Jelenlegi hely

Ha majd istenek leszünk…

Egyre nagyobb vita kezd alakulni az MI-vel kapcsolatban: van, aki szerint elhozhatja a harmadik világháborút, mások szerint az MI-től tartani olyan, mintha már most aggódnánk a Mars túlnépesedése miatt. Az ember képzelete ugyanis egy kicsit messzebbre szaladt, mint ahol a valóság tart. De mi az MI egyáltalán?

Az MI, vagyis a mesterséges intelligencia leggyakoribb definíciója az, hogy fejlődésre, tanulásra képes algoritmus, ami e képességéből adódóan intelligensnek tűnik. Vannak olyan bonyolult feladatok, amelyek teljesítéséhez nem lehet minden lehetőséget előre feltérképezni és minden lépést előre megírni, mint például régen a sakkozógépeknél, hanem az elvégzését még a gépnek is csak megtanítani lehet, példák ezrein keresztül.

A köztudatban leginkább a robotokat kapcsoljuk az MI fogalmához, vagyis a programot fizikai kiteljesedéssel együtt képzeljük el, ami képes hasonlóan viselkedni hozzánk: beszélgetni, vezetni, mozogni, önállóan dönteni.


Gyárakban és utakon

A valóságban a legtöbb MI szoftveres eszköz, például egy rendszer, ami segít, hogy könnyebben megtaláljuk a Google-on, amit keresünk. Mesterséges intelligenciák a keresőmotorok, fordítóprogramok, kép- és beszédfelismerő, szövegértő, spamszűrő vagy zene- és filmajánló programok, ügyfelekkel elbeszélgető chatbotok. Jelenleg az adatgyűjtő rendszerekben van óriási üzlet. Sok MI segíti továbbá a gyártási folyamatokat, az Airbus repülőgépgyártó például hibaelhárító programot használ, ami figyel, tanul, és leállás esetén a korábbiakból kiindulva megoldási javaslattal áll elő. Ennek köszönhetően harmadával kevesebb ideig állnak a gépsorok, mint korábban.

Egy másik lehetőség lesz majd például az exoskeleton, egy emberre szerelhető, teherhordó-helyváltoztató szerkezet, amivel a saját testsúlyunk sokszorosát tudjuk megemelni (mint az Alienben vagy a Mátrix 3-ban), ez például nagy segítség egy raktári munkásnak vagy egy ápolónőnek. Itt az MI azt tanulja meg, hogyan érzékelje a mozgásban kifejezett szándékot: gép és ember hibridként működik.

Erősen fejlődő és nagy reményű terület az önvezető autóké: a bonyolultabb feladatokra úgy tanítják meg a rendszert, hogy többször megmutatják neki, hogyan kell elvégezni. Az algoritmus az új problémát mindig a korábbi esetek alapján oldja meg, felismeri a környezetet, feltételezi, mi fog történni, és döntést hoz arról, merre navigáljon tovább.

A tanulási folyamat egyébként hasonlóan zajlik le, mint az emberi agyban: kialakul egy belső szoftverstruktúra, létrejönnek és megerősödnek a kapcsolatok a kvázi virtuális idegsejtek között. De közel sincs kapacitás annyi kapcsolódás létrehozására, mint amennyi egy átlagos emberi agyban van, ilyen lehetőségekkel még a szuperszámítógépek sem rendelkeznek.

A fent felsorolt példákat gyenge MI-nek nevezik, ezek feladatspecifikus, behatárolt rendszerek, amelyek bizonyos részképességeket tekintve meghaladják az emberi lehetőségeket. Az úgynevezett erős MI az lesz, amikor valóban az emberihez hasonlatos, sokrétű intelligenciát ér el egy program, ez azonban még nagyon messze van.


Ősi vágy és félelem

Egyébként sem cél, hogy az embert meghaladó szuperlényt hozzunk létre, a cél az, hogy az ember korlátait átlépjük bizonyos területeken.

– Mi lassabban számolunk, nem tudunk olyan gyorsan olyan nagy mennyiségű adatot elemezni, mint a gépek, nagyobb a reakcióidőnk. Az MI az agymunka egy részének gépesítését jelenti – mondja dr. Z. Karvalics László, az információs társadalom nemzetközileg elismert kutatója, aki a BME és a Szegedi Tudományegyetem témába vágó tanszékeit is vezette.

Az ember formájú, de mesterséges teremtmény már nagyon régóta megszületett az ember képzeletében: az Iliászban is szerepelnek olyan szolgálók, amelyek aranyból készültek, de „van szívükben erő és ész, és szólani tudnak”. Mary Shelley Frankenstein című művében pedig az ember teremtővé válik, de a teremtett lény ellene fordul. A sci-fi-irodalom tele van emberként viselkedő robotokkal, talán Isaac Asimov művei a legismertebbek, amelyekben jelen van ez a kettősség: a robot segítheti és veszélyeztetheti is az embert.

– Az ember és a gép kapcsolata a művelődéstörténet egyik régi fejezete, már az ókori Kínában is készítettek automatákat, az európai középkorban is. Minden alkalommal, amikor előrelépett e tekintetben a civilizáció, napirendre kerültek a létezés alapvető kérdései, az állat és az ember különbségei, a gép működésének értelme. Inkább az a baj, hogy leginkább a tudatára ébredő, önállóan cselekvő, elszabadult MI-től való félelem fogalmazódik meg, pedig ez nagymértékben elhanyagolható veszély – mondja Z. Karvalics László.

Elon Musk a közelmúltban többek között felhívta a figyelmet arra, hogy már most ki kellene dolgozni az MI törvényi szabályozását, megelőzvén a bajokat, illetve azzal is számolni kell, hogy a szoftverek és hardverek fejlődésének üteme exponenciális. Vagyis a technológia előbb-utóbb eljut abba a stádiumba, ami most még majdnem lehetetlennek tűnik.

Mark Zuckerberg Facebook-vezér ugyanakkor az ellentétes oldalon áll, azt nyilatkozta, felelőtlenül viselkednek azok az emberek, akik a világvége eljövetelét kapcsolják az MI-hez:

– Ha az MI ellen beszélsz, akkor a biztonságosabb autók ellen is beszélsz, amelyek nem okoznak baleseteket, vagy az ellen, hogy a betegeket jobban tudjuk diagnosztizálni.

Ezt egy olyan kérdésre válaszolta, amiben név szerint említették Elon Muskot, így megindult az üzengetés a két cégalapító között, Elon Musk Twitteren tette közzé, hogy szerinte Zuckenberg csak korlátozottan ért ehhez a területhez.

De Musk sokszor valóban úgy beszél az MI-kről, mint személyekről. Például szerinte egy fejlett mesterséges értelem olyan frontokon is támadhat, amit el sem tudunk képzelni, nemcsak a gyilkoló robotokra kell gondolnunk, hanem arra, hogy álhírekkel, manipulatív sajtóközleményekkel indíthat dezinformációs háborút, e-mail-címeket tulajdoníthat el, vagy arra is ráveheti az embereket, hogy azt tegyék, amit szeretne.

– Én azt a nézetet osztom, miszerint öntudatra csak élő rendszerek képesek ébredni. Nincs olyan mesterséges intelligencia, amely bármi mást akarna végrehajtani, mint amire egyébként is programozva van. Az MI csak bemeneteket kap, számol, és ezek alapján kimeneteket produkál. A bemenetet pedig mi adjuk. Nem jut magától olyan gondolatra, ami nincs a rendszerében, nem képes az önálló problémafelvetésre, nem kezdeményez. Ezt nem is tudjuk beleprogramozni, mert egyelőre mi sem értjük, hogyan képes erre az emberi agy. Az ember számára az információ kezelésének és feldolgozásának a célja mindig a cselekvés. Az MI nem cselekszik, hanem műveletet hajt végre, ami cselekvésnek tűnik, de nem az – mondja Z. Karvalics László.

A szakértő John Searle amerikai filozófussal ért egyet, aki azt vallja, a kimenetnek mi adunk és tulajdonítunk értelmet, mi látunk bele intelligenciát.

– Az embernek saját magától kell félnie – állítja Kömlődi Ferenc jövőkutató, író. – A mesterséges intelligencia egyébként is távol van még attól, amitől félünk. Ezenkívül az eddigi tapasztalataink szerint pusztán a technológiai fejlődéstől soha nem lesz veszélyesebb és félelmetesebb a világ.


Alkimista vonások

Néhány évszázaddal előrébb mutató jövőről beszélgetünk, amit nagyon nehéz átlátni, de egyébként is nagyobb felelősséggel, alázattal kellene jóslatokba bocsátkoznunk, mondja Pataki Béla, a BME docense, aki tanítja, kutatja és fejleszti is az intelligens rendszereket.

– Én úgy gondolom, mindenkinek igaza van. Egy késsel kiválóan lehet krumplit hámozni és ölni is. Az MI sem kivétel, a társadalomtól függ, hogy mire használja. A történelemből szerzett tapasztalat az, hogy ha valamivel lehet bajt csinálni, akkor előbb-utóbb valaki megteszi, tehát nem indokolatlan a félelem.

Pataki Béla szerint mi szereljük fel az eszközt a lehetőségekkel a műveletek elvégzésére: ha a gép dönthet egy támadás indításáról, akkor benne van a pakliban, hogy olyan döntést hoz, amit nem szerettünk volna.

– A mesterséges intelligencia azért nehezebb kérdés, mert mi sem látjuk át pontosan, hogyan működnek benne például a mélyneurális hálók. Az emberi agyban sem értjük teljes egészében a folyamatokat, de a mesterséges hálók nem úgy működnek, mint a természetesek. Kicsit olyanok vagyunk, mint az alkimisták, összeöntünk ezt-azt, addig kísérletezünk, ameddig működni nem kezd a rendszer, de nem tudjuk pontosan, hogyan teszi ezt. Ezért csúszhat ki a kezünkből egy MI-eljárás – fűzi hozzá Pataki Béla.

Szerinte ugyanakkor kár lenne visszafordulni az úton, és egyébként sem tudunk, a fejlődésnek nem lehet megálljt parancsolni. Számos lehetőséget rejtenek a mesterséges intelligenciák, tudnánk segíteni a fogyatékkal élő embereken, megkönnyíteni az orvosok számára a diagnosztizálást, tanácsadó rendszereket alkotni. A BME kutatócsoportja dolgozott olyan eszközön is, aminek célja, hogy egy okosotthon részeként vizsgálja az egyedül élő, idősebb emberek egészségi állapotát, például figyelmeztessen a demenciára.

– Az MI egyik nagy előnye az egyénre szabhatósága, hogy képes az egyes ember szokásait modellezni, így a változásokat is detektálni. Másrészt pedig ezek alapján képes személyre szabottan tanácsot adni, termékeket ajánlani. Persze más kérdés, hogy ezekkel az információkkal és adatokkal mit kezdünk – vázolja az összetett helyzetet Pataki Béla.

Az viszont szerinte biztos, hogy idővel megszületik az erős MI, hiszen ha egyes feladatokat meg tudunk oldani az algoritmusokkal, akkor ezek előbb-utóbb integrálhatóak lesznek. Ám ez nem a következő néhány évtized eredménye lesz.

Fehérváry Krisztina

 

Lapszám: