Már egy éve működik Tapolcán a turistalátványosságként és vízi erőműként egyaránt szolgáló vízimalom. Magyarország egyetlen villamos energiát termelő, alulcsapott vízkerekű malma egy közeli hotel részleges ellátását biztosítja.

Mediterrán házaival, a malommal és a gyönyörű parkkal a tapolcai Malom-tó környéke hazánk egyik leghangulatosabb városrésze. Innen indul útjára a Tapolca-patak, amely Szigligetnél ömlik a Balatonba. Templomdomb az időszámításunk előtti 5. évezredtől lakott hely volt, itt alakult ki a középkori Tapolca központja is. Az első malmot valószínűleg már a Római Birodalom fennhatóságának idején építették a patak felduzzasztásával egy időben, és az Árpád-korban épült meg a napjainkban látható darab elődje, amit egy 1588-ban keletkezett összeírásban is megemlítenek.

II. József uralkodása idején a kartográfiai munkálatokat végző hadmérnökök 1784-ben mérték fel Tapolca és környékének terepviszonyait, a város akkor keletkezett alaprajzán szerepel a malomkerék legkorábbi ismert ábrázolása, amely úgynevezett alulcsapott vízikerékkel működött. Ebben az állapotában az 1910-es évek elejéig forgott, amikor a vízikereket turbinára cserélték.

A malomban az 1950-es évek közepéig őröltek, majd gabonaraktár lett, mígnem 1966. július 2-án Gabriella néven turistaszállóvá alakították. Akkor merült fel az ötlet, hogy az épület múltjára utalva, látványelemként készüljön egy rekonstruált alulcsapott vízikerék, a kivitelezési munkálatokat a helybéli Peszlen Károly templom- és malomács mester végezte munkatársaival, az eredmény pedig emblematikus városképi elemmé vált, egyben a város hét évszázadát felölelő malomipari múlt emlékévé is.

Az azóta eltelt ötven év kikezdte a vízikerék alkatrészeit: kitöredeztek a lapátjai, a kerete elkorhadt. A Hotel Gabriella ügyvezetője, ifj. Mezőssy Zoltán állt elő az ötlettel, hogy a vízikerék megtermelhetné a felújítása árát. Az MVM Partner Zrt. koordinálásával fogták munkára a látványosságot egy alacsony fordulatszámon termelő, óránként 800 W teljesítményű generátor telepítésével. A vízikerék faszerkezetének teljes felújítását és a lapátok megduplázását Tamás Péter, pápai faipari technikus és gépészmérnök végezte, aki egyébként régi malomszerkezetekkel foglalkozik. A rendszer névleges teljesítménye 7000 kWh egy évben, tavaly október elseje óta 1500 kWh-val járult hozzá a szálloda energiaellátásához.

A megtermelt energiát egyelőre akkumulátorban tárolják, és a szálloda külső világításához használják, de a háztartási méretű kiserőmű idővel felcsatlakozik majd az elektromos hálózatra, a felesleget a rendszerbe táplálva. Ugyanis a szigetes, hálózattól független akkumulátoros rendszerek inkább a tanyák esetében életrevalóak, nem pedig a belvárosban. De egyelőre nem sikerült megfelelő paraméterű invertert találni, ami feszült­ség­ingadozás nélkül képes feladni a közhálózatra a lassú járatú generátor által termelt áramot.

Kisebb vízi erőművekre vannak további jó példák Magyarországon, a Rábán a nicki gátnál, a Körösökön a békésszentandrási duzzasztónál használták ki a meglévő duzzasztási adottságokat egyébként jó ár-érték arányú fejlesztésekkel. Ezek háztartási méretnél nagyobb kapacitású, kis esésű vízforrásokra szerkesztett turbinák utólagos beépítései. Békésszentandráson négy éve például két darab, egyenként 1-1 MW névleges teljesítményű Kaplan turbina fogja munkára azt a vizet, amely a mű 1942-es átadása óta csak átbukott a duzzasztótáblákon.

A huszadik század első felében számos vízimalomból lett törpe erőmű, zömük még mai is termel. Kihasználatlan lehetőség még Tapolcán is akad, pusztul például az alsó malom háza, alig 150 méterre a frissen felújított vízikeréktől. Az egyméteres esésű Tapolca-patak zúgása szinte kéri a maga turbináját – és ezzel az alsó malom felújítását.

V. Paizs Gábor