Releváns kérdések

Remélem legközelebb sikerül meghalnod… : )
(A Filmhét keretében április 24-én vetítették)

Schwechtje Mihály első játékfilmje a címe ellenére nem hatásvadász tucatmozi, hanem a mai tizenévesek valódi problémáit feldolgozó thriller. Ez a produkció sem a forgatókönyvre, sem a gyártásra nem kapott támogatást a Filmalaptól. Úgy tűnik, ha egy film(terv) releváns kérdéseket vet fel és válaszol meg a maga kritikai módján a mai társadalommal vagy egyénekkel kapcsolatban, az nem nyeri el a Filmalap döntőbizottságnak a „tetszését”. 

Ezek a filmek – az adott fázisban még tervek – szerintük javíthatatlanul gyengék. Havas Ágnes vezérigazgató azzal védte a tévedésüket, hogy a Remélem legközelebb sikerül meghalnod… : ) az Inkubátor Programban sem kapott bizalmat, pedig ott a döntésbe a bizottság másokat is bevon, köztük a jelölteket is. Ebből és más, hasonló jelekből én arra engedek következtetni, hogy az egész filmszakma válságban van, köztük a szakmai oktatás is.

A történet releváns kérdéseket vet fel, és dramaturgiailag jól bontja ki azokat. A főszereplő lány, Eszter szerelembe bonyolódik virtuálisan a közben külföldre távozott angoltanárával. Eközben gátlásos fiúosztálytársa reménytelenül szerelmes Eszterbe, de csak közvetett módon tud, mer a közelébe férkőzni. A félreértésekből, elfojtásokból és multimédiás trükközésekből bonyolódó konfliktus a lány teljes kétségbeeséséig és öngyilkossági kísérletéhez vezet.

Ez a fő cselekményszál teljesen valós, mai tizenéveseket mutat be, reális a lélektani és a társadalmi háttérrel. Ezek a fiatalok, azon túl, hogy kamaszok és a szokásos buktatókon keresztük keresik a maguk identitását, a családban sem találnak kellő megértésre. Esztert az anyja egyedül neveli, ami már utal egy megoldatlan családi problémára. Péter anyja mellett új, nem túl rokonszenves nevelőapa van; Beni apja pedig kemény, megszégyenítő nevelésben részesíti a fiát. Az érzelmi kapcsolatok hiányát a kornak megfelelő eszközökkel pótolják. Eszter a japán manga rajzfilmekért rajong, barátnőivel táncolni tanul, és mint minden hasonló tini, a mobiltelefonján és a laptopján kommunikál rengeteget.

A film attól lesz adekvátam társadalmi vonatkozású, hogy a bonyodalmak és a konfliktusok felépítésében sok résztvevőt megmozgat. A kortárs szokásokon túl több szereplőnek a kisebb tévedése, hibája, felelőtlen lépése kell ahhoz, hogy a drámai szituáció kialakuljon. A dramaturgia vezeti a néző figyelmét, a szereplőválogatás kiváló, még Eszter lilára festett haja is jelképes, egyben reális utalás az adott közegre. 

Bennem mindössze egyetlen kritikai észrevétel merült fel a filmmel kapcsolatban, hogy el lehet-e, el szabad-e egy ilyen történetet játszatni azokkal a tizenévesekkel, akik maguk is hasonló élethelyzetekben vannak vagy lehetnek? Például nem érték-e az Esztert alakító lányt atrocitások a meztelen kebleit mutogató fotói miatt? Nyilván a közreműködés tudatos választás mindenki részéről, és a cél érdekében megfelelő felkészültséggel, felkészítéssel fel lehet vállalni egy ilyen projektben való részvételt.

(Folytatjuk.)

Az első rész itt olvasható.