Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

Leszállt a Hold Földről nem látható túloldalán a Csang’o-4 kínai űrszonda, elsőként a világűr kutatásának történetében – jelentette be a kínai űrkutatási hivatal.

Fotó: ShutterStock.com (illusztráció)

A Kínából december 8-án útnak indított űrszonda közép-európai idő szerint hajnali 3 óra 26 perckor landolt, és már továbbította az első jeleket a kapcsolattartását biztosító, júniusban pályára állított Csüecsiao (Szarka-híd) műhold segítségével – adta hírül a CCTV kínai központi televízió.

A Csang’o-4 egy leszállóegységből és egy holdjáróból áll.

Az űrszonda landolása 12 percig tartott. A művelet nehézségét az adta, hogy míg a korábbi kínai űrszonda, a Csang’o-3 a Hold Föld felé eső oldalára, a Sinus Iridum vagy más néven a Szivárvány-öböl síkságára érkezett, a Csang’o-4 a Hold sötét oldalán, a 10 kilométer magas hegyekkel övezett, Tódor Kármán magyar-amerikai fizikus, repülőmérnök nevét viselő Von Kármán-kráterben landolt. 

Vu Vej-zsen, a kínai Hold-program főtervezője arról is beszámolt, hogy a Csang’o-3 parabolikus görbét írt le a holdraszálláskor, de a Csang’o-4 szinte teljesen függőlegesen ereszkedett le. A tudós hangsúlyozta, hogy ez magas kockázatú, nagyon bonyolult művelet volt, amelyet igen rövid idő alatt kellett végrehajtani. A landolás teljesen automatikusan zajlott, minden földi irányítás nélkül, és az űrszondával kapcsolatban álló műhold képeket küldött a holdraszállás folyamatáról. 

„Azért választottuk a függőleges leszállást, hogy a környező hegyek ne befolyásolják a repülési pályát” – magyarázta Csang Ho, a Csang’o-4 űrszondaprogram igazgatója, a Kínai Űrtechnológiai Akadémia tudósa.

A landolási folyamat kezdetén a szonda egy motorja az egység másodpercenkénti 1,7 kilométeres sebességét csaknem nullára csökkentette, majd a szonda vertikálisan süllyedve érte el a Hold felszínét – mondta el Li Fej, az űrszonda egyik tervezője.

A szonda már két kilométerre a Hold felszínétől is képeket készített, hogy az alatta lévő nagyobb akadályokat, sziklákat, krátereket azonosítsa, száz méterre a felszíntől lebegve pedig a kisebb felszíni formákat és a felszín lejtését mérte fel. A számítások elvégzésével megtalálta a legbiztonságosabb helyet a landolásra, és folytatta az ereszkedést. Két méterre a felszíntől a motorja leállt, és az űrszonda négy lábra érkezve csillapította a landolás okozta ütődést – ismertette Vu Hszüe-jing, a szonda főtervező-helyettese.

Egy, a Hszinhua kínai állami hírügynökség által közzétett fotón, amelyet a Csang’o-4 közép-európai idő szerint 4 óra 40 perckor készített, egy kis kráter és egy kietlen táj látszik, amelyet szemlátomást a szondáról érkező fény világít meg.

A Csang’o-4 tudományos feladata többrétű lesz, segítségével alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyeléseket végeznek majd, vizsgálni fogják a Hold felszínét és felszíni formáit, ásványi összetételét, a neutronsugárzás mértékét és más környezeti viszonyokat – közölte a decemberi felbocsátáskor a Kínai Nemzeti Űrügynökség.

A Hold sötét oldalára történő leszállás fő kihívása a Földdel való kommunikáció, mert oda nem jutnak el a rádióhullámok a Földről. Kína májusban küldte fel a Csüecsiao kommunikációs műholdat, amelynek közvetítésével a Csang’o-4 haza tudja küldeni az információkat.

A kínai holdkutatási program nemzetközi együttműködésben valósul meg. A misszió négy tudományos programjának műszereit holland, német, svéd és szaúd-arábiai kutatók fejlesztették.

A tervek szerint Kína jövőre indítja útnak a Holdra a Csang’o-5 űrszondát, amely majd a Holdról vett mintákkal tér haza küldetéséből.

A kínai Hold-program Csang’o kínai istennőről kapta a nevét, aki az ősi legenda szerint évezredekig élt a Holdon.