„Köztudottan érdekel Trianon problematikája, mert úgy gondolom, hogy a XX. század történéseit sohasem tudjuk feldolgozni az éppen 90 évvel ezelőtti békediktátum okozta sebek begyógyítása nélkül – hangsúlyozza a rendező, Koltay Gábor. – Trianon máig él, a következményei nyomorítják mindennapjainkat, ezért nagyon is komolyan gondolom, amikor azt mondom: ’velünk élő’ trianoni problematikáról kell beszélnünk. Ezért is akartam a 90. évfordulóra, június 4-ére egy újabb filmet készíteni, amelynek címét Kosztolányi Dezsőtől kölcsönöztem, így lett Vérző Magyarország. Az ő szerkesztésében jelent meg ugyanis 1920 után az a kötet, amelyben a magyar költészet, irodalom, művészeti közélet jeles személyiségei, tudósok, politikusok írtak a trianoni fájdalomról. A legteljesebb mértékben egyetértettek azzal, hogy szükség van a lelki és szellemi építkezésre, az ország megerősödésére, hogy szerencsés történelmi helyzetben orvosolni lehessen a békediktátum okozta sebeket – ebben keresztény és zsidó származású, jobb- vagy baloldali, vallásos vagy ateista, egyáltalán minden rendű és rangú ember túlnyomó többségében egyetértett. Ma úgy mondanánk, hogy nemzeti közmegegyezés volt ebben a kérdésben. Ezt a gondolatot és példamutató magatartást a filmben úgy igyekeztem a mai körülmények között ábrázolni, hogy példákkal érzékeltetem, mit lehet tenni a sebek gyógyításáért a XXI. század elején.”

Koltay Gábor Trianon emlékfilmje címét Kosztolányi Dezsőtől kölcsönözte. A Korona Film által gyártott és forgalmazott, 1 óra 50 perc időtartamú film versekkel, prózarészletekkel, zenei vonatkozásban pedig a magyar életérzést magas művészi színvonalon kifejező Kormorán zenekar néhány koncertfelvételével illusztrálja, hogy a kilenc évtized alatt hogyan viszonyult ehhez a kérdéskörhöz a mindenkori magyar társadalom. Megszólalnak kortársaink, például Nemeskürty István, Csoóri Sándor, Duray Miklós, Tőkés László és Raffay Ernő. A filmben szerepelnek kiváló művészek, így – többek között – Koncz Gábor, Csurka László, Rékasi Károly, Kautzky Armand, Götz Anna, Miller Zoltán és Varga Miklós, valamint Szélyes Imre narrátor. Eltávozott nagyjaink közül pedig – mások mellett – Klebelsberg Kunó, Teleki Pál, Antall József, Karinthy Frigyes, József Attila, Reményik Sándor, Illyés Gyula, Márai Sándor, Wass Albert, Ratkó József, Cseres Tibor és Szeleczky Zita üzen az utókornak.

„A filmben értelemszerűen arról is gondolkodunk, mit lehet ma tenni. Semmiképpen sem a határok erőszakos megváltoztatása lehet a cél, sokkal inkább a ’20-as, ’30-as évekre jellemző lelki, szellemi építkezés lenne kívánatos – vélekedik Koltay Gábor. – Természetesen minden eszközzel bátran és öntudatosan küzdeni kell a határon túli élő honfitársaink jogaiért, reménybeli önrendelkezéséért, autonómiájáért. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos a kettős állampolgárság lehetőségének intézményes biztosítása.” A rendező úgy látja, legalább ilyen lényeges, hogy Trianon gyászos napja, június 4-e nemzeti emléknap legyen, amikor is csendesen és visszafogottan, de a modernkori magyar történelem ezen meghatározó eseményére emlékezünk, és mindazokról a következményekről beszélünk, amelyek a mai napig meghatározzák életünket. Szemben a jelenlegi állapottal, ahol a tájékozatlan millióknak fogalma sincs arról, hogy 90 évvel ezelőtt mi történt ezen a napon, s illetlen és tiszteletlen módon hangos események, fesztiválok, tömegrendezvények zajlanak szerte az országban. Tudatosan vagy tudatlanul. „Ezzel a filmmel is segíteni szeretnék ezeknek a kérdéseknek a bátor, őszinte, nyílt felvetéséhez és továbbgondolásához. A költészet, a próza, a zene és nagyon sok archív filmidézet, értékes gondolat segítségével arról is szeretnék tehát vallani, hogy ennyi idő távlatából milyen emocionális és racionális, feldolgozási, megoldási lehetőségei vannak ennek a kérdéskörnek – mondja Koltay Gábor. – Szeretném, ha az évforduló kapcsán az ország minél több településén, közösségében vetítenék a filmet, emlékeznénk, de végre megértenénk azt is, hogy csakis az egykori értékekhez visszatérő, mély hittel átélt és gyakorolt igaz magyarságtudattal tudunk segíteni egymáson s az országon. Néppé gyúrt masszából, országlakosok gyülekezetéből újra erős és összetartó közösséggé, nemzetté kell válnunk.”