mint az Alzheimer- és a Parkinson-kór. Ez a felfedezés azért is fontos, mert egyre idősödik a társadalom, egyre tovább kellene dolgoznunk, és a 60 év feletti réteg 30-40 százalékát érinti a demencia valamilyen formája.

– Ez egy új üzleti vállalkozást jelent?

– Részben Németországban, részben Magyarországon dolgozzuk ki a gyártás részleteit, habár a gyár Portugáliában épül, ott alakult hozzá befektetés. Tápszerbe három éven belül fog kerülni, és most kezdődnek a klinikai vizsgálatok a dózisok és a részletek kidolgozásához, hogy étrend-kiegészítőként is hasznosítható legyen. Már most látjuk, hogy a technológiánk alkalmas lesz a harmadik csoport, a glikoproteinek gyártására is.

– Milyen további értéke van az anyatejnek?

– Segíti, hogy a csecsemők kémiai harmóniája gyorsabban kialakuljon és stabilizálódjon. Az anyatej továbbá óriási számú őssejtet tartalmaz, amiből bármilyen sejt keletkezhet. Ezek gyakorlatilag mindenhová beépülnek az újszülött szervezetébe, ráadásul több évtizedig megmaradnak, eljutnak az agyba is, ahol neuronokká vagy más sejtekké alakulnak. Azért magasabb a szoptatott csecsemők intelligenciája, mert ezt a sejttámogatást megkapták, de a már említett glikolipidek aránya is 35 százalékkal nagyobb az agyukban. Az egész élet tulajdonképpen nem más, mint információmenedzsment a sejtek és a nagyobb élőlények szintjén is. A sejt membránja a külvilágból információt gyűjt, és átadja a sejt belsejének, illetve fordítva, a sejt belsejéből információt gyűjt, és kiviszi a külvilág felé. Jeleket ad. Ez az élet: jeladás. És ahogy megöregszünk, a sejtjeink kommunikációs készsége lecsökken.

– Milyen szerepe van a harmadik csoportnak, a glikoproteineknek?

– Két típusa létezik az anyatejben. Az egyik az immunoglobulinok csoportja, ezek antitestek. Az újszülöttek bélfala áteresztő, és ezért a vírusok és baktériumok be tudnak jutni a keringésbe, ezeket pusztítják az immunoglobulinok, illetve az anyatej cukrai bevonják a bélfalat. A másik típusba tartozik például a laktoferrin, aminek bélgyulladás-ellenes hatása van. Ez azért fontos, mert a mai táplálkozásunk eredményeként a felnőttek harminc százaléka bélgyulladásban szenved, a Chron-betegség is egyre elterjedtebb, egy hatvanéves embernek pedig három krónikus gyulladása van a szervezetében. Ezeknek a nagy részét nem is kezelik, ebből aztán mindenféle betegség alakul ki.

– Ez nem a természetes öregedés része?

– Nem kell annak lennie. Lassíthatjuk ezt a folyamatot olyan anyagokkal, amelyek részei az emberi testnek, tehát nem toxikusak, és nem tud ellenük kialakulni rezisztencia sem. Az állatkísérletek alapján harminc százalékkal képes az ember egy egér életét meghosszabbítani. Ma kétféle forradalomban élünk, az egyik információtechnológiai, a másik biotechnológiai. Egyelőre messze vagyunk attól, hogy az anyatej minden komponensét elő tudjuk állítani, de ezen biztosan dolgozni fogunk, mert például az az információ, ami eljut egy féléves szoptatás során az anyától a csecsemőig, nemcsak fél évig hat, hanem epigenetikai mechanizmusok útján meghatározza, hogy negyvenévesen kövér lesz-e az illető, kialakul-e kettes típusú diabétesze, érzékennyé válik-e asztmára, bélgyulladásra. Életre szóló változást idéz elő egy rövidebb szoptatás is és öt generációra képes hatni. Az első ezer nap története nagyon fontos, a fogantatás napjától a második életév végéig. A stresszt, ami ér minket, szintén átadjuk generációról generációra, és az eddig felhalmozódott tudás kiválasztódott az anyatejbe, hiszen évmilliók alatt alakult tökéletessé, értékes információkat rejt a túlélés és a termékenység szempontjából.

– Miért Dániában építették az első gyárukat?

– Ott sikerült megteremteni a szükséges kockázati tőkét. Sokáig nem léptem a nyilvánosság elé, mert nem éreztem szükségét, de rengeteg magyar ember adta bele ebbe a történetbe a tudását, tulajdonképpen az életét, és most szeretném, ha ez az ország is látna valami hasznot ebből a folyamatból. A Glycom eredményeit a dánok úgy könyvelik el, hogy ez egy dán siker, mert ott valósult meg a gyár, ott a profit. A Nestlé szerint svájci siker, mert ők is adtak bele pénzt. A magyar feltalálókról nem beszél senki, pedig a magyar tudománynak is jelenthetne sikert. Ezt vagy mi aknázzuk ki, vagy senki nem fogja megtenni helyettünk. Szeretném, ha az ország csatlakozna ehhez a forradalomhoz, lenne itthon kutatás és termelés is. Elhatároztam, hogy 2019 végéig szánok erre időt, energiát.

– Miért nehéz Magyarországra hozni a gyártást? Már 2011-ben is próbálkozott ezzel…

– Szerintem kettős oka van. Az egyik nyilván az, hogy a források nagyon szerények a nyugati országokhoz képest, a másik pedig az, hogy a kommunista évek olyan lemaradást eredményeztek a tudomány területén is, amelynek a ledolgozása sok időt vesz igénybe. Eleve nincsenek jelen a szükséges tudományágak, sem a megfelelő szintű szénhidrátkémia, sem az enzimek módosításának technológiája, amiért az idei Nobel-díjat is kiosztották, vagy a mikroorganizmusok, baktériumok és élesztők genetikai szerkesztése, nincs meg a fermentációs ismeret sem. Szeretném felkavarni ezt az állóvizet, és elültetni azokat a magokat, amelyekből e tudományágak kifejlődhetnek. A másik tervem a termelő egységek létesítése, mert az jelenti a bekapcsolódást ebbe a forradalomba, így szükség lesz képzett szakemberekre. A pénz a kisebbik akadály, nem elképzelhetetlen, hogy a nyugati befektetői hálózat tőkéje itt kössön ki. A baj inkább az, hogy át kellene alakítani az ország kutatási politikáját, nem publikációorientált kutatásra van szükség, hanem innovációorientáltra. Negyven éve az MTA Kémiai Kutatóintézetének laborjában dolgoztam és most ellátogattam ennek az utódjához. Számomra sokkoló volt, hogy még mindig ugyanolyan publikációorientált, mint egykor. Ha az Egyesült Államokban valaki kitalál valamit az egyetemen, első dolga az, hogy azt kivigye onnan, és üzletet csináljon belőle. Magyarországon nehéz találni olyan tudósokat, akikben pezseg a vállalkozói kedv, aki ilyen, már elhagyta az országot. Elvárásnak kellene lennie, hogy olyan szellemi termékek jöjjenek létre, amelyek profitot hoznak az országnak, és Dél-Koreához vagy Németországhoz hasonlóan tudásalapú társadalom jöjjön létre!

– Külföldön valósíthatta meg az elképzeléseit, itt pedig akadályokba ütközik. Miért fordult vissza Magyarország felé?

– Az életem első három évtizedét itt éltem le. Ez nagyon mély gyökér. Itt mindig otthon érzem magam, Európában is, de Ausztráliában nem, noha sok ideig éltem ott, és a családom is ott lakik. Ennyire erős az a kulturális lenyomat, ami az első éveinkben lerakódik bennünk. Azt gondolom, valamit vissza kell adnom az elődeink áldozataiból. Az életünk azért ilyen könnyű, mert már nagyon sok magyar ember megküzdött érte.

– A Glycom korábbi kutatási igazgatójaként mindig figyelt arra, hogy a munkatársai húsz százaléka magyar legyen, és a projektek élén magyar szakember álljon. Tényleg ők voltak a legalkalmasabbak erre?

– Nagyon intelligens embereket választottam, gyorsan fejlődtek. Van egy olyan tulajdonságunk, ami ritka az egész világon: az elszántság. Egy dán kutató a munkaidő leteltével leteszi a lombikot, hazamegy, és nem lehet tőle elvárni, hogy otthon a problémákon törje a fejét. A magyar ember tud egy ügyért harcolni, makacs és elszánt, ezért rendkívül alkalmas arra, hogy projekteket toljon előre. Ez a most vagy soha típusú hozzáállás, hogy ha belehalok is, de megcsinálom. 

Lapszám: